210/B/1997. AB határozat
210/B/1997. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 60. § (2) bekezdése és 62. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
1. Az indítványozó felfogása szerint ,,a jogbiztonságot sérti'' és ,,rendkívül méltánytalan'' a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.) 60. § (2) bekezdésének és 62. § (2) bekezdésének az öröklésre vonatkozó rendelkezése.
Az Szja. 60. § (2) bekezdése az ingatlan megszerzése időpontját öröklési viszonylatban így határozza meg: ,,Öröklés esetén az öröklés megnyiltának napját kell a szerzés időpontjának tekinteni.'' A törvény 62. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy: ,,Öröklés esetén... a megszerzésre fordított összeg az, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek.''
Az indítvány az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság követelményével ellentétesnek tartja az Szja. 60. § (2) bekezdésének idézett mondatát, mert az ,,az öröklött vagyon törvényes örökösének a tulajdonjogát bizonytalan, az örököstől befolyásolhatatlan mértékű időtartamra nem ismeri el és ezzel az örökség tárgyát képező vagyont gazdátlanná, mintegy elhagyottá teszi... Józan ésszel ugyanis az örökhagyó elhunytának az időpontját lehet csak ,,a szerzés időpontjának'' tekinteni.'' Indokolatlannak tartja, hogy a személyi jövedelemadót nem az ,,örökhagyó elhunytának időpontja'' (pl. 1980. év), hanem ,,az örökség u.n. átadásának időpontja'' alapján (példája szerint 1982. évben) kell megállapítani. Az Szja. 62. § (2) bekezdését pedig azért kifogásolja, mert az örökölt ingatlan ,,vásárlóértéke az u.n. ,,szerzés'' időpontjában egészen más, mint például 1997-ben, s a törvény egyszerűen megfeledkezik az egyébként teljesen indokolt valorizáció előírásáról.''
2. Az indítvány jogszabályértelmezése téves és ezért az indítványozó alkotmányossági aggálya megalapozatlan.
2.1. Az 1959. évi IV. törvénnyel kihirdetett Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) 673. §-a azt mondja ki, amit az indítványozó követelményként állít fel, s amelyet tartalmilag az Szja. 60. § (2) bekezdése is kifejez: ,,(1) Az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg. (2) Az örökös az öröklés megnyíltával a hagyatékot... — elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül — megszerzi.'' A hagyatéki eljárás bármilyen időtartamú elhúzódása a szerzés időpontját, tehát az öröklés megnyíltának napját nem befolyásolja.
2.2. Az Szja. 60. § (1) bekezdése szerint ,,Nem számít bevételnek az 1982. január 1-je előtt szerzett ingatlan...'' Akinek a javára az ingatlanörökség e határnap előtt nyílt meg, annak az így megszerzett ingatlana átruházásából származó ellenérték nem számít bevételnek, az mentes tehát a személyi jövedelemadó fizetésének kötelezettsége alól.
2.3. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 1. §-a alapján ,,Öröklés... esetén vagyonszerzési illetéket... kell fizetni.'' A törvény 3. § (1) bekezdése szerint ,,Az öröklési illetékkötelezettség az örökhagyó halála napján keletkezik.'' Az Itv. II. fejezetéhez tartozó 7—17. §-ok részletesen ismertetik az öröklési illeték tárgyát, mértékét, alapját, megoszlását, a különféle mentességeket és kedvezményeket. Az Szja. 62. § (1) bekezdése az ingatlan-átruházásból származó jövedelem megállapításának módjáról rendelkezik. Felsorolja, hogy a bevételből milyen igazolt költségeket lehet levonni. E szabályhoz képest a 62. § (2) bekezdésének kifogásolt mondata csak egy — az alkotmányosságot nem érintő — egyszerűsítő eligazítást ad, mégpedig azt, hogy — ismételt költségigazolás nélkül — öröklés esetén az ingatlan megszerzésére fordított összegnek azt kell tekinteni, amelyet az illeték megállapításához már figyelembe vettek.
2.4. Az Alkotmánybíróság — a törvényi előírások esetleges eltérő bírósági értelmezésének tisztázása céljából — megkereste a Legfelsőbb Bíróságot, adjon tájékoztatást arról, ha a következetes bírói gyakorlat az öröklési illetékkötelezettség keletkezése napjának nem a törvényi rendelkezésekben megnevezett időpontot, hanem mást, pl. a közjegyzői hagyatékátadó végzés napját tekinti irányadónak. A Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetője azt közölte az Alkotmánybírósággal, hogy ,,a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának gyakorlatában — fennállása óta — a jelzett jogkérdés nem merült fel. Ugyancsak nem találtunk — a rendelkezésünkre álló alsóbb fokú bírósági határozatokban — erre vonatkozó jogesetet.''
3. Az indítványozó — feltehetően pontatlan tájékozódás vagy tájékoztatás, esetleg jogszabálysértő eseti döntés alapján tévesen értelmezte az Szja. 60. § (2) bekezdésének és 62. § (2) bekezdésének az örökléssel kapcsolatos előírásait. (Alkotmányjogi panaszt azonban nem terjesztett elő.) A 60. § (2) bekezdésének a rendelkezése — a 2. pontban kifejtett indokolás szerint — nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével. A 62. § (2) bekezdésében foglalt szabályozás sem ütközik alkotmányi rendelkezésbe, önmagában nem is vet fel alkotmányossági kérdést. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt mindkét törvényi rendelkezésre vonatkozóan elutasította.
Budapest, 1997. június 2.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kilényi Géza s. k., |
Dr. Lábady Tamás s. k., |
Dr. Szabó András s. k., |
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., |
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás