• Tartalom

KK BH 1997/250

KK BH 1997/250

1997.05.01.
A társadalmi szervezet – a törvények keretei között – maga határozza meg működésének szabályait és e szabályok megsértésének következményeit [1989. évi II. tv. 6. § (1) bek., 10. § (1) bek., 11. §, 12. §, 16. § (2) bek. a) pont. KK 1. sz.].
A felperes 1957 óta tagja a M.-i Fácán Vadásztársaságnak. A társaság elnöke, B. J. az 1994. október 25-én kelt levélben arról értesítette a felperest, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint 1994. október 5-én a vadászattal összefüggő beírási kötelezettségének csak részben tett eleget, amikor pedig átment a Nagykőrösi út jobb oldali felére, egyáltalán nem tett eleget beírási kötelezettségének, ezért B. J. és társa bejelentése alapján fegyelmi eljárást rendelt el.
Az 1994. november 24-én megtartott fegyelmi tárgyaláson a felperes elismerte, hogy a vadászkönyvbe a beírás szabálytalan volt, mert nem írta be a vadászat kezdetét. Elismerte azt is, hogy beírás nélkül más vadászkörzetekbe is elment, hogy megnézze, volt-e ott vadjárás.
A vadásztársaság fegyelmi bizottsága az 1994. december 6-án kelt határozatával a felperest kizárta a társaságból, mert 1994. október 5-én beírás nélkül folytatott vadászatot a területen. Ezzel ugyanis súlyosan megsértette a vadászat rendjét, magatartásával zavarta a szabályos vadászatot folytató vadásztársakat, és nagyfokú balesetveszélyt okozott. A bizottság súlyosbító körülményként értékelte, hogy a felperes ellen már korábban is szabott ki fegyelmi büntetést.
Az első fokú határozatot a közgyűlés az 1995. február 4-én tartott ülésén hozott határozatával helybenhagyta.
A felperes az 1995. február 28-án előterjesztett keresetében a határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság ítéletével a határozatokat megváltoztatta, és a felperes vadászati jogát két évig felfüggesztette. Az indokolás szerint a felperes kiment az általa megjelölt vadászterületre, ahol reggel 8 óráig tartózkodott. Ezt követően átment más vadásztársak területére. A területen tartózkodott még B. J. is, aki vadásztársával együtt megállapította, hogy a felperes a vadászkönyvbe nem írta be a szükséges adatokat, és ezért bejelentést tettek a beírási kötelezettség elmulasztása miatt. A megyei bíróság megállapította, hogy a felperes két szabálytalanságot követett el. A vadászat kezdési időpontját nem írta be a vadászkönyvbe, de azzal is megsértette az előírásokat, hogy a körzeten túl ún. cserkelést végzett, illetve előzetesen vizsgálta a későbbi vadászterületet, ezt sem írta be a vadászkönyvbe. Tény tehát, hogy beírás nélkül tartózkodott a területen, és e két magatartás megvalósítja a fegyelmi vétséget.
Megállapította továbbá a megyei bíróság azt is, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatásával kapcsolatban alaki hibát nem észlelt, ellenben a büntetést törvénysértően súlyosnak találta, ezért a rendelkező rész szerint határozott.
Az alperes fellebbezésében kérte az ítélet megváltoztatását és a közgyűlési határozat helybenhagyását. A fellebbezés indokaként előadta, hogy az elsőfokú bíróság enyhén ítélte meg a felperes jogsértő magatartását, és nem vette figyelembe azt sem, hogy az elmúlt időszakban a felperes ellen három fegyelmi eljárás volt folyamatban, ebből kettő rendőrségi kezdeményezésre indult. A rendőrség 1992. december 7-én tetten érte a felperest és társát, amikor szabálytalanul 1 db őzbakot, 1 db nyulat és 1 db fácánt lőttek ki. 1995. október 5-én ugyancsak a beírási szabályokat megsértve vadászat céljából tartózkodott a területen. Az ilyen szabálytalanságok idézik elő a vadászbaleseteket.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban. Etv.) 10. §-ának (1) bekezdése szerint a társadalmi szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát bármely tag - a tudomására jutástól számított 30 napon belül - a bíróság előtt megtámadhatja. Az Etv. 6. §-ának (1) bekezdése szerint a társadalmi szervezet alapszabálya biztosítja a szervezet demokratikus, önkormányzati elven alapuló működését, elősegíti a tagok jogainak és kötelességének érvényesülését. Az Etv. 9. §-a szabályozza a tagok jogait és kötelezettségeit. Eszerint a tag részt vehet a társadalmi szervezet tevékenységében és rendezvényein, választhat és választható a társadalmi szervezet szerveibe. Ezek olyan garanciális szabályok, amelyek a törvényből következnek, és amelyek biztosítják a jogszabálynak megfelelő működést. Amennyiben pedig a társadalmi szervezet valamely szerve törvénysértő határozatot hoz, az érintett tag a határozatot a bíróság előtt megtámadhatja. Az Etv. 11. és 12. §-a rendelkezik a közgyűlésről, amely a társadalmi szervezet legfőbb szerve. Jelen ügyben az 1995. február 4-én tartott közgyűlés helybenhagyta a fegyelmi bizottság azon határozatát, amely a felperest a már ismertetett fegyelmi vétség miatt kizárta tagjai sorából a fegyelmi szabályzat 5. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat, hogy a társadalmi szervezet önkormányzattal rendelkező autonóm közösség, amely maga határozza meg működésének szabályait, és e szabályok megsértésének következményeit. Bírósági úton történő beavatkozásra csak akkor van lehetőség, ha a társadalmi szervezet tevékenysége kifejezett jogszabályi rendelkezésbe ütközik. Az egységes bírósági gyakorlat szerint törvénysértésként értékelendő az is, ha a keresettel támadott határozat a társadalmi szervezet alapszabályát, illetőleg fegyelmi szabályzatát sérti. Jelen ügyben a keresettel támadott határozat törvénysértése nem volt megállapítható.
Az Etv. 10. §-a szerint indult perben a 16. § (2) bekezdése a) pontjának megfelelő alkalmazásával a bíróság jogszabálysértés esetén is csak megsemmisítő ítéletet hozhat. (KK 1. sz. állásfoglalás VII. pont) A bíróság tehát csak a törvénysértést vizsgálhatja, így nem tartozik a hatáskörébe a fegyelmi büntetés súlyosságának értékelése, felülmérlegelése és a támadott határozat megváltoztatása sem. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor ettől eltérő álláspontra helyezkedett, és a fegyelmi büntetés enyhítéséről döntött. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kf. II. 27 874/1995. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére