PK BH 1997/183
PK BH 1997/183
1997.04.01.
A gépjármű vezetője által az utasának okozott kárért való felelősség érvényesítése során kármegosztás akkor alkalmazható, ha az utas ebben a minőségében nem az általában elvárható magatartást tanúsította [Ptk. 345. § (2) bek.].
A korábban hozott jogerős ítéletnek az alperesre terhesebb 80-20%-os kármegosztást tartalmazó rendelkezését a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott határozatával hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az ennek alapján hozott jogerős ítéletnek a felülvizsgálati eljárás szempontjából lényeges - az alkalmazott kármegosztásra vonatkozó - tényállása a következő: A felperes 1990. szeptember 23-án szórakozóhelyről távozóban elfogadta M. Z. ajánlatát, hogy másokkal együtt őt is haza szállítja gépkocsival. Röviddel az elindulás után történt a baleset, amelyben a felperes is súlyos sérüléseket szenvedett. A baleset a gépkocsivezető hibájából következett be, aki a vezetés megkezdése előtt alkoholt fogyasztott, s a balesetkor a vérében a véralkohol-koncentráció 0,73 volt. A felperes - bár kis mennyiségben - a gépkocsit vezető M. P.-vel együtt ugyancsak fogyasztott szeszes italt, tehát tudta azt, hogy olyan személy által vezetett gépkocsi utasa, aki alkohol befolyása alatt áll. A felperes ittas volt, s ha ezért nem vizsgálta a jármű vezetőjének vezetésre való alkalmasságát, az nem szolgálhat az előnyére. Ennek alapján tehát a felperes nem az általában elvárható magatartást tanúsította, amikor elfogadta M. Z. ajánlatát, ezért a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése alapján az alperesre terhesebb 80-20%-os kármegosztás alkalmazása indokolt.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben kifejtette, hogy a gépkocsi vezetője enyhe, alkoholos befolyásoltság alatt vezetett. A vezető enyhe ittassága a felperes számára nem volt észlelhető, ezért a tőle elvárható helyes magatartás követelményét nem szegte meg, így jogszabálysértő a jogerős ítélet, amikor kármegosztást alkalmazott.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott. Ennek alapján a gépjármű vezetője által az utasának okozott kárért való felelősség érvényesítése során kármegosztás akkor alkalmazható, ha az utas - a jelen esetben a felperes - ebben a minőségében nem az általában elvárható magatartást tanúsította.
A gépjármű vezetője ellen folyamatban volt büntetőügyben hozott jogerős ítélet megállapította, hogy a gépjármű vezetője igen enyhe alkoholos befolyásoltság hatása alatt vezette a gépkocsit; állapota sem általában, sem az adott esetben nem tette alkalmatlanná az autó vezetésére. Az igen enyhe alkoholos hatásnak szerepe volt a közúti balesetben, de a balesetet ténylegesen az okozta, hogy a vezető több közlekedési szabályt is megszegett. Sem a felperes, sem azok a személyek, akik később ugyancsak az autó utasai lettek, a szeszes ital hatását a vezetőn nem észlelték, mert annak nem voltak olyan jelei, megnyilvánulásai, amelyek erre utaltak. A vezető alkoholos befolyásoltságát olyan személy sem észlelte, aki vele együtt szórakozott, így a felperestől - aki külön, másokkal töltötte az időt - sem volt elvárható, hogy erre utaló jelek nélkül felismerje a csekély mértékű alkohol fogyasztását. A felperestől elvárható helyes magatartás ugyanis az, hogy nem fogadja el olyan személy szállításra vonatkozó ajánlatát, akitől az észlelt megnyilvánulások alapján tudja, hogy alkoholt fogyasztott.
A jogerős ítélet a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, mert azokat nem a valóságos súlyuknak megfelelőnek értékelte, ezért a felperessel szemben olyan követelményt támasztott, amely az adott helyzetben általában elvárható magatartás körén kívül esik.
Az elmondottakból következik az is, hogy nincs jelentősége annak a jogerős ítéleti fejtegetésnek sem, amely szerint a felperes terhére esik az, hogy a tőle elvárható gondosságnak azért nem tett eleget, mert maga is alkohol hatása alatt állt. Ennek a valósága esetén sincs jelentősége az adott esetben, mert nem voltak olyan tünetek, amelyek a vezetőnél az alkohol fogyasztásából származó hatásra utaltak. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a kármegosztás alkalmazásáról rendelkező jogszabálysértő jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az alperest a teljes kártérítő felelősségének megfelelő - összegszerűségében egyébként nem vitatott - kártérítés megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Pfv. III. 20 912/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás