PK BH 1997/224
PK BH 1997/224
1997.05.01.
Jelzálogjog bejegyzésére alkalmatlan kérelem nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó eljárás és felelősség megítélése [Ptk. 349. § (1) bek., 339. § (1) bek.; 1972. évi 31. tvr. 15. § (6) bek., 17 § (2) bek.; 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. (Vhr.) 88. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felpereseknek a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint a felperesek fia: ifj. R. I. és házastársa további 14 személlyel együtt 8 lakásos lakóház építése céljából 1989-ben OTP-kölcsönt vettek fel, amelyért a felperesek készfizető kezességet vállaltak. Az OTP B.-i Körzeti Fiókja jelzálogjog, továbbá elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése iránti kérelmének az alpereshez való benyújtása időpontjában azonban az építkezés céljára biztosítani kívánt ingatlan még nem volt kialakítva, ezért az alperes ügyintézője a beadványt nyilvántartásba tette. Minthogy utóbb az ingatlan megosztását és a megosztott ingatlanrészek értékesítését követően ifj. R. I. és házastársa fejenként 1/16 tulajdoni illetőségére a jelzálogjog és az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése nem történt meg, 1993-ban ifj. R. I. tartozása fejében ingatlanilletősége árverés útján értékesítésre került. Ifj. R. I.-né saját tulajdoni illetőségét ugyancsak eladta, és a befolyt vételárból az OTP-kölcsöntartozást részben kiegyenlítette. Ezt követően az OTP B.-i Körzeti Fiókja a felperesekkel, mint készfizető kezesekkel szemben lépett fel a még hátralékos kölcsöntartozás megfizetése iránt, akik állításuk szerint e címen részben letiltás, részben önkéntes teljesítés útján összesen 210 595 forintot fizettek meg.
Ezen összegnek az alperessel szemben kártérítésként való érvényesítésére azonban az elsőfokú bíróság jogalapot nem látott. Az alperes felelősségéhez a Ptk. 348-349. §-aiban megkívánt feltételek ugyanis nem állnak fenn: az alperes alkalmazottja terhére jogellenes magatartást nem lehet megállapítani. A jelzálogjog bejegyzése iránti kérelem az ingatlan azonosításához szükséges tulajdonilap-számot nem tartalmazta, a helyrajzi szám pedig ekkor még nem létező ingatlant jelölt. Az alperes alkalmazottja tehát az ingatlan-nyilvántartásról szóló (helyesen) 1972. évi 31. tvr. végrehajtása tárgyában megjelent 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 93. §-ának (1) bekezdése szerinti széljegyzést sem tudta teljesíteni. De ezen túlmenően a felperesek a kár bekövetkezését sem bizonyították. "A felperesek fizetési kötelezettsége a kezességen alapul. Kezesként a felperesek arra vállaltak kötelezettséget, hogy ha ifj. R. I. és felesége nem teljesít, akkor ők maguk fognak a hitelezőnek teljesíteni. Ebből következően az adósokat terhelő kölcsöntartozás részbeni megfizetésére tekintettel a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése alapján az általuk kifizetett összeg, mint követelés joga rájuk szállt, és az ifj. R. I.-vel és feleségével szemben érvényesíthetik. A felperesek azonban még csak nem is hivatkoztak arra, hogy az igényérvényesítésük az adósokkal szemben valamilyen okból kizárt volna, vagy nyilvánvalóan nem vezethetne eredményre. Ezért az általuk megjelölt igény - az alperes kártérítési felelősségének megállapíthatósága esetén - sem értékelhető kárként."
Az első fokú ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, annak megváltoztatását és kereseti kérelmük szerinti döntést kértek. Álláspontjuk szerint az alperes jogellenesen járt el, mert nem tartotta be az Áe. azon szabályát, hogy az ügyeket 30 napon belül köteles elintézni. E mulasztás alól nem mentheti ki magát azzal, hogy a jelzálogjog bejegyzése iránti kérelem benyújtásakor az ingatlan még nem volt kialakítva: a kérelmet úgy kellett volna nyilvántartásba tenni, hogy az ingatlan kialakítása és a tulajdoni lap elkészítése után az teljesíthető legyen. Az alperes tehát nem a tőle elvárható módon járt el, és ez volt az oka, hogy az OTP kölcsönkövetelése az ifj. R. I. ellen vezetett végrehajtás során nem került kielégítésre, és a készfizető kezesek voltak kénytelenek helyette teljesíteni. Ugyanakkor a felperesek elveszítették azt a lehetőséget is, hogy a követelés biztosítéka reájuk átszálljon.
Az alperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult, azt mindenben helytállónak tartotta.
A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság döntése érdemben helytálló, részben azonban más jogi indokból.
A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerint az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség megállapításának alapvető feltétele, hogy a kárt a hatóság alkalmazottja a közhatalom gyakorlása, a hatósági feladatok ellátása során jogellenes tevékenységgel vagy a jogszerű tevékenység elmulasztásával okozza. Irányadó tehát a Ptk. 339. §-ában meghatározott általános szabály, amelynek egyik lényeges eleme a mulasztás és a kár bekövetkezése közti okozati összefüggés. Az adott esetben az OTP B.-i Körzeti Fiókjának a jelzálogjog bejegyzése iránti kérelemmel kapcsolatos eljárására az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (Inytvr.), valamint a végrehajtása tárgyában kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (továbbiakban: Vhr.) rendelkezései irányadóak. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a jelzálogjog bejegyzésére a kérelem nem volt alkalmas: hiányos adatokat tartalmazott, önálló ingatlanként még nyilvántartásba nem vett ingatlanra vonatkozott, és olyan személyekkel szemben kívánt jogot bejegyeztetni, akik az ingatlan-nyilvántartásban jogosultként nem szerepeltek [Inytvr. 15. § (6) bek.].
Téves azonban az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a kérelem nyilvántartásba tétele az eljárási szabályoknak megfelelő intézkedés volt. Az alperes alkalmazottja ugyanis akkor járt volna el helyesen, ha az OTP B.-i Körzeti Fiókját megfelelő határidő tűzésével a hiányok pótlására hívja fel, annak eredménytelensége esetén pedig a kérelmet elutasítja [Inytvr. 17. § (2) bek., Vhr. 88. §.]. Az alperes alkalmazottjának ez a mulasztása és a felperesek állítása szerinti kár között az okozati összefüggés azonban kétséget kizáró módon nem állapítható meg. Nem lehet ugyanis vélelmezni azt, hogy az OTP B.-i Körzeti Fiókja a hiánypótlásra való felhívásnak kellő időben eleget tett volna, különös figyelemmel arra, hogy tudnia kellett: a jelzálogjog bejegyzése nem történt meg, erről ugyanis határozatot nem kapott. Ehhez képest pedig nem lehet teljes bizonyossággal arra következtetni, hogy a kérelem hiánypótlásra való visszaadása vagy annak elutasítása esetén a jelzálogjog bejegyzését megelőzően nem került volna sor az ingatlanilletőség végrehajtás útján való értékesítésre, illetőleg eladására, és ehhez képest a felperesek a kölcsöntartozásért nem lettek volna kötelesek helytállni. Okozati összefüggés hiányában pedig az alperes kártérítési felelősségének megállapítására nincs jogi lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság egyébként egyetért az elsőfokú bíróságnak a készfizető kezesi szerződés alapján fennálló felelősséggel kapcsolatos okfejtésével.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet - indokolásbeli módosítással - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. V. 21.414/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás