2396/1997. (XII. 8.) Korm. határozat¹

a)² A szabályozásnak azon az elven kell alapulnia, hogy a minisztériumi szint alatti központi közigazgatási szervek egységesített típusa a központi hivatal legyen.

b) A központi hivatal tekintetében a Kormány kijelölt tagjának (miniszter, kivételesen miniszterelnök) a c) pontban részletezett irányítási jogai lehetnek, a Kormány közvetlenül csak néhány alapvető irányítási jogkört gyakoroljon. Így – többek között – a Kormány rendelettel létrehozhatja, átszervezheti és megszüntetheti a központi hivatalt, szabályozhatja annak feladat- és hatáskörét, az irányításért felelős miniszter útján beszámoltathatja a hivatal vezetőjét.

c) A központi hivatal vezetője önállóan gyakorolja a hivatal tevékenységével összefüggő feladat- és hatásköröket. A jogszabályok keretei közt és a Kormány döntéseinek megfelelően a Kormány kijelölt tagja látja el a központi hivatal közvetlen irányítását. Ennek keretében különösen

– ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, kinevezi a hivatal vezetőjét és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat, a hivatalvezető előterjesztésére kinevezi annak helyettesét; előterjesztést tesz a hivatalvezető illetményét és juttatásait, valamint a költségvetési gazdálkodását érintően a hatáskörét meghaladó döntések meghozatalára,

– jóváhagyja a központi hivatal szervezeti és működési szabályzatát,

– rendeletben meghatározza a központi hivatal vezetője közigazgatási feladatainak ellátására vonatkozó szakmai szabályokat,

– jóváhagyja a központi hivatal éves (féléves) munkatervét, és indokolt esetben – a jogszabályok keretei közt – munkaterven kívül közigazgatási feladat elvégzésére utasíthatja a hivatal vezetőjét,

– tájékoztatja a hivatalvezetőt a feladat ellátásával kapcsolatos kormánydöntésekről, illetve a hivatal tevékenységét érintően – a hivatalvezető véleményének feltüntetésével – előterjesztést tesz a Kormányhoz,

– ellenőrzi és beszámoltatja a hivatalvezetőt, jogszabálysértés esetén intézkedik annak megszüntetésére.

d) A miniszter hatósági hatáskörében lehetőleg csak az alsóbb szintű szervek hatósági tevékenységét jogszerűségi szempontból vizsgáló és jogsértés esetén intézkedésre feljogosító hatáskörök, valamint kivételes esetekben első fokú hatósági jogkörök maradjanak. A központi hivatalok, valamint a területi közigazgatási szervek hatósági ügyintézési lehetőségeit jobban hasznosítva a miniszter legtöbb első fokú, valamint a minisztérium és a miniszteri hivatal valamennyi első és másodfokú hatósági hatáskörét a központi hivatalhoz vagy a területi közigazgatási szervekhez indokolt telepíteni. Fellebbezési ügyekben – ha más megoldás nem vehető igénybe – fellebbezési tanács is eljárhat. Mindez segítse elő a minisztérium egyedi ügyektől való tehermentesítését, a hatáskörök decentralizációját, továbbá az önálló hatáskörű minisztériumi hivatal mint szervtípus megszüntetését. A minisztériumi szinten maradó feladat- és hatáskörök a minisztert illessék meg. A minisztérium hivatali szervezetének fő funkciója, hogy segítse a minisztert annak szervezési, valamint hatósági feladat- és hatásköreinek ellátásában, a miniszter nevében és felhatalmazása alapján pedig egyes feladat- és hatásköröket közvetlenül gyakorol.

e) Az előkészítő munkáknál a hatósági ügy sajátosságaihoz igazodva, az első vagy másodfokon eljáró központi szervek kijelölésénél – többek közt – az alábbi megoldások figyelembevétele célszerű:

–³ a legtöbb esetben az ágazat területi szakigazgatási szerve járhat el első fokon és a központi hivatal másodfokon, ha az első fokú hatáskör nem telepíthető a területi szint alatti önálló közigazgatási szervhez. Esetleg a fővárosi és a megyei közigazgatási hivatal dönthet első fokon és a központi hivatal jár el másodfokon, ha az ágazatban nincs megfelelő területi szakigazgatási szerv. A helyi önkormányzat jegyzője, főjegyzője csak kivételesen legyen központi hivatalhoz kerülő ügyben első fokú szerv,

– az ágazat területi szakigazgatási szerve járhat el első fokon és a területi közigazgatási hivatal a másodfok, ha nincs és nem is célszerű létrehozni központi hivatalt, illetve, ha központi szinten nem célszerű fellebbezési tanácsot alakítani,

– ha országos illetékességgel kell néhány első fokú ügyet ellátni, akkor az első fokú szerv feladatait a fővárosban működő szakigazgatási szerv, illetve a fővárosi közigazgatási hivatal kivételesen az ország egész területére kiterjedően is gyakorolhatja,

– ha néhány ügyben csak a központi hivatal járhat el első fokon, akkor az ágazat központi fellebbezési tanácsa lehet a másodfok, amennyiben a központi hivatalnak nincs területi szakigazgatási szerve és a speciális hatáskört nem célszerű más közigazgatási szervhez telepíteni. A központi fellebbezési tanács egyik lehetséges alternatívájaként vizsgálandó az a megoldás is, miszerint a miniszter – a minisztérium köztisztviselői közül – kijelöli a másodfokon eljáró fellebbezési tanács elnökét, és biztosítja a tanács működésének technikai feltételeit. A fellebbezési tanács elnöke a miniszter által közzétett országos listából kéri fel a fellebbezési tanács többi tagját. Az is vizsgálandó, hogy a tanács mely tagjai és milyen mértékű díjazásban részesülhetnek,

– a miniszternek csak kivételesen legyen olyan első fokú hatósági hatásköre, amit nem lehetett más szervhez telepíteni. A mai miniszteri hatósági ügykör szűkítését indokolja, hogy ez esetben a közigazgatáson belül már nincs mód a fellebbezésre.

f) A szabályozási koncepciótól a kidolgozó munka során a szükséges esetekben el lehet térni, az ilyen eltérést azonban külön indokolni kell.

2. a) Az 1. pontban szereplő szabályozási irányokkal ellentétes jogszabályokat felül kell vizsgálni.

b) A szabályozási irányok alapján – a menet közben szükséges kiegészítéseket és változtatásokat elvégezve – el kell készíteni a központi hivatalokra átfogóan vonatkozó kormányrendelet tervezetét, valamint a központi közigazgatási szervek első és másodfokú hatósági fórumrendszerére vonatkozó kormányrendelet tervezetét.

Felelős: – az a) pontért:
érdekelt miniszterek
az érintett központi hivatalok
vezetőinek bevonásával
a közigazgatás korszerűsítéséért felelős
kormánybiztos (a továbbiakban:
kormánybiztos)
– a b) pont első fordulata szerinti,
a központi hivatalokra vonatkozó
kormányrendelet előkészítéséért:
Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási
államtitkára
kormánybiztos
– a központi közigazgatási szervek első
és másodfokú fórumrendszerével
kapcsolatosan a b) pontban említett
kormányrendelet tervezetének
előkészítéséért:
belügyminiszter
kormánybiztos

Határidő: az a) pontot érintően:
folyamatos
a b) pontban a központi hivatalokra
vonatkozó jogszabálytervezet elkészítésére:
1998. március 31.
a hatósági fórumrendszert érintő
jogszabálytervezet elkészítésére:
1998. augusztus 31.

b) Az átfogó felülvizsgálat során át kell tekinteni, hogy mely központi közigazgatási szervnél indokolt előkészíteni a vezetői kinevezések olyan rendjének a bevezetését, amely szerint a szerv vezetőjét határozott időre (6 évre) nevezik ki.

c) A fenti vizsgálatokra építve intézkedési tervet kell előkészíteni az indokolttá váló átszervezésekre, amely a szakmai megalapozás céljából összesíti és értékeli a lehetséges alternatívákat.

Felelős: az érdekelt miniszterek, az érintett központi közigazgatási szervek vezetőinek bevonásával; a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter (a koordinációért és ellenőrzésért), a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatás- és területpolitikai államtitkára közreműködésével

Határidő: folyamatos, első beszámolásra: 1999. május 31.