PK BH 1997/181
PK BH 1997/181
1997.04.01.
A váltóbirtokos pénzintézet nem jogosult a megtérítési igény érvényesítése feltételeként megkövetelt óvást helyettesítő nyilatkozat felvételére [1/1965. (I. 24.) IM r. (VÁR) 4. §, 44. § (1), (3) és (8) bek., 44/A. § (1) és (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy 3 nap alatt fizessen meg a felperesnek 15 000 000 forintot, 10 000 000 forint után 1995. július 19. napjától, 15 000 000 forint után 1995. július 19. napjától, 35 000 000 forint után 1995. szeptember 1. napjától évi 6%-os késedelmi kamatot, valamint 45 000 forint váltódíjat. A II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. r. alperes 3 db saját váltót állított ki a II. r. alperes rendelvényes javára. Az 1995. április 14-én kiállított, 10 000 000 forintról szóló váltó 1995. június 24-én, az 1995. április 18-án kiállított 15 000 000 forintról szóló váltó 1995. július 18-án, míg az 1995. június 2-án kiállított, 35 000 000 forintról szóló váltó 1995. augusztus 31-én vált esedékessé. A váltókat a II. r. alperes a felperes marcali fiókjánál leszámítoltatta, majd a felperesre forgatta. A felperes az esedékességkor a beszedést megkísérelte, majd a fedezet hiánya miatti sikertelenséget óvást pótló banki nyilatkozatban azokon feltüntette. Az alperesek többszöri felszólítás után sem teljesítettek.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a váltójogi szabályok közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM r. (VÁR) 47. §-ának (1) bekezdése értelmében a saját váltó kiállítója, az átruházók és kezesek a váltóbirtokos iránt egyetemlegesen kötelezettek. Az I. r. alperes a saját váltó kiállításával feltétlen fizetési kötelezettséget vállalt, amit a perben nem is vitatott.
A VÁR 43. §-ának (1) bekezdése szerint a váltóbirtokos megtérítési igényt érvényesíthet a váltóátruházók ellen is az esedékességkor, ha nem történt fizetés. A 44. § (1) bekezdése alapján ennek a feltétele a fizetés megtagadásának közokirattal való igazolása (óvás az elfogadás vagy a fizetés hiánya miatt). Az óvást az elmulasztott fizetés napját követő két munkanap valamelyikén kell felvennie a közjegyzőnek. Az elmaradt fizetés tényét a közjegyző közhitelű óvásával lehet igazolni. A VÁR 44/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a belföldiek közötti váltóforgalomban a közjegyzői óvás mellőzhető, azt helyettesítheti az óvást pótló banki nyilatkozat, a fizetést teljesítő harmadik személynek a váltóra írt nyilatkozata. Az óvást pótló banki nyilatkozatot felvevő személynek a váltójogi jogviszonyon kívül állónak kell lennie, ezért, ha a váltót a telepesre forgatták, a fizetés elmaradásának tényét a telepes bank kizárólag közjegyzői közhitelű óvás felvételével bizonyíthatja. A felperes ezt nem igazolta a perben, ezért a megtérítési igénye a II. r. alperessel szemben alaptalan volt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes az ítélet részben történő megváltoztatásával az II. r. alperesnek a keresete szerinti - az I. r. alperes marasztalásával azonos tartalmú - kötelezését kérte. A fellebbezésében azt adta elő, hogy a keresetének a II. r. alperessel szemben történt elutasítását jogszabály nem támasztja alá. A VÁR nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy ha a váltóbirtokos azonos a kifizetőhellyel, ez esetben ne lenne jogosult az óvást pótló banki nyilatkozat megtételére. A fellebbezéséhez közjegyzői tanúsítványt csatolt annak igazolására, hogy a 35 000 000 forintos váltó esetében a közjegyző okiratban igazolta, hogy előtte időben tették meg az óvást pótló banki nyilatkozatot. Ez az okirat mindenben megfelel a közjegyzői óvásnak.
A II. r. alperes az ítélet fellebbezett rendelkezésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között vizsgálhatta felül [Pp. 253. § (3) bek.], ezért a fellebbezési felülvizsgálat nem vonatkozott az I. r. alperes marasztalásáról szóló, első fokon jogerőre emelkedett ítéleti rendelkezésre.
A felperes, mint váltóbirtokos fizetés hiányában megtérítési igényt érvényesített a II. r. alperessel szemben. Az általános szabály szerint ennek feltétele [VÁR 44. § (1) bek.] a fizetés megtagadásának közokirattal való igazolása. Az óvást a fizetés hiánya miatt határozott napra szóló - miként a perbeli - váltók esetében az elmulasztott fizetés napját követő két munkanap valamelyikén a közjegyzőnek kell felvenni [VÁR 44. § (3) és (8) bek.]. A közjegyzőnél történő óvás felvételének kötelezettsége alól a VAR 44/A. §-ának (1) bekezdése kivételt enged. E rendelkezés szerint a belföldiek közötti váltóforgalomban az óvást magára a váltóra írt és kelettel, valamint a címzett, illetőleg a fizetést teljesítő harmadik személy (4. §) aláírásával ellátott nyilatkozat helyettesítheti, kivéve, ha a kibocsátó a váltó szövegében közhitelű óvást kíván. A perbeli váltók szövege nem tartalmazza a közhitelű óvás követelményét.
Az adott ügyben a felperes fellebbezése alapján abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a váltóbirtokosnak a váltókra írt nyilatkozata helyettesítheti-e a közjegyzői közhitelű óvást akkor, ha pénzintézetként vezeti a váltó kiállítójának a számláját. A kivételt engedő idézett rendelkezés az óvást helyettesítő nyilatkozat megtételénél a VÁR 4. §-ára utalással említi a harmadik személyt, amely szerint váltó szólhat úgy is, hogy harmadik személynél fizetendő, mégpedig akár a címzett lakóhelyén, akár más helyen. A most idézett szabály tartalmának az erre való utalást tartalmazó VÁR 44/A. §-ának (1) bekezdésével egybevetett értelmezésével fizetést teljesítő harmadik személynek - figyelemmel a polgári jogi jogviszonyokban általában is érvényesülő elvre - az óvást helyettesítő nyilatkozat megtételénél is csak azt a személyt lehet tekinteni, aki a váltójogviszonyon kívül áll. Ebből következően a megtérítési igényt érvényesítő váltóbirtokos pénzintézet maga nem jogosult a megtérítési igény érvényesítése feltételeként megkövetelt óvást helyettesítő nyilatkozat felvételére.
Arra helytállóan hivatkozott a fellebbezésében a felperes, hogy a VÁR nem tartalmaz olyan, tilalom formájában megfogalmazott rendelkezést, amely szerint, ha a váltóbirtokos azonos a fizetést teljesítő személlyel, ez esetben nem jogosult az óvást pótló banki nyilatkozat felvételére. Ilyen kifejezett rendelkezés hiányából azonban nem következik a jogvesztéssel járó szigorú szabályok alóli kivétel kiterjesztő értelmezése; ellenkezőleg, a belföldiek közötti váltóforgalomban az óvást helyettesítő nyilatkozat hitelességéhez fűződő fokozott érdekből az a jogszabályi tartalom következik, amelyet a bíróság a jogalkalmazás során történt értelmezéssel alakított ki. A fellebbezés mellékleteként csatolt közjegyzői okirat közhitelűen tanúsítja ugyan a banki nyilatkozat felvételét, de a fentiek szerint kötelező közjegyzői közhitelű óvást nem pótolja.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. III. 21 847/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás