249/B/1997. AB határozat
249/B/1997. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság törvényi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett indítvány és alkotmányjogi panasz alapján meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 4. § (1) bekezdése és 32. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, az alkotmányjogi panaszt pedig viszautasítja.
I n d o k o l á s
1. Egy betéti társaság (a továbbiakban: bt.) gázolajat szerzett be egy korlátolt felelősségű társaságtól (a továbbiakban: kft.). A bt. a kft. számlája alapján a havi adóbevallásában meghatározott összegű levonandó adót tüntetett fel.
Az ellenőrzés kapcsán első fokon eljáró adóhatóság a bt. konkrét adólevonási jogosultságát nem ismerte el, mert — indokolása szerint — a számlát ,,nem adóalany cégtől'' kapta. Erre tekintettel az áthárítottnak feltüntetett adót adóhiányként írta elő, s bírságot és késedelmi pótlékot is kiszabott. A másodfokú adóhatóság szerint a bt.-t ,,felelősség terheli, mert nem ellenőrizte, hogy valóságos céggel áll-e szemben'', ezért a fellebbezést elutasította.
Kereset folytán a bíróság a közigazgatási hatóság adóbírságra vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, megállapítván, hogy a bt. ,,maximálisan eleget tett a gondosság követelményének és úgy járt el, ahogy adott helyzetben tőle elvárható.'' Ugyanakkor az adóhiány megfizetésére vonatkozó határozati rendelkezést nem változtatta meg. A másodfokon eljáró bíróság a bt. fellebbezését az 1995. május 29. napján kihirdetett ítéletével elutasította. Az ítélet indokolásának lényege szerint mivelhogy a kft. ,,cégnyilvántartásban nem szereplő, adószámmal nem rendelkező fiktív társaság'' volt, s ,,az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható'', ilyen okmány hiányában a bt. ,,sem gyakorolhatta tehát az adólevonás jogát''. Ezt követően a bt. a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Legfelsőbb Bíróság az 1996. október hó 7-én meghozott és a bt. részére 1996. november 11. napján kézbesített ítélete a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság utalt arra, hogy ,,egy formailag szabályosan kiállított számla az értékesítést végző alanyiságának hiányában az Áfa visszaigénylésének jogát nem teremti meg.'' Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa-tv.) 43. § (4) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy ,,a számlára és a számlát helyettesítő okmányra a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.'' A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése viszont ,,a valódiság elveként kimondja, hogy a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük.''
2. ,,Miután minden lehető jogorvoslati formát'' kimerített — írja alkotmánybírósági beadványában az indítványozó jogi képviselője — azt a konzekvenciát vonta le, hogy ,,az eljáró jogalkalmazó szervek nem tudják a vonatkozó jogszabályt úgy értelmezni, hogy igazságos és az általános előírásoknak megfelelő döntést hozzanak.'' Ezért 1996. december 27. napján kelt indítványában a bt. az Áfa-tv. két rendelkezésének megsemmisítését kérte, kiegészítő beadványában pedig arra hivatkozott, hogy panasz benyútásával nem késlekedtett, mivel ,,azt a Legfelsőbb Bíróság ítéletének kézbesítését követő 30 napon belül'' adta be.
A kifogásolt jogszabályi rendelkezések az alábbiak:
a) az Áfa-tv. 4. § (1) bekezdése, mely az adóalany fogalmát így határozza meg: ,,Adóalany: az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet, és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.''
b) az Áfa-tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, mely szerint azt az adóalanyt, aki a törvény 34. § (1) bekezdése alapján az adólevonási jogot gyakorolhatja ,,megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből (48. § (1) bekezdés) levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított.''
Az indítványozó egybeveti az Áfa-tv. két idézett rendelkezését a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 8. §-ával, mely az ember jogképességéről, 11. §-ával mely a cselekvőképességről és 28. §-ával, mely a jogi személyek jogképességéről, illetőleg a Polgári Perrendtartás (Pp.) 48. §-ával, mely a perbeli jogképességről rendelkezik. Az összevetés alapján azt a következtetést vonja le, hogy az áfa-tv. adóalany-definíciója, abban különösen a ,,saját nevében'' kifejezés ,,abszolút módon labilis, többértelmű'', ezért ellentétes az Alkotmány 2. §-ával. A ,,saját névről szóló terminus súlytalansága és értelmezhetetlensége miatt nem elégséges ahhoz, hogy a jogalkalmazók ne az annak nyilvánvalóan alapul szolgáló jogalanyiságból (jogképesség, cselekvőképesség) induljanak ki.'' A definíció ,,saját nevében gazdasági tevékenységet'' végző jogi személyre vonatkozó kitételének többféle értelmezhetősége ugyanis — folytatja érvelését az indítványozó — óhatatlanul jogbizonytalanságra vezet. Az indítványozó a kft.-vel kötött szerződése alkalmával ellenőrizte a ,,kft. társasági szerződését és a képviseletre jogosító aláírási címpéldányokat'', meggyőződött arról, hogy ,,számlájukon, pecsétjükön'' a nevük szerepel, s a ,,névhez kötötten adószámot is feltüntettek.'' Adólevonási jogosultságával tehát a bt. törvényesen élt. Az adóhatóság azonban csak akkor fogad el egy céget valóságosnak, ha az saját nevében ,,nála szabályszerűen bejelentkezik, nyilvántartásba veszik és adószámot kap.'' Ezt viszont a partner vállalkozó nem tudja ellenőrizni, mert ,,az adóhatóság — adótitokra hivatkozással — elhárítja az információkérést.'' Az adóhivatal tehát — állítja az indítványozó — lehetetlenné téve a közérdekű adatok megismerhetőségét, s megsértve a jogegyenlőség elvét is, ,,saját érdeke szerint'' él a törvényi fogalommal, s ezzel ellentétbe kerül az Alkotmány 61. §-ának a közérdekű adatok nyilvánosságát garantáló rendelkezésével és a 70/A. §-ának a jog- és esélyegyenlőséget biztosító előírásával. Mivel pedig az Alkotmány 61. és 70/A. §-ában foglalt követelmények az alapvető jogok között szerepelnek, — írja az indítványozó — ,,a kifogásolt tv. hely sérti'' az Alkotmány 8. §-át is, hiszen alapvető jog lényeges tartalmát törvény nem korlátozhatja.
3. Az indítvány megalapozatlan és az alkotmányjogi panasz pedig elkésett.
3.1. Az Alkotmánybíróság hatásköre sem egyedi közigazgatási, sem bírósági határozat elbírálására nem terjed ki. Ezért a bt. által idézett — s az indokolás 1. pontja alatt összefoglalt — adóhatósági és bírósági döntések alkotmányossági vizsgálatával az Alkotmánybíróság nem foglalkozott.
3.2. Az Áfa-tv., a Ptk. és a Pp. — indítványozó által említett és az indokolás 2. pontjában ismertetett — rendelkezéseinek összevétéséből következtethető többféle jogértelmezés vagy jogszabálymagyarázat miatt az alkotmányellenesség pusztán az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság már számos — elvi éllel és részletesen leginkább a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatában — mutatott rá arra, hogy ,,meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes — vagy az értelmezéstől függően ellentétes — törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendelkezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi.'' (ABH 1991, 176.) Az Alkotmánybíróság szerint ,,a saját nevében'' kifejezés lehetséges többértelműsége miatt önmagában a jogállamiság deklarálására és a jogbiztonságra alapozott indítványi érvelés az adott ügyben nem szolgáltat elégséges indokot az Áfa-tv. két rendelkezése alkotmányellenességének megállapításához. A ,,saját név'' eltérő értelmezése nem hozható ugyanis közvetlen kapcsolatba azzal, hogy egy szerződő fél egy másik szerződő társulás esetleges fiktív voltát pusztán az elnevezésből megállapíthassa.
Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésén kívül az Áfa-tv. két szabályát az Alkotmány másik két (61. §, 70/A. §) rendelkezésével is ellentétesnek találja. Indokai azonban e vonatkozásban sem megalapozottak.
3.3. Sem az Áfa-tv. 4. § (1) bekezdéséből, sem a 32. § (1) bekezdésének a) pontjából — de még a törvénynek az adólevonási jog gyakorlásának személyi, illetve tárgyi feltételeit szabályozó rendelkezéseiből sem — lehet olyan következtetésre jutni, hogy e rendelkezések tiltják a közérdekű adatok nyilvánosságát vagy megismerésének az Alkotmány 61. §-ával biztosított lehetőséget.
A titoksértés esetleges megvalósulását más törvényi rendelkezések alapján kell vizsgálni.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 23. § (1) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaság alapítását ,,a társasági szerződés megkötésétől, illetőleg az alapszabály elfogadásától számított harminc napon belül — bejegyzés és közzététel végett — be kell jelenteni a cégbíróságnak.'' A bíróság cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ctvr.) 2. §-a pedig úgy rendelkezik, hogy a ,,cégjegyzékbe bevezetett adat, jog, tény, valamint az ezekhez kapcsolódó, illetve ezek igazolására szolgáló mellékletek (társasági szerződés, alapszabály, alapító okirat, létesítő okirat... stb.) — ha törvény másként nem rendelkezik — nyilvános.''
A kft. — miként azt az ellenőrzést tartó adóhatóság megtudakolta — nem szerepelt a cégbírósági nyilvántartásban. Ugyanerről a tényről akadálymentesen, a Gt. és a Ctvr. idézett rendelkezései alapján a bt. is meggyőződhetett volna. Ebben a vonatkozásban tehát nem sérült az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében megfogalmazott az a követelmény, hogy ,,mindenkinek joga van... arra, hogy a közérdekű adatot megismerje''. Más kérdés, hogy a cégbejegyzés hiánya nem feltétlenül perdöntő, mivel — mint ez a Gt. 183. § (2) bekezdésének h) pontjából egyértelműen megállapítható — a kft. már a cégbejegyzést megelőzően is elkezdheti gazdasági tevékenységét és taggyűlési jóváhagyással szerződéskötésre is jogosult.
3.4. Az indítványozónak az adótitok-sérelemre irányuló előadásával kapcsolatban az Alkotmánybíróság utal az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 46. § (3) bekezdésére. E szerint az adóhatóság alkalmazottja akkor sérti meg a titoktartási kötelezettségét, ha az ,,adótitkot vagy más titkot alapos ok nélkül illetéktelen személy részére'' teszi hozzáférhetővé. Az Art. 47. § (1) bekezdésének d) pontja viszont kimondja, hogy ,,az adótitkot alapos okkal használják fel, ha .... d) a vállalkozási tevékenységet folytató adózó nevére, elnevezésére, székhelyére, telephelyére, adószámára vonatkozó adatok megismerésére más adózónak — az őt terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez — vagy állami szervnek, köztestületnek törvényben meghatározott feladata ellátásához van szüksége.''
Az Art.-nak ezt a rendelkezését azonban az Art. módosításáról szóló 1996. évi LXXXVI. törvény 14. §-a csak 1997. január 1-jei hatállyal léptette hatályba. 1996. december 31-ig az adóhatóság törvényi előírás alapján tagadta meg a partner vállalkozóra vonatkozó adóhatósági adatoknak a vele szerződő vállalkozóval való megismertetését, noha erre neki — többek között éppen az adólevonás jogszerű teljesítéséhez — feltétlenül szüksége volt. Az Art. 47. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt szabályozás hatályba lépése előtt tehát az Art. adótitokra vonatkozó rendelkezése ellen nem minden alap nélkül lehetett alkotmányossági kifogást emelni, hiszen az említett rendelkezés a közérdekű adat megismerésének alapvető jogát még az érdekelt fél részére sem biztosította.
3.5. Az alkotmányossági szempontból kifogásolható helyzetet a jogalkotó megszüntette. A hatályos jogi szabályozás nem alkotmánysértő. A korábbi jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítása esetén a korábbi szabály adott viszonylatú alkalmazását azonban az Alkotmánybíróság csak akkor tilthatja meg, ha a konkrét jogsérelmet alkotmányjogi panasz keretében vizsgálja felül. Az alkotmányjogi panaszt viszont az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. § (2) bekezdése szerint ,,a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet írásban benyújtani.'' A jogerős döntés kézbesítéséhez képest az indítványozó alkotmányjogi panasza elkésett. Az Alkotmánybíróság már a 23/1991. (V. 18.) AB végzésében (ABH 1991, 361.) úgy foglalt állást — s ezt az álláspontját azóta is következetesen érvényesíti-, hogy ,,az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni.'' (23/1995. (IV. 5.) AB határozat — ABH 1995, 118.). A Polgári Perrendtartásnak az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított 270. § (1) bekezdése a felülvizsgálati kérelmet úgyszintén egyértelműen, mint a jogerős bírósági döntések ellen benyújtható rendkívüli perorvoslatot nevesíti.
4. Az Alkotmánybíróság a 3.1—3.5. pontokban kifejtett érvei alapján az Áfa-tv. 4. § (1) bekezdése és 32. § (1) bekezdésének a) pontja alkotmányellenességét nem állapította meg, ezért az indítványt és a megsemmisítési kérelmet elutasította, illetve az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 1997. május 27.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kilényi Géza s. k., |
Dr. Lábady Tamás s. k., |
Dr. Szabó András s. k., |
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., |
Dr. Vörös Imre s. k., |
Dr. Zlinszky János s. k., |
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás