BK BH 1997/2
BK BH 1997/2
1997.01.01.
A társával együtt fegyveres postarablást elkövető és társtettesként, nyereségvágyból és több emberen elkövetett emberölés kísérletét megvalósító terhelt eredményesen nem hivatkozhat az emberölés kísérletétől való önkéntes elállásra, arra alapozva, hogy csupán egyetlen, meg nem ismételt és sérülést nem okozó irányzott lövést adott le a gépkocsi felé [Btk. 17. § (3) bek., 166. § (2) bek. b) és f) pont].
A megyei bíróság az 1994. február 9. napján kelt ítéletével, illetve a Legfelsőbb Bíróság az 1994. december 2. napján kelt végzésével a II. r. terheltet társtettesként, nyereségvágyból és több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt 12 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 8 évi eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő:
Az I. r. és a II. r. terhelt 1991 tavaszán elhatározták, hogy a t.-i postahivatal postakocsijáratát kifosztják. Az elkövetés részleteit gondosan megtervezték: a postakocsijárat útvonalát felderítették, fegyvereket, álcázó eszközöket szereztek be, és egy tehergépkocsit loptak.
1991. május 6-án 16 óra tájban a terheltek a tehergépkocsival a műúton közlekedő postakocsit feltartóztatták. A I. r. terhelt az úton a tehergépkocsival keresztbe fordult, és az eddig az út szélén rejtőzködő I. r. terhelt, kezében egy géppisztollyal a megállásra kényszerített postagépkocsihoz ment, annak ajtaját kinyitotta, és a gépkocsiban ülő J. M. és H. J. sértettre szólt: "Ne ijedjenek meg, nem lesz bántódásuk". J. M. sértett azonban elővette a szolgálati pisztolyát, mire az I. r. terhelt kétszer az utasfülkébe lőtt, majd hátraugrott.
A postagépkocsitól 10-15 méternyire álló tehergépkocsi utasfülkéjében tartózkodó II. r. terhelt a történteket észlelve, pisztollyal egy lövést adott le a postakocsi irányába.
Megjegyzés: A büntetés végrehajtásának átvételére vonatkozó, a Btk. 7. §-ában foglalt anyagi jogi és a Be. 394/B. §-ában foglalt eljárásjogi rendelkezéseket az 1996. évi XXXVIII. tv. 84. §-ra 1996. július 15. napján kezdődő hatállyal hatályon kívül helyezte, a tv. 51. §-ában foglaltakra tekintettel az itt közölt határozatban foglaltak továbbra is irányadóak.
Az I. r. terhelt egyik lövése az utasteret elhagyta, a másik azonban egy fémtárgyon szétfröccsent, és a lövedék szilánkjai eltalálták J. M.-et. A II. r. terhelt irányzott lövése a postagépkocsi bal oldali irányjelzőjét találta el, majd a lövedék az utasfülkébe hatolt, és ott erejét vesztette.
A terheltek ezt követően a megrettent sértetteket lefegyverezték, és arra kényszerítették őket, hogy a postakocsi értékszekrényét kinyissák. A gépkocsiban elhelyezett 615 000 forintot magukhoz vették, a sértetteket a postagépkocsi csomagterébe bezárták, és végül a helyszínt elhagyták.
A sértettek kirúgták a gépkocsi csomagterének ajtaját, és segítséget kértek.
J. M. többszörös hasalji sérülést szenvedett, amely szakszerű műtétet követően 3-4 hét elteltével gyógyult, életveszélyt azonban nem idézett elő, az események hatására azonban a sértetten olyan súlyos pszichés jellegű változások jöttek létre, amelyek tartósnak bizonyultak, és végül a sértett rokkantságához vezettek.
A II. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt az említett jogerős határozatok ellen. Indokként arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve állapították meg a bűnösségét a minősített emberölés bűntette kísérletében, mivel a szándéka még eshetőlegesen sem terjedt ki a sértettek halálának az előidézésére. Utalt arra is, hogy mivel csak egyetlen lövést adott le a postagépkocsi felé, az ezt követő magatartása a Btk. 17. §-ának (3) bekezdése szerinti önkéntes elállásként értékelhető. A bűnössége ezért kizárólag a fegyveres rablásban állapítható meg.
A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályukban fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó szabályokat alkalmazva, az indítványt a jogerős határozatokban rögzített tényállást alapul véve bírálta el. Ennek alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogi rendelkezéseket megfelelően alkalmazva minősítették a terheltek cselekményét a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és (2) bekezdésének b) és f) pontja szerint minősülő nyereségvágyból és több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének, ezért a Be. 284. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozó felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Azt a kérdést, hogy az elkövető tudatában a halál bekövetkezésének a lehetősége felmerült-e, az elkövetés tárgyi és alanyi tényezőinek gondos mérlegelése útján lehet eldönteni. Az eljárt bíróságok e követelménynek megfelelően a cselekmény lényeges körülményeit feltárták, majd azok alapos és helyes értékelésével döntöttek.
Nem kétséges, hogy a terheltek szándéka eredetileg kizárólag fegyveres rablás megvalósítására irányult, nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a kényszer véghezviteléhez eleve az élet kioltására kiváltképpen alkalmas eszközöket szereztek be, nyilvánvalóan azért, hogy azokat szükség esetén a "rendeltetésüknek" megfelelően használják is. Ez a tényállásban leírtak szerint be is következett. Az I. r. terhelt a nagy tűzerejű géppisztollyal közvetlen közelről két lövést adott le a szűk utastér belsejébe, és ezt a II. r. terhelt is észlelte. A fegyver tulajdonságainak ismeretében mind a ketten tisztában voltak azzal, hogy már a cselekménynek ez a része akár mind a két sértett halálához vezethet. A másodfokú bíróság ennek alapján helyesen szögezte le, hogy ekkor "az előre eltervezett vagyon elleni bűncselekmény minőségileg más, élet elleni bűncselekménnyé fejlődött".
A II. r. terhelt ebben a helyzetben irányzott lövést adott le a nála levő pisztollyal a postagépkocsi utasfülkéje felé, a lövedék a gépkocsit az utasterét fedő szélvédő üveg alsó szélétől 30 cm-re találta el. Ebből pedig arra vonható le következtetés, hogy a II. r. terhelt a társa tevékenységének a jellegét felismerve, hasonló jellegű magatartást tanúsítva, a sértettek halála bekövetkezésének a lehetőségét felismerte, és e lehetőségbe belenyugodott.
Az "önkéntes elállásra" hivatkozó érvelés ugyancsak téves. Amikor a II. r. terhelt a sértettek felé lőtt, a maga részéről mindent megtett azért, hogy a felismert lehetőség, a sértettek halála bekövetkezzék, s ez rajta kívül álló okból marad el. Az általa megvalósított kísérlet tehát "befejezett". A befejezett kísérlet esetén pedig az önkéntes elállás fogalmilag kizárt, legfeljebb az eredmény önkéntes elhárítására kerülhet sor.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján hatályukban fenntartotta (Legf. Bír. Bfv. X. 259/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás