23/1997. (IV. 25.) AB határozat
23/1997. (IV. 25.) AB határozat1
1997.04.25.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének a közterülethasználat engedélyezéséről szóló 14/1995. (V. 4.) Kgy. sz. rendelete 5. § (3), (5) bekezdése és (7) bekezdésének e) pontja, 9. § (1) bekezdése, továbbá 12. § (1) és (3) bekezdése, valamint a rendelet mellékletének 10., 12., és 14. pontja alkotmányellenes, ezért e jogszabályi rendelkezéseket – 1997. június 30-i hatállyal – megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
1. Szeged önkormányzati közgyűlése 14/1995. (V. 4.) Kgy. sz. rendeletében (a továbbiakban: Kgyr.) a város minden közterületére vonatkozóan egységesen szabályozta a közterülethasználat feltételeit.
2. A Csongrád megyei közigazgatási hivatal vezetője a Kgyr.-nek a rendelkező részben megjelölt szabályait ,,nem önmagukban'' minősítette alkotmányellenesnek, hanem csak a közutak igazgatásáról szóló 19/1994. (V. 31.) ,,KHVM rendelettel való ütközésük vonatkozásában''. A Kgyr. jelzett rendelkezései ugyanis a helyi közutak rendeltetéstől eltérő használatára is kiterjedő engedélyezése [5. § (3), (5) bekezdés és (7) bekezdés e) pontja], díjfizetési előírása [9. § (1) bekezdés, továbbá a melléklet 10., 12. és 14. pontja], valamint az engedély nélküli használat jogkövetkezményei [12. § (1), (3) bekezdés] tekintetében sértik a KHVM rendelet 6. § (1), (3) és (5) bekezdésének az engedélyezési, díj- és pótdíjfizetési, illetőleg az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó kogens rendelkezéseit. Az önkormányzat ugyan – jegyezte meg a hivatalvezető – ,,jogosult rendezni a közterületeinek rendeltetéstől eltérő használatát'', de – a közutak vonatkozásában – nem a magasabb szintű jogszabály: ,,a KHVM rendelet figyelmen kívül hagyásával''.
Az önkormányzatnak küldött hivatalvezetői felhívást a közgyűlés nem fogadta el. Nem vitatta ugyan, hogy a KHVM rendelet hatálya kiterjed a helyi közutakra is, de a Kgyr.-t azért nem módosította, mert a miniszteri rendelet és a helyi rendelet alkalmazása ,,a jogalkalmazás során nem kívánatos kettősséget teremtene''.
Ezt követően a hivatalvezető az Alkotmánybírósághoz fordult, s azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Kgyr. ,,1. §-ából azt a részt, amellyel a rendelet hatályát általánosságban kiterjeszti a helyi közutakra is – helyezze hatályon kívül''.
3. A kezdeményezés tartalmilag megalapozott.
3.1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése kimondja, hogy a helyi képviselő-testület rendelete ,,nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal''. A miniszteri rendelet az önkormányzati rendeletnél magasabb szintű jogszabály, ezért az utóbbi nem szabályozhat az előbbivel ellentétesen.
A Kgyr. 5. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közterülethasználati engedély iránti kérelemnek öt adatot kell tartalmaznia. A KHVM rendelet szerint viszont a közút nem közlekedési célú igénybevételéhez szükséges közútkezelési hozzájárulás iránti kérelemnek nyolc feltételt kell kielégítenie. Az öt és a nyolc adat, illetve feltétel – bár eltérő fogalmazással – részben átfedi egymást, részben pedig a Kgyr. nem ír elő olyan adatszolgáltatást (pl. a közút érintett szakaszának keresztszelvényét, a forgalomkorlátozás vagy elterelés tervét, az igénybevételért felelős személy nevét és címét), amelyet pedig a KHVM kötelezően elrendel. A Kgyr. 5. § (5) bekezdése és (7) bekezdésének e) pontja olyan pályázati hirdetményi feltételeket szab, amelyeket a KHVM rendelet szabályai nem tesznek lehetővé.
A Kgyr. 9. § (1) bekezdése, illetve a melléklet 10., 12. és 14. pontja ugyancsak a KHVM rendelet 6. § (3) bekezdésében és mellékletében meghatározott díjaktól, szorzószámoktól, pályázati lehetőségtől és időtartam-szabályozástól eltérő módon és összegben állapítja meg a közterülethasználati díjtételeket.
A Kgyr. 12. § (1) és (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közterület engedélyhez kötött, de engedély nélküli használata esetén a használó köteles a használatot megszüntetni, és a közterület eredeti állapotát a saját költségén – minden kártalanítási igény nélkül – helyreállítani, illetőleg kötelezni kell őt a szabálysértés jogkövetkezményein túlmenően az egyébként fizetendő közterülethasználati díj megfizetésére is. Ezzel szemben a KHVM rendelet 6. § (5) bekezdése azt írja elő, hogy ha a közutat hozzájárulás nélkül, vagy a hozzájárulásban foglaltaktól eltérően vették igénybe, a közlekedési hatóság az igénybe vevőt az eredeti állapot helyreállítására és pótdíj megfizetésére kötelezheti. A pótdíj összege pedig a díj tízszerese, s azt a közút kezelőjéhez kell befizetni.
Mindegyik esetben indokolt követelmény ugyan a jogalkalmazás kettősségének a megelőzése, de ez a célkitűzés nem szolgáltat alkotmányos érvet a KHVM rendelet országosan kötelező szabályainak helyi mellőzésére.
3.2. Az Alkotmánybíróság – a hivatalvezetői kezdeményezés jogtechnikai megoldási javaslatával szemben – nem a Kgyr. 1. §-ában példaként említett ,,közút'' kifejezést, hanem a Kgyr.-nek azokat a rendelkezéseit semmisítette meg, amelyek ellentétesek a KHVM rendelet előírásaival. Az 1. § javasolt kitételének a megsemmisítése egyrészt a Kgyr.-nek a közútra utaló egyéb – magasabb szintű jogszabállyal nem ellentétes – rendelkezése alkalmazását illetően jogbizonytalanságot idézhetne elő, másrészt az Alkotmánybíróság nem korlátozhatja a közgyűlésnek azt a jogát, hogy – választása szerint – a közterülethasználat engedélyezésének a feltételeit egy rendeletben, de a magasabb szintű jogszabály előírásainak megfelelően differenciáltan, vagy két önálló rendeletben szabályozza.
4. Az Alkotmánybíróság a közúti igazgatás viszonylatában az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglalt tilalmat sértő Kgyr. rendelkezések hatályvesztése napját azért állapította meg 1997. félév fordulóján, hogy időt adjon a városi közgyűlésnek a helyi közúti közterülethasználat alkotmányos engedélyezési szabályainak meghozatalára, illetőleg egyéb nem jogsértő viszonylatában a Kgyr. eme rendelkezései továbbra is változatlanul alkalmazhatók legyenek.
Alkotmánybírósági ügyszám: 558/H/1996.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás