PK BH 1997/223
PK BH 1997/223
1997.05.01.
Ügyleti és késedelmi kamat megállapításának, valamint a teljesített törlesztőrészletek elszámolásának módja változó kamat kikötésével nyújtott bankkölcsön késedelmes teljesítése esetén [Ptk. 293. §, 523. §; 39/1984. (XI. 5.) MT r. 12. §].
A felek az 1988. augusztus 19-én kelt szerződésben megállapodtak abban, hogy a pénzintézet felperes 1993. IV. negyedévi lejárattal, kezdetben évi 15%-os változó kamat kikötése mellett, 60 000 forint bankkölcsönt nyújt az I-II. r. alpereseknek; a kölcsön visszafizetéséért a III. r. alperes készfizető kezességet vállalt. A kölcsön folyósítása a szerződés szerint megtörtént, s 1988. december l. napjától annak törlesztését az adósok megkezdték. A kölcsön évi kamatlába 1989. január 1-jétől 18,5%-ra, 1990. január 1-jétől 24,5%-ra, 1991. január 1-jétől 32%-ra emelkedett, majd 1992. január 1-jétől 28%-ra csökkent. A felperes erről az adósokat tájékoztatta, s egyben a kamat változásához igazodóan határozta meg a havi törlesztőrészletek összegét. Az I-II. r. alperesek egyrészt nem a megállapított részleteket fizették, másrészt teljesítésük sem havi rendszerességgel történt, így erre is visszavezethetően a kölcsön lejárata után a felperes által kimutatott 13 928 forint tőketartozás fennállását az I-II. r. alperesek vitatták. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 13 928 forintot és annak 1994. január 1. napjától a kifizetésig járó évi 34%-os kamatát és 3500 forint perköltséget. Döntését a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel indokolta; a kölcsöntartozás összegének meghatározásakor ítélkezése alapjául lényegében a felperes által csatolt kimutatást fogadta el.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint a 60 000 forint kölcsönt a felperes hatvanegy hónapra nyújtotta, így - figyelmen kívül hagyva az ügyleti kamatot és a bankköltséget - a tőkeösszeget havi 984 forintos részletekben kellett az I-II. r. alpereseknek törleszteniük. Miután az ekként azonosnak tekintett törlesztőrészletek teljesítése fokozatosan csökkenti a tőkeösszeget, a bíróság nem látta akadályát annak, hogy a számítása egyszerűsítése érdekében a kölcsönösszeg felét a futamidőhöz képest középarányos 1992. július 1-jei időponttól terhelje ügyleti kamattal és kezelési költséggel. Az ily módon elvégzett és a jogerős ítélet indokolásában levezetett számítások szerint a kölcsön lejáratának időpontjában 2505 forint túlfizetés mutatkozott, ezért a bíróság a felperes keretét alaptalannak találta.
A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és az alperesek 13 702 forint és annak 1994. január 1. napjától számított 28% ügyleti és 6% késedelmi kamata megfizetésére való kötelezése végett - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság által alkalmazott elszámolás sérti a Ptk. 293. §-ának kogens szabályait, továbbá nem áll összhangban a kölcsönszerződés rendelkezéseivel sem.
Az I. r. alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, a II-III. r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Jogorvoslati kérelmében a felperes alapvetően a bíróság által alkalmazott kamatszámítási módot sérelmezte, ezért a Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet számításai helytállóak-e. Több tételből álló elszámolásnál indokolt lehet az ún. kamatszám (tőke x napok száma:100) alkalmazása. Ebben az esetben a kamat összegét a kamatszám és a kamatláb 360-ad részének szorzata adja. A kamatszám használatának előnye, hogy pl. folyószámlánál nem szükséges minden egyes tétel kamatának kiszámítása, mert a kamatszámok végösszegéből a közös kamatláb alapján a kamat összege megállapítható. Tételenkénti kamat megállapításának szüksége (pl. a kamatláb változása) esetén pedig az adott időszakra eső kamat összege: a tőke, a kamatláb és a napok száma szorzatának a 360-ad része.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a most említett számtani képleteket mellőzve olyan egyszerűsített kamatszámítási módot alkalmazott, amely mind a kamatlábnak, mind a törlesztőrészletek összegének időközi megváltozása folytán nem tette lehetővé az egyes elszámolási időszakokban esedékessé vált ügyleti és késedelmi kamatösszegek pontos megállapítását, valamint a teljesített törlesztőrészleteknek a Ptk. 293. §-ában foglalt szabály szerinti elszámolását.
A jogszabályoknak mindenben megfelel viszont és számszaki szempontból is helyes a felülvizsgálati kérelemben részletesen levezetett elszámolás, mely szerint a kölcsönszerződés lejártakor a fennálló tőketartozás 17 102 forint volt. Ebből levonva a lejáratot követően teljesített fizetéseket, az alperesek tartozása tehát 13 702 forint és annak 1994. január 1. napjától a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 12. §-a szerint járó ügyleti és évi 6%-os késedelmi kamata. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte; az elsőfokú bíróság ítéletét pedig - a keresetleszállításra is figyelemmel - a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az alperesek marasztalásának összegét 13 702 forintra leszállította; egyebekben pedig a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 21 877/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás