PK BH 1997/188
PK BH 1997/188
1997.04.01.
A lopáskár bekövetkeztekor érvényben lévő újkori árra kötött casco biztosítási szerződés alapján a biztosító kockázata körébe tartozik, ha az ellopott gépkocsit utóbb valaki kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen megvásárolva arra tulajdonjogot szerez. A biztosított kárenyhítési kötelezettsége nem terjed odáig, hogy a vevő rosszhiszeműségét bizonyítsa. A gépkocsi fizikai léte nem mentesíti a biztosítót a szerződésben vállalt kötelezettségének teljesítése alól [Ptk. 553. § (1) bek.].
A felperes 1990. augusztus 28-án 242-es módozatú, új érték CASCO biztosítási szerződést kötött az I. r. alperes biztosítóval Volkswagen Passat típusú gépkocsira. A gépkocsit 1992. február 23-án ismeretlen tettes ellopta. A felperes feljelentést tett a rendőrségen, és bejelentette az igényét az I. r. alperesnél is. Közel egy hónap elteltével - 1992. március 26-án - a felperes az utcán parkolva felismerte a gépkocsiját, de akkor annak már új rendszáma volt, az alvázszámát és motorszámát átütötték. A rendőrkapitányság ezen a napon lefoglalta a gépkocsit annak vezetőjétől, L. I.-től. Az I. r. alperes arra figyelemmel, hogy a gépkocsi megkerült, közölte a felperessel, hogy a lopás ténye, mint biztosítási esemény megszűnt, ezért a casco szerződés alapján kártérítési kötelezettsége nincs.
A rendőr-főkapitányság az 1992. augusztus 24-én kelt határozatával az L. I.-től lefoglalt gépkocsi lefoglalását megszüntette, és a gépkocsit neki kiadta. A határozat indokolása szerint a büntetőeljárás során megállapította, hogy a gépkocsit L. I.-né 1992. március 18-án 850 000 forintért megvásárolt M. J. autókereskedőtől. A gépkocsinak akkor már más forgalmi rendszáma volt. M. J. a gépkocsit a magukat a "C. és társa Bt." vezetőinek kiadott személyektől vásárolta. A nyomozó hatóság megállapította azt is, hogy a bt. fiktív, a gépkocsi alváz- és motorszámát átütötték, a gépkocsit a felperestől lopták el, majd hamis okmányok felhasználásával helyezték ismét forgalomba. Mivel azonban L. I.-né a gépkocsit jóhiszeműen, kereskedelmi forgalomban vette, azon tulajdonjogot szerzett, ezért erre figyelemmel a gépkocsit a részére, illetőleg házastársa részére kiadták.
A felperes módosított keresetében a casco szerződés teljesítéseként 2 232 339 forint kártérítés, ennek 1992. április 30-tól járó törvényes mértékű kamata megfizetésére kérte az I. r. alperes kötelezését, míg másodlagosan a Belügyminisztérium II. r. alperessel szemben államigazgatási jogkörben okozott kártérítés jogcímén követelte ezt az összeget arra figyelemmel, hogy a tőle ellopott gépkocsit L. I.-nek kiadta.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a casco szerződés III. fejezetének 10/d pontja értelmében nem felel, mert a lopáskár bekövetkezett ugyan, de az ellopott gépkocsi 33 napon belül megkerült.
A II. r. alperes azzal kérte a kereset elutasítását, hogy a gépkocsit a jogszabály alapján adta ki a jogos tulajdonosának. E körben jogellenes magatartást nem tanúsított.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította az I. r. alperes helytállási kötelezettségét az 1990. augusztus 28-án kelt casco biztosítási szerződés alapján a felperes kára tekintetében. Az elsőfokú bíróság tényként megállapította, hogy a gépkocsi ellopása, mint biztosítási esemény bekövetkezett, ezért az I. r. alperes a Ptk. 553. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles a szolgáltatását teljesíteni. Álláspontja szerint a II. r. alperes által kiadott gépkocsi nem volt ugyan azonos a felperes tulajdonában állott gépkocsival, mert annak más volt a rendszáma és a forgalmi engedélyében is más adatok szerepeltek, mindez azonban nem befolyásolja azt a tényt, hogy a felperestől ellopott gépkocsi a felperes számára nem került meg, azt nem vehette birtokba, így annak tulajdonától a lopás miatt elesett. Az érvényes casco szerződésre figyelemmel ezért az I. r. alperes helytállási kötelezettségét állapította meg.
A II. r. alperes jogellenes magatartását - és így az államigazgatási jogkörben okozott kártérítés feltételeit - nem látta adottnak, ezért a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította.
A közbenső ítélet megváltoztatása és vele szemben a kereset elutasítása érdekében az I. r. alperes fellebbezett. Álláspontja szerint a II. r. alperes által lefoglalt és utóbb L. I.-nek kiadott gépkocsi azonos volt a felperestől ellopott gépkocsival akkor is, ha annak a rendszámát, az alváz- és motorszámát utólag megváltoztatták. Mivel ez a gépkocsi megkerült, a casco szerződés értelmében a helytállási kötelezettsége megszűnt.
A felperes ellenkérelmében a közbenső ítélet helybenhagyását kérte.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítélete - tartalmát tekintve - közbenső és részítélet. A II. r. alperessel szemben ugyanis a keresetet elutasította - bár ez a közbenső ítélet rendelkező részéből nem, de az indokolásából, valamint abból, hogy a felperes a II. r. alperes javára perköltség fizetésére kötelezte - egyértelműen kiderül. A felperes a keresetét két alperes ellen indította; közülük választva elsődleges, illetőleg másodlagos kereseti kérelmet nem terjeszthetett elő. Valamelyikük pervesztése esetén a másik alperes szükségképpen pernyertes. Az elsőfokú bíróság ítélete - tartalmát tekintve - ennek megfelelő döntést tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróság ezért a közbenső ítéletet közbenső és részítéletnek tekintette, és azt ekként bírálta felül.
A felperes nem fellebbezett a II. r. alperessel szembeni keresetet elutasító és őt perköltség fizetésére kötelező ítéleti rendelkezés ellen, így ez a Pp. 228. §-ának (3) bekezdése értelmében jogerőre emelkedett. Ezt a Legfelsőbb Bíróság nem érintette és a közbenső ítéletet a Pp. 263. §-ának (3) bekezdése értelében csak fellebbezett részében vizsgálta.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes 1990. augusztus 28-án a Ptk. 548. és köv. §-aiban szabályozott vagyonbiztosítási szerződést kötött az I. r. alperessel a perbeli Volkswagen Passat típusú gépkocsira. A biztosítási feltételek I/3 pontja szerint biztosítási eseménynek tekintendő a gépkocsi ellopása; az ilyen káresemény kapcsán az I. r. alperes a szerződés I. pontja szerint a Ptk. 553. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a szolgáltatását teljesíteni. A biztosítási feltételek III/10/d pontja szerint biztosítási szolgáltatás az új értékre biztosított gépjármű gyári új állapotban történt forgalomba helyezésétől számított öt éven belüli ellopása és meg nem kerülése esetén a lopáskár bekövetkeztekor érvényben levő újkori ára. Az I. r. alperes e szerződési feltételre hivatkozással állította, hogy nem köteles helytállni, mert a gépkocsi megkerült. Ez az álláspontja téves.
A szerződés e feltételeinek helyes értelmezése szerint a "megkerülés" nem azt jelenti, hogy a gépjármű fizikailag létezik, hanem azt, hogy a szerződés jogosultja jogi és fizikai értelemben annak birtokába léphet. A felperes azonban nincs abban a helyzetben, hogy a tőle ellopott gépkocsit birtokba vegye, mert azt a büntetőeljárás során másnak kiadták. Nem ért egyet a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének azzal a jogi álláspontjával, hogy a gépkocsi a rendszám, az alváz- és motorszám megváltoztatása folytán már nem azonos a felperestől ellopott gépkocsival. Ezeknek az igazgatásrendészeti szempontból jelentős körülményeknek a gépkocsi azonosságára kiható jelentőségük nincs.
Alaptalanul hivatkozik az I. r. alperes a fellebbezésében a felperes kárenyhítési kötelezettsége körében L. I.-né elleni perindítás szükségességére. A nyomozó hatóság megállapította, hogy L. I.-né a gépkocsi tulajdonosává vált, mert azt kereskedelmi forgalomban, jóhiszeműen ellenérték fejében vásárolta. Ha az I. r. alperes úgy tudta, hogy ez nem igaz, az ellenkező tényeket neki kellett volna bejelentenie és igazolnia. A biztosított kárenyhítési kötelezettsége nem terjed odáig, hogy a tőle ellopott és más által kereskedelmi forgalomban vett gépkocsi vevőjének rosszhiszeműségét bizonyítsa. A felperes a casco szerződés VI/28. pontja alapján őt terhelő bejelentési kötelezettségének eleget tett, de a gépkocsit birtokban tartó elleni perindítás már nem kötelezettsége. A casco szerződést kötő biztosító kockázata körébe tartozik, ha az ellopott gépkocsit utóbb valaki kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen megvásárolja, és arra tulajdonjogot szerez. Ilyen esetben a gépkocsi fizikai léte nem jelenti a biztosított számára azt, hogy a gépkocsi megkerült, és nem mentesíti a biztosítót a casco szerződésben vállalt kötelezettségének teljesítése alól.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság közbenső és részítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. III. 20 774/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás