20/B/1997. AB határozat
20/B/1997. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. A munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 40. § (1) bekezdését az 1996. évi LXXXIX. törvény (a továbbiakban: Fltm.) 7. §-a módosította. A módosítás előtt az Flt. 40. § (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy a munkaadó a (2) bekezdésben foglalt kivétellel az általa bérköltségként (béralap terhére) elszámolt és a munkavállaló részére, munkaviszonya alapján kifizetett bruttó munkabér, illetmény (kereset) 4,2 százalékát köteles munkaadói járulékként fizetni.
Az Flt. jelenleg hatályos 40. § (1) bekezdése szerint:
,,A munkaadó munkaadói járulékként a munkavállaló részére, munkaviszonya alapján teljesített a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 103/A. §-ának (1)—(2) bekezdése szerint társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség alá eső kifizetés 4,2 százalékát köteles fizetni.''
Az Flt. 41. §-a rendelkezik a munkavállalók járulékfizetési kötelezettségéről:
,,A munkavállaló járulékként a munkaviszonya(i) alapján a munkaadótól kapott bruttó munkabér, illetmény (kereset) 1,5 százalékát köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, illetőleg arra jogosulttá vált.''
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 103/A. § (1)—(2) bekezdése így szól:
,,(1) A munkáltató a 10. § (1) bekezdésének a)—b) és e)—f) pontjában, továbbá a (3) bekezdésében említett biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott (elszámolt) adóköteles jövedelem, valamint az adózott eredményből juttatott osztalék után a 103. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem képezi a társadalombiztosítási járulék alapját:
1. a munkáltató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a munkáltatót terhelő összege;
2. a magánszemély munkáltatója által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára történő befizetés a havonta fizetett tagdíj összegének erejéig, de legfeljebb havi 20 000 forintig;
3. az adózott eredményből juttatott osztalék 10, illetőleg 20 százalékos személyi jövedelemadót viselő része.''
A T. 10. § (1) bekezdés a)—b) és e)—f) pontjai szerint az alábbi személyek jogviszonyai képezik a járulékfizetési kötelezettség alapját:
,,a) a munkaviszonyban (közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban) álló személy;
b) a szövetkezeti tag ide nem értve az iskolai szövetkezet (szövetkezeti csoport) nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen közreműködik;
e) a szakmunkástanuló, ha ösztöndíjban (munkabérben) részesül, a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló;
f) az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában rendszeresen közreműködő segítő családtag, továbbá a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság ide nem értve a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget természetes személy tagjának a társaságban rendszeresen munkát végző segítő családtagja, kivéve azt, aki e törvény vagy külön jogszabály, illetőleg államközi egyezmény alapján öregségi (ideértve a korengedményes nyugdíjban, az előnyugdíjban, a bányásznyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, ideértve a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban részesülő személyt is, valamint a szolgálati nyugdíjban részesülő személyt), rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, ideértve a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól rendszeres rokkantsági segélyben részesülő személyt is;''
2. Az indítványozó az Flt. 40. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Azt tekinti az Alkotmány 70/I. §-ba ütközőnek, hogy az Flt. e rendelkezésének módosítása kapcsán kiszélesedett azon kifizetések köre, amely után munkaadói járulékot kell fizetni. Vélekedése szerint az Flt. módosított rendelkezése alapján minden olyan kifizetésre kiterjed a munkáltató járulékfizetési kötelezettsége, amelyet nem munkaviszony, hanem bármilyen más tevékenységre, jövedelem szerzésre alapot adó jogviszony alapján fizet a munkáltató.
Az indítvány tartalma szerint az Alkotmány 70/I. §-ának sérelmét arra alapítja az indítványozó, hogy a munkáltató nem saját, hanem munkavállalója jövedelmi viszonyaihoz igazodó járulékot fizet. Ezáltal a munkaadói járulékfizetés nem felel meg a járulék fizetésére kötelezett munkáltató jövedelmi viszonyainak. Hivatkozott továbbá az indítványozó arra is, hogy a T. járulékalapjára történő utalás a társadalombiztosítási és foglalkoztatáspolitikai rendszerek ,,összekeverését'' eredményezi.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
Igaz ugyan, hogy a korábbi járulékalapot [a ,,...bérköltségként (béralap terhére) elszámolt és a munkavállaló részére, munkaviszonya alapján kifizetett bruttó munkabér, illetmény (kereset)...''] a T. 103/A. § (1)—(2) bekezdésére történő utalás váltotta fel, ez azonban nem érinti a közteherviselési kötelezettséget.
Tévedett az indítványozó, amikor a vizsgált szabályt a társadalombiztosítási és foglalkoztatáspolitikai rendszerek ,,összekeveréseként'' értékelte. Az Flt. 40. § (1) bekezdése — az említett módosítást követően — olyan szabályozási technikát alkalmaz, amely a munkaviszony keretében juttatott ellenszolgáltatások körén belül kíván összhangot teremteni a társadalombiztosítási és foglalkoztatáspolitikai járulékalapok meghatározásában. Kétségtelen, hogy mind a T. mind az Flt. saját szóhasználatában ,,járulékfizetési kötelezettséget'' ír elő. Ezek a kötelezettségek viszont csak elnevezésükben hasonlítanak egymásra. A társadalombiztosítási járulékfizetés és az Flt-ben előírt (munkaadói, munkavállalói) járulékok fizetése alapjaiban eltérő rendszerekhez kapcsolódnak. A T-ben előírt járulékfizetés a T. 5. §-án alapul, és társadalombiztosítási szolgáltatás igénybe vételére jogosíthat. Az Flt-ben szabályozott járulékfizetés pedig az Flt. 39/C. §-a szerint a Munkaerőpiaci Alap — mint elkülönített állami pénzalap — egyik (de korántsem kizárólagos) bevételi forrása. Olyan közteher, amely a Munkaerőpiaci Alap működtetését hivatott biztosítani. A Munkaerőpiaci Alap felhasználási céljait az Flt. 39. § (2) bekezdése szabályozza. Az Flt. 39/A. § (1) bekezdése szerint a Munkaerőpiaci Alappal a munkaügyi miniszter rendelkezik. A társadalombiztosítási járulékfizetés nem vethető tehát össze a céljában, alapjában, működésében más rendszerhez tartozó munkaadói járulékfizetéssel, amely a kifejtettek alapján meghatározott célhoz kapcsolódó közbefizetésnek, közteherviselésnek tekintendő.
Az Alkotmány 70/I. §-a szerint a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.
A munkaadói és munkavállalói járulék fizetésének kötelezettsége olyan közteher, amely a foglalkoztatáspolitikai célok fedezetét biztosítja. Ezen célok egyaránt tekinthetők a szociális ellátórendszer és az állami gazdaságpolitika elemeinek. Önmagában nem alkotmányellenes az, hogy a foglalkoztatáspolitika terheit a gazdasági élet szereplői — így a munkáltatók és munkavállalók — között osztja el a jogalkotó.
A jövedelmi és vagyoni viszonyoknak való megfelelés követelményét nem sérti, hogy a járulék megfizetésére — a közteher viselésére — a munkaadó is köteles. A foglalkoztatottak létszáma, a részükre ellenszolgáltatásként nyújtott bér és egyéb javadalmazás, illetve juttatás nem független a munkáltató vagyonától, jövedelmi viszonyaitól. Ezt nem érinti, hogy a munkáltatói járulék meghatározására az Flt. a T. egyes részletszabályaira utal, illetve ezek alkalmazását írja elő. Ezért tévedett az indítványozó, amikor a jövedelmi, vagyoni viszonyoktól elszakított közteherviselés alkotmányellenességére utalt.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1997. május 5.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kilényi Géza s. k., |
Dr. Lábady Tamás s. k., |
Dr. Szabó András s. k., |
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., |
Dr. Zlinszky János s. k., |
|
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás