GK BH 1997/243
GK BH 1997/243
1997.05.01.
I. A közraktár – áru kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettségét megelőző – törvényes zálogjogának terjedelme [1875. évi XXXVII. tv.* (Kt.) 438. §; Ptk. 251. § (4) bek., 261. §].
II. A közraktár kártérítési felelőssége alól kimentésre alapot adó, a letéteményes, illetőleg a letéteményes emberei által okozott kár fogalma [Kt. 437. §].
A felperes kártérítés jogcímén egyetemlegesen kérte az alperesek kötelezését 10 067 924 Ft, ennek kamata és a perköltség megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a birtokában vannak az I. r. alperes által 1994. november 3-án kiállított közraktári jegyek, amelyek szerint az I. r. alperes a II. r. alperes, mint letevő részére 1994. november 2-án 500-500 tonna étkezési búzát, egyenként 6 575 000 Ft értékben, 1995. április 15-ig betárolt a raktárába. A II. r. alperestől a közraktárban elhelyezett búzát megvásárolta, s ennek során a II. r. alperes mindkét közraktári jegyet reá forgatta. Az I. r. alperes felszólítás ellenére a közraktári jegyek ellenében nem adta ki a letett árut, ezért kártérítési felelőssége az 1875. évi XXXVII. törvény (Kt.) 437. §-a alapján fennáll. A II. r. alperes kártérítési felelőssége szerződésszegéssel okozott kár jogcímén áll fenn, mert a címzetten kapott vételárat megtartotta, és nem fizette azt ki a búzát neki eladó és ténylegesen tároló szövetkezetnek.
Az I. r. alperes ellenkérelme elsődlegesen a per megszüntetésére irányult. Védekezése szerint a felperes követelése idő előtti, mert a Kt. 438. §-a értelmében a közraktárat 1 524 893 Ft összegű díja tekintetében a nála elhelyezett tárgyakra zálogjog illeti meg. Az áru kiszolgáltatására csak a törvényes zálogjoga érvényesítését követően kötelezhető. Másodlagos ellenkérelme a kereset érdemi elutasítására irányult. E körben kifejtett védekezése szerint a közraktári jegy forgatása nem volt szabályos, a forgatásról ugyanis - a II. r. alperessel kötött közraktári szerződésben foglaltak ellenére - nem értesítették őt. Hivatkozott arra, hogy a II. r. alperesnek kezesi felelőssége áll fenn a felperessel szemben, mert a II. r. alperes volt az, aki nem fizette meg a közraktárban elhelyezett búza vételárát az eladóknak, a búza művi tárolását végző szövetkezetnek, s a felperes emiatt nem tudta kivinni az árut a közraktárból. Vitatta, hogy kárt okozott volna a felperesnek, mivel állítása szerint a felperes a letett áruknak nem volt tulajdonosa. Az 1995. január 26-án kelt - a három peres fél között létrejött - megállapodásra hivatkozva állította, hogy abban a felperes joglemondó nyilatkozatot tett. Erre tekintettel sem érvényesíthet követelést vele szemben. Végezetül kérte a per tárgyalásának felfüggesztését a Pp. 152. §-ának (2) bekezdése alapján arra hivatkozva, hogy eljárást indított a szövetkezetek ellen a búza kiadása iránt, s a kiadás előzetes kérdése a jelen pernek.
A II. r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Védekezése szerint szerződésszegésből eredő károkozásról a felperes irányában nem lehet szó.
Az elsőfokú bíróság a felperes I. r. alperessel szemben előterjesztett keresete tárgyában közbenső ítéletet hozott, s megállapította, hogy a I. r. alperes kártérítési felelőssége fennáll. A II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet pedig részítélettel bírálta el, s a keresetet elutasította.
A bíróság tényként állapította meg, hogy az I. r. alperes által szabályszerűen kiállított közraktári jegy szabályszerű forgatással került a felperes birtokába. Az I. r. alperes csak kiállította a közraktári jegyet a II. r. alperes által letett búza tárolásáról, a tárolásban azonban az I. r. alperes ténylegesen nem vett részt, hanem letéti szerződést kötött a tárolást végző szövetkezetekkel. A felperes az I. r. alperest, valamint a művi tárolóhelyeket is eredménytelenül hívta fel az áru kiszolgáltatására. A művi tárolóhelyek az áru kiadását azzal az indokkal tagadták meg, hogy vevőjük, a II. r. alperes (a közraktári jegyen feltüntetett első tulajdonos) nem fizette meg részükre a búza ellenértékét.
Az elsőfokú bíróság határozatának jogi indokolása szerint a Kt. 441. §-a értelmében az áru- és zálogjegy együttes birtoka az áru feletti teljes szabad rendelkezést biztosítja. A Kt. 437. §-a alapján a közraktár legfőbb kötelezettsége a nála elhelyezett áru őrzése és kiszolgáltatása. Az I. r. alperes nem tudta és jelenleg sem tudja a letett árut (búzát) a közraktári jegy jogos birtokosának - a felperesnek - kiszolgáltatni, ezért kártérítési felelőssége a felperessel szemben fennáll. A közraktár megőrzésre átvette a perbeli árukat, ezzel azok kikerültek a letevő II. r. alperes birtokából, s a kárfelelősség is átszállt a közraktárra, függetlenül attól, hogy a korábbi jogügylet alapján a II. r. alperes fizetett-e vételárat az eladóknak vagy sem. Az I. r. alperes vállalt kockázatot azzal, hogy az árut nem maga őrizte, hanem tárolására letéti szerződést kötött a szövetkezetekkel. A közraktári jegy mindenkori birtokosával szemben azonban a közraktár tartozik helytállni, amennyiben az áru bármilyen okból nem adható ki. A közraktári jegybe vetett közbizalmat csorbítaná a Kt. 437. §-án kívül eső körülmények vizsgálata. Az I. r. alperes védekezésében felhozottakat egyrészt alaptalannak, másrészt a közraktár jogintézményén kívül esőnek, továbbá az alperesek egymás közötti jogviszonyára, valamint az alperesek és a letéteményes, illetve az eladó szövetkezetek közötti jogviszonyra tartozóknak ítélte meg. Akként foglalt állást, hogy az I. r. alperes a perben nem tudta igazolni: a felperes a vele szembeni kártérítési igényéről lemondott volna.
A bíróság a felperesnek a II. r. alperessel szemben szerződésszegésre alapított keresetét alaptalannak találta, arra hivatkozva, hogy a II. r. alperes a forgatásból adódóan nem követett el szerződésszegést. A II. r. alperesnek az a magatartása, hogy az eladó szövetkezeteknek nem fizette meg a búza vételárát, a felperes és a II. r. alperes közötti adásvételi jogviszonyban bír jelentőséggel. A felperes keresetében viszont nem erre hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. alperes élt fellebbezéssel, melyben elsődlegesen a közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kérte idő előttiségre hivatkozással. Másodlagos fellebbezési kérelme az első fokú ítélet megváltoztatására és a kereset elutasítására irányult. A fellebbezésben kifejtett jogi álláspont szerint a felperes követelése azért idő előtti, mert az I. r. alperes árukiszolgáltatási kötelezettsége csak a közraktár díjkövetelésének kielégítését követően áll be. Az I. r. alperest ugyanis törvényes zálogjog illeti meg a nála letett árun. Ezt a törvényes zálogjogát csak addig érvényesítheti, ameddig a zálogjog meg nem szűnik. A zálogjog pedig a követelés teljesítésével megszűnik. Mindezekből az következik, hogy törvényes zálogjoga megelőzi a kiadási kötelezettségét. A kereset érdemi elutasítása iránti fellebbezés körében az I. r. alperes nyomatékosan hivatkozott arra, hogy a Kt. 437. §-a értelmében kimentési oknak minősül, hogy a kárt a II. r. alperes okozta. Ezt az első fokú eljárásban bizonyította, ezért kártérítési felelősségének megállapítása téves jogi következtetésen alapul. Emellett hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan amiatt is, mert a felperes kárának bekövetkezése nem nyert bizonyítást. Másrészt az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást arra vonatkozóan, hogy a felperes részéről az 1995. január 26-án kelt szerződésben joglemondás történt, ezért alaptalanul hivatkozott a bizonyítottság hiányára. Álláspontja szerint, ha a vételárat az I. r. alperes fizetné ki kárként a felperesnek, a II. r. alperes jogalap nélkül gazdagodna a felperestől felvett vételárral. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes csak a közraktári jegyek birtokában érvényesíthet igényt, a közraktári jegyeket azonban nem mutatta fel, és nem helyezte elnöki letétbe. A közraktári jegy forgatása szabálytalan volt, mert a zálogjegyre is rávezették a forgatást. Végezetül álláspontja szerint lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta meg: miért nem teljesítette a tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmét.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására és az I. r. alperes másodfokú perköltségben való marasztalására irányult. Álláspontja szerint a kártérítés jogalapjának megállapításához elegendő, hogy az I. r. alperes közraktár a közraktári jegy birtokosának nem szolgáltatta ki az árut, a felelősség alól pedig nem mentette ki magát. Kimentésre csak akkor lenne lehetősége, ha a felperes vagy emberei okozták volna a kárt, emiatt nem tudná kiadni az árut. A művi tárolást végző két szövetkezet az I. r. alperes teljesítési segéde, akiknek a magatartásáért úgy köteles helytállni, mintha maga járt volna el. Nem tárgya a pernek a különböző szerződések vizsgálata az alperesek, illetőleg az I. r. alperes és a szövetkezetek között.
Fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett a felperes keresetét a II. r. alperessel szemben elutasító és a felperest perköltségben marasztaló részítéleti rendelkezés [Pp. 228. §-ának (3) bekezdése].
A Pp. 253. §-ának (3) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság csak az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét bírálta felül, a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között. Az I. r. alperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a felperes I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetének jogalapja körében a per eldöntéséhez szükséges tényállást helyesen állapította meg, s helytálló az arra alapított jogi döntése is.
Az I. r. alperes által hivatkozott, 1995. január 26-án kelt szerződésben a II. r. alperes a felperes által a búza vételárából még ki nem fizetett vételárrészt az I. r. alperesre engedményezte. A felperes e szerződésben arra vállalt kötelezettséget, hogy ha a közraktári jegyben megjelölt, étkezési búza feladását igazoló okmányokat eljuttatják a részére, akkor fizet. A felperesnek ez a nyilatkozata nem minősül joglemondásnak. Azt pedig az I. r. alperes sem vitatta, hogy a búza feladása nem történt meg. Következésképpen az 1995. január 26-i szerződés alapján a felperes teljesítési kötelezettsége sem állt be. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes részéről joglemondás nem történt. Így nem volt eljárásjogi akadálya a kereseti kérelem érdemi vizsgálatának. Az idő előttiség indokaként az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy törvényes zálogjoga megelőzi az árukiadási kötelezettségét. Ezt a védekezést a Legfelsőbb Bíróság az alábbi indokok miatt találta alaptalannak.
A Kt. 438. §-a akként rendelkezik, hogy a közraktári vállalatot díjai tekintetében a nála elhelyezett tárgyakra zálogjog illeti meg. A Kt. eltérő rendelkezései hiányában a zálogjogra a Polgári Törvénykönyv szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 251. §-ának (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál. A Ptk. 261. §-a szerint, pedig ha a kézizálogjog jogosultja a zálogtárgyat a tulajdonosnak visszaadja, a kézizálogjog megszűnik. Megszűnik akkor is, ha a jogosult a birtokából akaratán kívül kikerült zálogtárgyat egy éven belül nem szerzi vissza, és e végből bírósághoz sem fordul. A fenti rendelkezések értelmében az I. r. alperes zálogjoga a közraktárban elhelyezett tárgyakra díjkövetelése erejéig - az adott esetben a perben bejelentett 1 524 893 Ft erejéig - áll fenn. Ilyen értékű áruk tekintetében illeti meg a visszatartási jog, figyelemmel a Ptk. 261. §-ának rendelkezéseire is. A díjigényét meghaladó értékű árut azonban mindenképpen köteles lett volna kiadni. A per során a felperes felajánlotta az I. r. alperesnek, hogy az áruk kiadása esetén díjigényét kiegyenlíti. E célból az I. r. alperes által megjelölt díjösszeget ügyvédi letétbe helyezte.
A Kt. 444. §-a akként rendelkezik, hogy a közraktári vállalat a nála elhelyezett tárgyakat egyedül az áru- és zálogjegy visszaadása, illetőleg a zálogjegyet terhelő összeg és járulékai befizetése mellett köteles kiszolgáltatni. A peradatok szerint a felperes az áru és zálogjegy visszaadását felajánlotta, ugyancsak vállalta az I. r. alperes díjainak megfizetését, ezért az I. r. alperes a Kt. 444. §-a alapján köteles lett volna kiszolgáltatni a felperes birtokában levő közraktári jegyen feltüntetett árut. Amennyiben az alperes visszatartási igénye a nála elhelyezett teljes árukészlet erejéig alapos lenne, a kereset érdemi elutasításának volna helye. Ekként a kereset idő előttiségére hivatkozás alaptalan. Az alperes alaptalanul hivatkozott a közraktári jegy forgatásának szabálytalanságára abból az okból, hogy az árujegyen kívül a zálogjegyre is rávezették a forgatást. A Kt. 441. §-a értelmében a közraktári jegy átruházása úgy együttesen, mint különválasztva hátirat útján történhet. Az áru és zálogjegy együttes birtoka jogot ad a letett tárgyak feletti szabad rendelkezésre. A zálogjegy magában véve a letett tárgyakra zálogjogot ad a kölcsönösszeg és járulékai erejéig, ellenben az árujegy magában véve a zálogjog által korlátozott rendelkezési jogot ad a birtokosnak. A fentiek szerint a közraktári jegy átruházása történhet együttesen, azaz az áru- és zálogjegy együttes átruházása útján, de minden esetben hátirat útján. Következésképpen, ha a forgatást mind az áru-, mind a zálogjegyre egyidejűleg rávezetik hátiratként, az érvényes forgatásnak minősül. A fellebbezési tárgyaláson az I. r. alperes már nem vitatta, hogy a felperes a közraktári jegyek birtokában érvényesítette igényét. Az I. r. alperes fellebbezésében kiemelten hivatkozott arra, hogy esetében a Kt. 437. §-a szerinti kimentési ok fennáll, mert bizonyította, hogy a kárt a letéteményes, illetve annak emberei okozták. Károkozásként jogi károkozást, a II. r. alperes részéről a búza eladói felé a vételár meg nem fizetését jelölte meg. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a letéteményes, illetőleg embereinek a magatartása mikor minősül kimentési oknak. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Kt. 437. §-ának megfogalmazásából az következik, hogy kimentési okot csak a letéteményes (a Kt. szerint: letéteményező) vagy emberei szándékos rongáló magatartása, a letett tárgyakra való fizikai ráhatása valósít meg. Szerződésszegéssel megvalósuló, jogi értelemben vett károkozás a Kt. 437. §-a alkalmazásában nem minősül kimentési oknak.
A Kt. 434. §-ának második mondata értelmében a közraktári jegy azon okmány, amely a forgalomban a közraktárilag elhelyezett áruk helyettesítésére szolgál. A Kt. 441. §-ának második mondata értelmében a közraktári jegy - áru- és zálogjegy - együttes birtoka jogot ad a letett tárgyak feletti szabad rendelkezésre. A perbeli esetben a felperes a közraktári jegy áru- és zálogjegyének együttes birtokosaként - a Kt. 441. §-a szerint - alappal igényelhette az I. r. alperestől az áru kiszolgáltatását, figyelemmel arra, hogy a Kt. 437. §-ában meghatározott kimentési okot az I. r. alperes nem igazolt, díjigényének kiegyenlítését pedig a felperes felajánlotta. Minthogy az I. r. alperes mindezek ellenére nem volt képes arra, hogy az árut kiszolgáltassa a felperesnek - tekintettel arra, hogy azok már nincsenek a birtokában -, az áruk kiszolgáltatásának elmaradása miatt a felperest ért kárért a kártérítési felelőssége fennáll. A felperest nyilvánvalóan kár érte amiatt, hogy az I. r. alperesnél letett árut helyettesítő közraktári jegy birtokában, annak bemutatása ellenében sem jutott hozzá az áruhoz, s azt saját szerződő partnere részére nem tudta teljesíteni. A kár összegének bizonyítása a további eljárás tárgya, figyelemmel arra, hogy a közbenső ítélet a jogalap tekintetében döntötte el a jogvitát. Az I. r. alperes a II. r. alperes esetleges jogalap nélküli gazdagodásával a felperessel szemben alaptalanul védekezett, mert a II. r. alperes esetleges jogalap nélküli gazdagodása az I. r. alperesnek a felperessel szemben fennálló kártérítési felelősségét nem érinti.
A Pp. 152. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság a tárgyalást akkor függesztheti fel, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per vagy a bíróság hatáskörébe tartozó más polgári eljárás már folyamatban van. A Kt. 444. §-a szerint a közraktári vállalat a nála elhelyezett tárgyakat az áru- és zálogjegy visszaadása ellenében köteles kiszolgáltatni. A felperes az áru- és zálogjegy egyidejű visszaadása mellett igényelte az I. r. alperesnél letett áru kiszolgáltatását. Ennek elmaradása miatti kártérítési igénye érvényesítésének nem előzetes kérdése annak elbírálása, hogy az I. r. alperes a vele szerződéses viszonyban álló letéteményesekkel szemben az árukiadás iránti igényét eredményesen érvényesíti-e vagy sem. A fentiekre tekintettel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. alperes kérelmére a jelen per tárgyalását nem függesztette fel. Eljárási szabálysértésnek minősül azonban, hogy az eljárás felfüggesztése iránti kérelemről alakszerű döntést nem hozott. Ez az eljárási szabálysértés azonban nem olyan súlyú, amely alapul szolgálna a Pp. 252. §-ának (2) bekezdésében szabályozott jogkövetkezmény alkalmazására, a közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló közbenső ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező I. r. alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes másodfokú jogi képviseleti munkadíjából álló perköltség megfizetésére, amelynek összegét a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-ának b) pontja és (2) bekezdése alapján s a kifejtett munkával arányban állóan határozta meg. Figyelemmel volt arra, hogy a fellebbezési eljárás tárgya csak a jogalap eldöntése volt, ugyanakkor a jogvita bonyolultságára tekintettel az ügyben való felkészülés az átlagosnál több időt vett igénybe. (Fejér Megyei Bíróság 2. G. 40 026/1995. sz., - Legf. Bír. Gf. VI. 33 059/1995. sz.)
*Az 1875. évi XXXVII. tv. közraktárra vonatkozó rendelkezései az 1996. évi XLVIII. tv. folytán hatályukat vesztették, de azokat az 1996. évi XLVIII. tv. hatálybalépését megelőzően kötött közraktári ügyletekre továbbra is alkalmazni kell.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás