24/B/1997. AB határozat
24/B/1997. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 105/C. § (1) bekezdése, 112. §-a és a törvény végrehajtásáról rendelkező 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 325/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 105/C. § (1) bekezdése és a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (továbbiakban: R.) 325/A. §-a alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában több indítvány érkezett. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és azokat egy eljárásban bírálta el.
Az indítványozók szerint a T. 105/C. § (1) bekezdése ellentétben áll a vállalkozás szabadsága és a diszkrimináció tilalma alkotmányos tételeivel, továbbá az R. 325/A. §-a sérti az Alkotmány jogállamiságra, a szociális biztonsághoz való jogra és a jövedelem és vagyonarányos közteherviselés elvére vonatkozó szabályait. Ezért e rendelkezés megsemmisítését kérték.
2. Az Alkotmánybíróság megkereste az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatóját, az üggyel kapcsolatos álláspontjának megismerése céljából.
3. Az Alkotmánybíróság által vizsgált jogszabályi rendelkezések a következőek:
A T. 105/C. § (1) bekezdése értelmében: ,,A társadalombiztosítási tartozásra befizetett összeget először a megtérítendő ellátásra, a járulékbírságra és mulasztási bírságra, rendbírságra, a késedelmi pótlékra, a végrehajtási költségre, az eljárás költségére, ezt követően — jogszabályban meghatározott részarányban — a biztosítottat terhelő (a biztosítottól levont) egészségbiztosítási járulékra és nyugdíjjárulékra, a társadalombiztosítási járulékra, a 103. § (3) bekezdésében említett táppénz hozzájárulásra, végül a baleseti járulékra kell elszámolni.
Az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás esetében a társadalombiztosítási tartozásra befizetett összeget — az említett kiegyenlítési sorrend alkalmazásával — előbb a biztosítottat terhelő, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékra, a foglalkoztatott biztosítottak után fizetendő társadalombiztosítási járulékra, majd az egyéni vállalkozót vagy a társas vállalkozás tagját terhelő egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékra, ezt követően az egyéni vállalkozót, illetőleg a társas vállalkozást terhelő társadalombiztosítási járulékra, társas vállalkozás esetén a 103. § (3) bekezdésében említett hozzájárulásra, végül a baleseti járulékra kell elszámolni.''
A R. 325/A. §-a szerint:
,,(1) Ha a társadalombiztosítási igazgatási szerv az általa tartott ellenőrzése során feltárt mulasztások miatt járulék, késedelmi pótlék, rendbírság, járulékbírság vagy mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a munkáltatót, egyéb szervet, illetőleg személyt, akkor a fizetésre kötelezett a mulasztása miatt felmerült eljárás költségeit is köteles megtéríteni.
(2) Az eljárási költség a mulasztás feltárását követően minden megkezdett órára, ellenőrönként 500 forint.
(3) Az eljárási költség nem számítható fel, ha a mulasztásból eredően kirovásra került járulékok, vagy a felszámított késedelmi pótlék, rendbírság, járulékbírság, mulasztási bírság, illetve együttes összegük a 10 000 forintot nem éri el. Az eljárási költség a kirovásra került járulékok, vagy a felszámított késedelmi pótlék, rendbírság, járulékbírság, mulasztási bírság, illetve ezek együttes összegét nem haladhatja meg.
(4) Az eljárás időtartamát a jegyzőkönyvnek, a felszámított eljárási költséget pedig a fizetési meghagyásnak tartalmaznia kell.''
T. 117. §-a értelmében: ,,a biztosítási jogviszony fennállása kérdésében hozott határozat ellen az érdekelt, a fizetési meghagyás ellen a munkáltató és egyéb szerv a kézbesítést követő harminc napon belül bírósághoz fordulhat.''
4. Az Alkotmány indítványozók által felhívott rendelkezései:
2. § (1) bekezdés: ,,A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.''
9. § (2) bekezdés: ,,A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.''
70/A. § (1) bekezdés: ,,A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.''
70/E. § (1) bekezdés: ,,A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.''
70/I. § bekezdés: ,,A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.''
II.
Az indítványok megalapozatlanok.
1. A T. 105/C. § (1) bekezdése a társadalombiztosítási tartozásokra befizetett összeg alapján a kiegyenlítési sorrendet határozza meg. Az Alkotmánybíróság a 397/B/1995. AB határozatában a korábban hatályos normaszöveget már vizsgálta, az alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. (ABH 1995. 786., 787.)
A T. 105/C. § (1) bekezdésének jelenleg hatályos szövegét az 1996. évi LXXXVII. törvény 16. § (1) bekezdése állapította meg 1997. január 1-i hatállyal. E módosító rendelkezés a társadalombiztosítási tartozásokra befizetett összegek elszámolását, a kiegyenlítési sorrendben szereplő tételeket új elemekkel egészítette ki.
Az indítványozók e rendelkezés alkotmányellenességét abban látják, hogy a befizetési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén a késedelmi pótlék mértéke, illetve a társadalombiztosítási igazgatási szervek elszámolási gyakorlata miatt a vállalkozók tartozása indokolatlanul és aránytalanul megnő. A folyamatosan, de késedelmesen teljesítő járulékfizetők — vélik az indítványozók — hátrányos helyzetbe kerülnek azokkal szemben, akik tartozásaikat ugyan késedelmesen, de egy összegben rendezik. Az indítványozók álláspontja, hogy a T. 114. §-a alapján ez utóbbiak számíthatnak a pótlékterheik csökkentésére, míg a folyamatosan, de késedelmesen teljesítők nem. Ezért kérik a T. 105/C. § (1) bekezdésének 1997. január 1-jei hatállyal történő visszamenőleges megsemmisítését.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe foglalt vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát a T. 105/C. § (1) bekezdésének módosított rendelkezése. A társadalombiztosítási tartozásra befizetett összegek elszámolási rendje ugyanis nem akadályozza meg a vállalkozóvá válást, nem teremt a gazdasági versenyben olyan egyenlőtelen feltételeket, amelyek a verseny szabadságát korlátoznák. A járulékfizetési és más társadalombiztosítási kötelezettség késedelmes teljesítése vagy nem teljesítése esetén a törvényalkotó — mint ahogy más fizetési kötelezettségek esetében is — szankciókat állapít meg. Az, hogy e szankciók a késedelmes teljesítés különböző módozataira miként hatnak nem alkotmányossági kérdés a vállalkozás joga szempontjából.
A T. 105/C. § (1) bekezdése és a 114. §-a nem valósítanak meg az Alkotmány 70/A. §-a alapján tiltott különbségtételt sem. Az Alkotmánybíróság e tárgyban már korábban megállapította, hogy a szabályozás alkotmányosságát nem lehet abból a szempontból megítélni, hogy az elszámolás módja a késedelmes adósok körében a méltányossági adósságmérséklés esélyeit hogyan befolyásolja, mert a jogrend egységes abban, hogy a késedelmes teljesítést szankcionálja, és a szankciókat a késedelmes adósra hárítja (ABH. 1995. 786., 787.). A T. 105/C. §-a egyébként egységesen alkalmazandó a járulékfizetésre kötelezettekkel szemben, és egységesen írja elő az általuk befizetett járulékok és egyéb tartozások elszámolási rendjét.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a T. 105/C. § (1) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Az Alkotmánybíróság — hatáskör hiányában — nem foglalkozott azon indítványozói kifogásokkal, amelyek a jogalkalmazási gyakorlatot sérelmezték.
2. Az indítványozók az R. 325/A. §-ába foglalt, az eljárási költség számítására vonatkozó szabályokat azzal összefüggésben tartják alkotmányellenesnek, hogy azok alapján a költségek mértéke és azok kiszabásának körülményei a fizetésre kötelezett személy szempontjából felmérhetetlenek és ez sérti az Alkotmány jogállamiságra vonatkozó rendelkezését, az R. 325/A. §-a jogbizonytalanságot eredményez. Álláspontjuk szerint, míg a mulasztás esetén felmerülő késedelmi pótlék, rendbírság, járulékbírság vagy mulasztási bírság olyan szankció-halmaz, amelynek feltételei törvényben meghatározottak, addig a sérelmezett intézkedés tág teret enged a hatósági önkénynek, miután gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, hogy a konkrét eljáráshoz mennyi munkaórára illetve ellenőrre van szükség.
Az R. 325/A. §-a a T. 112. § első mondatán alapul, amely kimondja, hogy a fizetésre kötelezett a mulasztása miatt felmerült eljárás költségeit megtéríti. E törvényi rendelkezés tartalmaz felhatalmazást a Kormány részére, hogy meghatározza az eljárási költségek megtérítésének módját, mértékét. Az 1998. január 1-től hatályba lépő — és a korábbi szabályokat hatályon kívül helyező — új társadalombiztosítási jogszabályok is hasonlóan rendelkeznek. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 56. §-a értelmében a késedelem és a mulasztás következményeit tekintve az adózás rendjéről szóló törvény szabályai az irányadók, kivéve, ha e törvény, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, vagy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény másként nem rendelkezik. Az 1997. évi LXXXI. törvény 92. §-a szó szerint tartalmazza a jelenleg hatályos T. 112. § első mondatát, a 101. § (1) bekezdés i) pontja pedig felhatalmazza a Kormányt, hogy az eljárási költségek megtérítésének módját rendeletben meghatározza. Az új kormányrendeleti szabályozás még nem született meg.
Az indítványozók érvei alapján az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányellenesnek az R. 325/A. §-át sem. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban a jogszabály normatartalmával kapcsolatban fennálló alkotmányos elvárásokkal összefüggésben elvi jelleggel kifejtette, hogy a jogbiztonság — amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme — megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. [26/1992. (IV. 30.) AB hat. ABH 1992. 135., 142.]
Az R. meghatározta a költségek megtéríttetése szempontjából figyelembe vehető eljárás időtartamát, amelynek kezdete — a mulasztáshoz kapcsolódó szankciókkal ellentétben — nem a mulasztás beálltához, hanem a mulasztás feltárásához kötődik.
Az eljárás tényleges költségének összege az ellenőrönként megkezdett munkaórák és a munkaórák díjának — ezt az R. ötszáz forintban határozta meg — szorzata. Az eljárás időtartamát munkaórákban kifejezve a jegyzőkönyvnek, a felszámított eljárási költséget pedig a fizetési meghagyásnak kell tartalmaznia.
A jogalkotó az eljárási költségek számítására vonatkozó szabály normatartalmát — figyelemmel arra, hogy az eljárás a különböző jogcímen fizetésre kötelezettek esetében éppen a mulasztás mibenléte miatt eltérő bonyolultságú és ennek megfelelően eltérő időigényű lehet — úgy határozta meg, hogy az egyaránt alkalmazható legyen a különböző bonyolultságú és időigényű ügyekben. Azzal, hogy a jogalkotó nem ügycsoportok szerint, vagy nem konkrét összegben, hanem az eljárás időtartamának megfelelő munkaóra és ötszáz forint/óra szorzatban állapította meg az eljárás költségeit, nem lépte túl a jogszabály normatartalmával szemben támasztott alkotmányos követelmények határait, nevezetesen: az érthetőséget és a megfelelő értelmezhetőséget.
A szabályozás így lehetővé teszi, hogy konkrét esetekben mindenki számára ellenőrizhető legyen az eljárás költségei kiszámításának jogszerűsége. A fentiekre tekintettel a vizsgált szabályozás nem sérti a jogbiztonság elvét.
Az eljárási költséget megállapító fizetési meghagyás a T. 117. §-a szerint bíróság előtt megtámadható és a jogvita során a fizetésre kötelezettnek módjában áll — éppen a jegyzőkönyvből nyert információ alapján — az eljárás tényleges idő- és munkaigényét vitatni. Amennyiben a társadalombiztosítási igazgatási szerv eljárási költség megtérítésére vonatkozó kötelezése önkényes költségmegállapításon alapul, úgy e sérelem a bírói felülvizsgálat során orvosolható.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság nem látta megalapozottnak azokat az indítványozói érveket, hogy az R. támadott rendelkezése sérti a jogbiztonságot és ezen keresztül lehetőséget biztosít a szubjektív jogalkalmazói döntésre.
Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a szociális biztonsághoz való jog (70/E. §) és a jövedelem- és vagyonarányos közteherviselés (70/I. §) sérelme a R. hivatkozott rendelkezése tekintetében nem áll fenn. Egy törvényesen fennálló fizetési kötelezettség elmulasztása miatt felmerült eljárási költségek kiszámításának szabályai nincsenek összefüggésben az Alkotmány szociális biztonságra és a közteherviselés elvére vonatkozó rendelkezéseivel.
3. Az Alkotmánybíróság az ügy kapcsán a következőket jegyzi meg: A közigazgatás költségei jogállamban általában közterhet képeznek. Azok a költségek viszont, amelyek egyéni érdek körében, vagy egyéni mulasztás következtében merülnek fel, ráterhelhetők az érdekeltre vagy a mulasztóra.
A közigazgatás költségei közteherként vagy költségként való elszámolása, esetleges nem elvszerű szabályozása elsősorban jogalkotási és nem alkotmányossági probléma. A közigazgatási költségek megosztásának — a közigazgatás egész területére kiterjedő — egységes elvi szempontok alapján történő szabályozása a jogalkotás fontos jövőbeni feladata.
Budapest, 1997. november 24.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., |
Dr. Bagi István s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kilényi Géza s. k., |
Dr. Lábady Tamás s. k., |
Dr. Németh János s. k., |
Dr. Szabó András s. k., |
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., |
Dr. Vörös Imre s. k., |
Dr. Zlinszky János s. k., |
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás