KK BH 1997/254
KK BH 1997/254
1997.05.01.
Kárpótlási ügyben csak a sérelmet szenvedett első házastársa jogosult a kárpótlásra [1992. évi XXXII. tv. 5. § (2) bek.].
A felperes az 1992. november 1-jén kelt adatlapon túlélő házastársként kárpótlási jegyben nyújtandó személyi kárpótlás iránti igényt nyújtott be az alpereshez arra alapítottan, hogy néhai férje, M. Ferenc 1944. november 5. és 1946. október 20. között szovjet hadifogságban volt. Néhai M. Ferenc első házastársa R. Ibolya volt, akit 1946 októberében holttá nyilvánítottak. Ezt követően 1947. november 15-én kötött házasságot a felperessel, és együtt éltek M. Ferenc 1989. március 15-én bekövetkezett haláláig. Az alperes az 1994. szeptember 19. napján kelt határozatával a felperes kárpótlási igényét elutasította azzal az indokolással, hogy az 1992. évi XXXII. törvény 5. §-ának (2) bekezdése alapján a kérelmező nem tekinthető túlélő házastársnak.
A felperes a keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében történő megváltoztatását kérte, arra hivatkozással, hogy M. Ferenc az orosz fogságból történő hazatérésekor első feleségét nem találta, akit aztán eltűntté nyilvánítottak, és ezt követően kötöttek 1947. november 17-én házasságot, és férjével 41 évig élt házasságban.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy M. Ferenc a hadifogság időtartama alatt nem a felperessel, hanem R. Ibolyával élt házasságban, a felperessel csupán a sérelem elszenvedését követően kötött házasságot, amely értelemszerűen a második házassága, ezért az 1992. évi XXXII. törvény 5. §-ának (2) bekezdése értelmében kárpótlásra nem jogosult.
A felperes a fellebbezésében ügyének igazságos elbírálását kérte. Hivatkozott arra, hogy M. Ferenc első házasságának semmi jelentősége nem volt, vele élt 41 évet házasságban.
A felperes fellebbezése nem alapos.
Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 5. §-ának (1) bekezdése értelmében a 3. § (1) bekezdésében említett sérelmekért kárpótlásra az életben lévő sérelmet szenvedett, halála esetén az jogosult, aki a szabadságelvonás idején és a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt (túlélő házastárs). A (2) bekezdés értelmében túlélő házastársnak kell tekinteni azt a személyt is, aki a sérelmet elszenvedővel a szabadságelvonás megszűnését követően az első házasságot kötötte és a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen állapította meg, hogy a Kpt. 5. §-ának (2) bekezdése helyes értelmezésével csak a sérelmet elszenvedett első házastársa tekinthető túlélő házastársnak, és csak abban az esetben, ha a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt. A felperes a sérelmet szenvedett második házastársa, ezért kárpótlási igénye a törvényi feltételek fennállásának hiánya miatt alaptalan.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. II. 27 446/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás