PK BH 1997/18
PK BH 1997/18
1997.01.01.
A szövetkezetből kiváló tagnak nincs alanyi joga arra, hogy igénye kizárólag az általa megjelölt ingó vagy ingatlan vagyontárgy kiadása vagy pedig üzletrészei értékének készpénzben történő kifizetése útján kerüljön kielégítésre [1992. évi II. tv. 35. § (2) bek., Pp. 215. §].
A másodfokú bíróság jogerős ítéletével a per főtárgya tekintetében helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit. A per főtárgyára vonatkozó, az I. és V. r. felperesek által előterjesztett fellebbezések folytán támadott ítéleti rendelkezésével az elsőfokú bíróság a martonvásári 1218. hrsz.-ú gazdasági épülettel (raktárral) beépített ingatlan 3/8 részét az I. r. és további 3/8 részét az V. r. felperes tulajdonába adta vagyonmegosztás jogcímén. Az I. és V. r. felperesek fellebbezésükben azt kérték, hogy a még meglévő üzletrészeik ellenértéke fejében készpénz fizetésére kötelezze a bíróság az alperest.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában rámutatott arra, hogy amíg a kiváló tagok és a szövetkezet érdekeinek sérelme nélkül a kiváló tagok üzletrésze, ingó és ingatlan vagyontárgya, értékpapírral kielégíthető, a kiválni szándékozók - az adott esetben az I. és V. r. felperesek eredménnyel nem igényelhetik üzletrészeik értékének készpénzben történő kifizetését. Az elsőfokú bíróság által kiadni rendelt martonvásári ingatlan alkalmas a vagyonmegosztási igényük kielégítésére.
A jogerős ítélet ellen az I. és V. r. felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését. Álláspontjuk szerint az eljárt bíróságok eltértek a kereseti kérelemtől, amikor akartuk ellenére tették őket egy rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, megoszthatatlan, nem teher- és igénymentes ingatlan résztulajdonosaivá.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felüvizsgálati kérelem nem alapos.
Az I. és V. r. felperesek alaptalanul sérelmezik a Pp. 215. §-ának a megsértését. A felperesek keresete az 1992. évi II. törvény 35. §-ának (2) bekezdése szerinti bírósági vagyonmegosztásra irányult. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a szövetkezeti vagyonmegosztás elsődleges módja a szövetkezet meglévő ingó és ingatlan vagyontárgyainak a természetbeni megosztása. A kiválni szándékozóknak azonban nincs alanyi joguk arra, hogy igényük kizárólag az általuk megjelölt ingó vagy ingatlan vagyontárgy kiadása vagy pedig üzletrészeik értékének készpénzben történő kifizetése útján kerüljön kielégítésre. E vonatkozásban keresethez kötöttség nem érvényesül a perben. Ellenkező értelmezés azt jelentené, hogy a keresetben meg nem jelölt vagyontárgyak eleve ki lennének zárva a vagyonmegosztás során kiadható vagyontárgyak köréből. Az adott esetben a bíróságok helyesen értékelték a körülményeket, amikor úgy foglaltak állást, hogy a tulajdonba adni rendelt tulajdoni hányadrész alkalmas a felperesek vagyonmegosztási igényének a kielégítésére. A felperesek ezt a mérlegelést - ideértve a forgalmi érték meghatározását is - a felülvizsgálati eljárásban sikerrel nem támadhatják, mert a bizonyítékok okszerű értékelésével meghozott döntés felülmérlegelésére nincs mód.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. X. 20.065/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás