GK BH 1997/199
GK BH 1997/199
1997.04.01.
A perbizomány intézményét a magyar jog nem ismeri, ezért – törvényi felhatalmazás hiányában – nincs perbeli legitimációja annak, aki saját nevében más jogát kívánja perben érvényesíteni [Ptk. 222. §, 328. § (1) bek., 329. §; Pp. 2. §, 67. § (1) bek.].
Az A.-i Nagyközségi Tanács és az alperes 1989. június 14-én együttműködési megállapodást kötöttek azzal a céllal, hogy az A.-n lévő volt Széchenyi- és Podmaniczky-kastélyokat és azok parkját idegenforgalmi célra hasznosítsák. A szerződés szerint a tanács a kezelésében lévő 4180 m2 ingatlannal vesz részt a vállalkozásban, amelyekre 1 évi időtartamra az alperes javára opciót biztosít. 1990. február 9-én ún. kiegészítő megállapodás jött létre a tanács, az alperes és a P. S. Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola (a továbbiakban: gimnázium) között, melyben rögzítették, hogy az A. 282. tulajdoni lapon 182. hrsz. alatt felvett, valamint a 283. tulajdoni lapon 183. hrsz. alatt felvett ingatlanoknak a kezelője az említett gimnázium, amely az együttműködési megállapodásban foglaltakat elfogadja, az alperes részére biztosított opciót a felek 1990. június 30-áig meghosszabbítják, és erről külön opciós szerződést kötnek. Ugyanezen a napon létrejött az opciós szerződés, amelyben a tanács, mint "az eladásra területet kijelölő szervezet" szerepelt, a gimnázium pedig vételi jogot biztosított az alperesnek a kezelésében lévő ingatlanok megvásárlására 1990. június 30-áig. Az alperes vállalta, hogy az opció biztosításáért 1 millió forintot fizet. A szerződésben kikötött idő alatt az alperes a vételi jogával nem élt, de az 1 millió forint kifizetésétől is elzárkózott.
A felperes keresetének helyt adva az elsőfokú bíróság 1 millió forint és ennek évi 20% kamata, valamint 50 000 Ft perköltség és 60 000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte az alperest. Tényként állapította meg, hogy a felperes jogelődje az alperesnek ellenérték fejében meghatározott ingatlanokra és meghatározott időtartamra vételi jogot engedett. A vételi jog gyakorlására engedett határidő eredménytelenül telt el, ezért a kikötött ellenértéket a felperes jogszerűen követelte. A elsőfokú bíróság alaptalannak találta az alperes védekezését, amely szerint az időközbeni jogszabályi változásokra figyelemmel a szerződés lehetetlenült. Megállapította, hogy a vételi jog gyakorlására kikötött határidő alatt az ingatlanok elidegenítésének jogi akadálya nem volt. A felperesnek az elidegenítéshez az Állami Vagyonügynökség utóbb szükségessé vált hozzájáruló nyilatkozatát mindaddig nem kellett beszereznie, amíg az alperes a vételi jogát nem gyakorolta. A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, és a felperest 120 000 Ft első és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a vételi jogot engedő szerződés helyes értelmezése szerint annak jogutódi minőségben az a.-i önkormányzat az alanya ugyan, de csupán hatósági jogkört gyakorló kijelölő szervként. A keresetet nem is az önkormányzat, hanem az A.-i Polgármesteri Hivatal "saját jogán" terjesztette elő. A polgármesteri hivatal ugyan jogi személy, de a tulajdonosi jogokat nem gyakorolhatja, mert erre az 1990. évi LXV. törvény 80. §-a szerint a képviselő-testület kapott felhatalmazást. Az adott esetben a perbeli igények érvényesítésére az ingatlan volt kezelője lett volna jogosult, a felperesnek perbeli legitimációja nem volt, ezért a keresetét el kellett utasítani.
A másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy 1991. augusztus 2-án lett kihirdetve az 1991. évi XXXIII. törvény, amely egyes állami tulajdonban álló vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról rendelkezett. Az 1990. évi VII. törvénnyel létrehozott Állami Vagyonügynökség hatáskörébe a perbeli ingatlanok feletti rendelkezési jog nem tartozott. A kikötött vételi jogot az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló, 1991. július 22-én kihirdetett 1991. évi XXXII. törvény sem érintette, ezért a vételi jog gyakorlásának - a nyitva álló határidőben - jogszabályi akadálya nem volt.
A jogerős ítélet ellen törvénysértésre hivatkozva a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben az ítélet megváltoztatásával az első fokú ítélet hatályában tartását kérte. Előadta, hogy a P. S. Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója 1990 januárjában meghatalmazást adott az A.-i Nagyközségi Tanácsnak, hogy a kezelésében lévő ingatlanokra vételi jogot biztosító szerződést kössön. Az önkormányzati képviselő testület 1990. november 20-án hozott határozatával felhatalmazta a polgármestert az 1 millió forint peresítésére. Csatolta a polgármester, az alpolgármester, az önkormányzati képviselő és a gimnázium igazgatója által 1996. január 10-én adott "engedményező nyilatkozatot, megbízást és meghatalmazást", amelyben ezek a személyek kijelentik, hogy az A. Város Önkormányzata és a P. S. Gimnázium helyett a Polgármesteri Hivatal, mint engedményes jogosult volt mind a Fővárosi Bíróság, mind a Legfelsőbb Bíróság előtt minden jogkör vonatkozásában eljárni. Álláspontja szerint ilyen körülmények között merőben formai kérdés, hogy a meghatalmazottként eljáró polgármesteri hivatal vagy az önkormányzat-e a peres fél.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban azt a kérdést kellett eldönteni, hogy jogszabályt sértett-e a másodfokú bíróság, amikor a felperes perbeli legitimációjának hiányát állapította meg. A felperes a keresetében azt adta elő, hogy jogelődje az A.-i Nagyközségi Tanács V. B. kötötte az alperessel azt a vételi jogra vonatkozó megállapodást, amelyből az alperessel szemben követelése keletkezett. Az iratokból megállapíthatóan az A.-i Nagyközségi Tanács és az alperes között 1989. június 14-én létrejött megállapodás szerint a tanács vételi jogot biztosított meghatározott ingatlanokra az alperesnek. Ezeknek az ingatlanoknak azonban az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint nem a tanács, hanem a gimnázium volt a kezelője. Az 1987. évi I. törvény 15. §-ának (1) bekezdése szerint a kezelő a kezelésében álló ingatlan tulajdonjogát bizonyos, a perben nem releváns kivételekkel a szövetkezetre átruházhatja. A törvény végrehajtásáról szóló 26/1987. (VII. 30.) MT rendelet 7. §-ának (1) bekezdése szerint, ha az állami tulajdonban álló föld kezelője tanácsi szerv, az eladható földeket a helyi tanács vb jelöli ki. A föld eladására a kezelő szerv jogosult. E jogszabályi rendelkezésnek megfelelően 1990. február 9-én létrejött ún. opciós szerződésben a gimnázium - mint az ingatlanok kezelője - engedett az alperesnek vételi jogot, és az alperes a vételi jog gyakorlása esetén a vételár, illetve az opcióért járó ellenérték megfizetésére a gimnázium javára vállalt kötelezettséget. Nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a fenti tényállás alapján azt állapította meg, hogy a keresettel érvényesített követelésnek nem a felperes a jogosultja.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság felhívta a felperest arra, hogy "perlési jogosultságát" igazolja. A felperes arra hivatkozott, hogy a gimnázium "pénzügyileg" a polgármesteri hivatalhoz tartozik és ennek "igazolásaképpen" csatolta az A. Város Polgármesteri Hivatala jegyzőjének nyilatkozatát, amely szerint 1986. január 1-jétől az A. Nagyközségi Közös Tanács működteti a gimnáziumot. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság: a csatolt okirat nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a gimnázium, mint kezelő által kötött szerződésekből eredő követelés a felperest illeti meg.
A felülvizsgálati eljárásban a felperes különböző okiratokat csatolt annak igazolására, hogy a perbeli követelésnek ő a jogosultja. A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban csak okirati bizonyításnak van helye. A becsatolt okiratok alapján nem volt egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a perbeli követelést átruházás (engedményezés) útján megszerezte volna.
A Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése szerint a jogosult a követelését szerződéssel másra átruházhatja. A gimnázium igazgatója 1990 januárjában azzal bízta meg az A.-i Nagyközségi Tanácsot, hogy a perbeli ingatlanokra "opciós" szerződést kössön, illetve helyette és nevében adja el azokat.
Maga az okirat a "meghatalmazás" címet viseli, és tartalma szerint is a Ptk. 222. §-ában írt meghatalmazásnak minősül. Ez a meghatalmazás nem ment foganatba, mert a gimnázium - mint az ingatlan kezelője - a saját nevében szerződött az alperessel. A gimnázium igazgatója által is aláírt, 1996. január 10-én kelt nyilatkozat szerint 1990 januárjában az A. Nagyközség Közös Tanácsa V. B. elnökét "minden eljárásra egységesen" meghatalmazta, így az jogosult volt engedményesként a saját nevében és a saját jogán eljárni a gimnázium helyett. Ezt a nyilatkozatot összevetve az 1990. januári "meghatalmazás" címet viselő, egyébként nem keltezett nyilatkozattal, nem lehet úgy értelmezni, hogy a vételi jogot engedő - egyébként a gimnázium által kötött - szerződésből eredő 1 millió forintos követelés átruházásra került volna a felperes jogelődjére, tehát hogy ő lett a követelés anyagi jogi jogosultja. A nyilatkozat csak úgy értelmezhető, hogy a felperes jogelődjét a gimnázium helyett, az ő érdekében való eljárásra jogosította fel [Pp. 67. § (1) bek.]. Az önkormányzat képviselő-testülete pedig a polgármesteri hivatalt a követelés "behajtására" utasította.
A Pp. 2. §-ának (1) bekezdése szerint a keresetet rendszerint a vitában érdekelt fél terjesztheti elő. A kereshetőségi jogot a jogviszony (érdekeltség) vagy a törvényi (jogszabályi) felhatalmazás alapozhatja meg (BH 1991/3/107.]. A vitában érdekelt fél tehát vagy saját jogán indíthat keresetet, mert ő az érvényesített jog anyagi jogi jogosultja, vagy jogszabály felhatalmazása alapján [pl. Pp. 2. §, 106/1952. (XII. 31.) MT r. 10. §] más jogának érvényesítése céljából indíthat keresetet.
A felperes nem volt az opciós szerződésnek alanya, és azt sem bizonyította, hogy a szerződésben a Ptk. 329. §-a szerint bekövetkezett alanyváltozással megszerezte a perbeli követelést. Az ingatlan-nyilvántartási iratokból megállapíthatóan a 282. tulajdoni lapon felvett 182. hrsz. alatt lévő ingatlan kezelői jogát 1991-ben újból megszerezte, de ezzel az első kezelő, a gimnázium kötelmi jogviszonyból eredő lejárt pénzkövetelésének nem lett a jogosultja.
A felperes más - a gimnázium, az önkormányzat - jogának érvényesítése céljából kívánt a saját jogán keresetet indítani. Saját nevében más jogának érvényesítésére azonban csak akkor jogosult, ha a törvény erre feljogosítja, a Pp. ugyanis a perbizomány intézményét nem ismeri.
Nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a felperes kereshetőségi jogának hiányát állapította meg, és emiatt a keresetet elutasította. A másodfokú határozat megfelelt a jogszabályoknak, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 32 705/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás