PK BH 1997/228
PK BH 1997/228
1997.05.01.
Az 1994. június 30. utáni időszakban a lakások bérére vonatkozó jogszabályok csak ott alkalmazhatók, ahol a helyi önkormányzat ebben a kérdésben rendeletet nem alkotott [1990. évi LXXXVII. tv.; 1991. évi XXXIII. tv. 2. § (7)–(9) bek.; 1993. évi LXXVIII. tv. 17. § (1) bek., 31. § (1) bek., 76. § (2) bek.; 45/1982. (X. 7.) MT r.].
A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy a perbeli lakást elhelyezési igény nélkül kiürítve bocsássa a felperes birtokába. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 1996. március hónappal bezárólag keletkezett 143 899 forint lakbérhátralékot és 67 122 forint lejárt kamattartozást fizessen meg a felperesnek, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította. A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy önkormányzati tulajdonban és a felperes kezelésében lévő bérlakás tekintetében az alperes nem tett eleget a lakbérfizetési kötelezettségének. Ennek alapján a jogszerűen közölt felmondás következtében az 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 17. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes köteles a lakást kiüríteni úgy, hogy a 31. § (1) bekezdése értelmében a felperest nem terheli elhelyezési kötelezettség. A jogerős ítélet indokolása szerint a helyi önkormányzat 44/1992. (XII. 15.) KR számú rendeletében 1993. május 1. napjától kezdődően rendelkezett a bérleti díjak emeléséről, az ennek alapján közölt lakbéremelést figyelmen kívül kell hagyni az alperes lakbérhátraléka összegének megállapításánál. Az említett önkormányzati rendeletben megállapított bérleti díjnak az a része a felek szerződése keretében nem értékelhető, amely meghaladja az adott időben még hatályban volt 45/1982. (X. 7.) MT rendeletben megszabott felső határt. Ezen túlmenően pedig az Ltv. 76. §-ának (2) bekezdése szerint 1994. június 30-ig a bérleti díj nem volt emelhető.
A jogerős ítéletnek a lakbérhátralék egy részére irányuló keresetet elutasító rendelkezése ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatásával 154 021 forint lakbérhátralék és 69 977 forint lejárt kamat megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A felülvizsgálati kérelem szerint az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (Átv.) a hatósági áras szolgáltatások közé sorolta a települési önkormányzat tulajdonában álló lakások bérét, és a hatósági ár megállapítójaként a települési önkormányzat képviselő-testületét jelölte meg. Ezért a helyi önkormányzat által megállapított hatósági ár a tulajdonában lévő lakásokra irányadó annak ellenére, hogy akkor még hatályban volt a 45/1982. (X. 7.) MT rendelet. A lakbért 1994. január 1. és június 30. közötti időben nem emelte fel az önkormányzat, ezért az nem ütközik az Ltv. 76. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott tilalomba. Ezek alapján a jogerős ítélet nem hagyhatta volna figyelmen kívül a lakbér emelését, amelyet egyébként az alperes nem is kifogásolt.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (Ötv.) 2. §-ának (7) bekezdése szerint az önkormányzati tulajdonba kerülő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek elosztására, bérletére, bérére és elidegenítésére vonatkozó szabályokat külön törvény állapítja meg. E törvény hatálybalépésekor (1991. augusztus 2.) a 2. § (7) bekezdésében említett külön törvény még nem született meg. A (7) bekezdésben jelzett külön törvényhez kapcsolódott a 2. § (8) bekezdésének rendelkezése, amely szerint a lakások és helyiségek elosztása, elidegenítése, illetve bérlete és bére tárgykörében a helyi önkormányzata (7) bekezdésben említett törvény keretei között - a helyi sajátosságok érvényesítése érdekében rendeletet adhat ki. Ugyanakkor az Ötv. 2. §-ának bekezdése - amely az adott időszakban még hatályban volt - úgy rendelkezett, hogy a (7) bekezdésben foglalt külön törvény hatálybalépéséig irányadók a lakások bérére a jelen törvény hatálybalépésekor hatályában lévő jogszabályok rendelkezései.
Mivel az Ötv. hatálybalépésekor már hatályban volt az Átv., amely lehetővé tette a települési önkormányzat képviselő-testülete számára a települési önkormányzat tulajdonában álló lakások bérének megállapítását, ezért az Ötv. 2. §-a (9) bekezdésének az a helyes értelmezése, hogy ahol az önkormányzat élt az adott tárgyban a rendeletalkotási jogával, ott ez az irányadó, míg a lakások bérére vonatkozóan hatályban volt jogszabályok csak ott alkalmazandók, ahol a helyi önkormányzat ebben a kérdésben rendeletet nem alkotott. Az adott esetben a helyi önkormányzat rendelettel állapította meg a tulajdonában álló lakások bérleti díját, ezért ennek alapján módosult a lakásbérleti szerződés tartalma. Az ekként megállapított lakbért a felperes 1994. január 1-jétől június 30-ig terjedő időben nem emelte fel, így az az Ltv. 76. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott tilalomba nem ütközött.
A bíróságok elfoglalt jogi álláspontja miatt elmaradt a felperes által követelt lakbérhátralék összegének a vizsgálata, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet ebben a körben és a felülvizsgálattal támadott keretben a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. III. 22 507/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás