PK BH 1997/26
PK BH 1997/26
1997.01.01.
I. A szociálpolitikai támogatás különvagyonként nem értékelhető [61/1985. (XII. 27.) MT r. 8. § (1)].
II. A közös tulajdon megszüntetésénél nem vehető figyelembe olyan érték, amely értéktérítés nélkül nyújtana alapot a tulajdonváltozásra [Csjt. 31. § (5) bek., PK 10. sz.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek 1986. december 20-án megkötött házasságát felbontotta, a házasságból 1987. június 28-án született Ágnest és Tamást a felperes gondozásában helyezte el, és a felek egyenlő arányú közös tulajdonaként nyilvántartott 65 m2 alapterületű lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel.
A bontóperben előterjesztett házassági vagyonközösségi igények rendezése körében a fenti öröklakáson fennállott közös tulajdont akként szüntette meg, hogy az alperes tulajdoni illetőségének magához váltására a felperest jogosította fel. Kötelezte a felperest, hogy a lakás kizárólagos használata fejében az alperes elköltözése és a közös tulajdon megszüntetése között eltelt időre fizessen meg az alperesnek havi 1000 forint többlethasználati díjat. A közös vagyonhoz tartozó ingóságokat a birtokállapot szerint természetben osztotta meg, és az egységes elszámolás eredményeként kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 132 537,50 forintot.
Indokolásában megállapította, hogy a perbeli lakást a felek az életközösség alatt 831 500 forintért vásárolták, a szerzéshez felhasználták a felperes korábbi lakásának értékesítéséből származó 250 000 forintot, továbbá a felperes előző házasságából született gyermekei után juttatott 25 000 forint szociálpolitikai kedvezményt; ezeknek az összegnek felperesi különvagyoni hozzájárulásként való figyelembevételét az alperes nem ellenezte.
A lakásvásárláshoz a felek a közös gyermekeikre tekintettel további 165 000 forint szociálpolitikai támogatásban részesültek, életközösségük fennállása alatt törlesztették az OTP sarkadi fiókjától felvett kölcsönt, majd 1991. február 26-án a még fennálló kölcsöntartozást - kedvezmény igénybevételével - 183 191 forint megfizetésével kiegyenlítették, ezzel a lakásingatlant tehermentesítették. Az egyösszegű teljesítés vonatkozásában a bíróság bizonyítottnak látta, hogy az ahhoz szükséges pénzből 180 000 forintot a felperes szülei bocsátottak rendelkezésre. Álláspontja szerint ezt a tényt a felperes édesapjának és volt sógornőjének, továbbá Kiss Sándor érdektelen tanúnak a vallomása és a csatolt okirat - a tanúvallomások kisebb eltérései ellenére - aggálytalanul igazolták. Az alperesnek a fenti összegre vonatkozó azt az állítását, hogy a 180 000 forintot a testvérétől kölcsönkapták, a csatolt szerződés alapján sem látta elfogadhatónak, tekintettel a szerződéskötésnél jelen volt személyek előadásainak nyomatékosan értékelt ellentmondásaira.
A közös gyermek után kapott szociálpolitikai kedvezményt illetően a felperes különvagyoni követelését alaptalannak ítélte, utalva a 61/1985. (XII. 27.) MT rendelet 8. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra. A felperesnek azt a kérelmét, hogy a lakást a közös gyermekek bentlakására figyelemmel csökkentett forgalmi értéken vegye figyelembe, azért nem látta teljesíthetőnek, mert a PK 10. sz. állásfoglalásában foglalt főszabály szerint a bentlakással járó értékcsökkenést a lakásban maradó tulajdonostárs viseli, a gyermekek bentlakását pedig az adott esetben arra tekintettel nem értékelte a felperes javára méltányolandó körülményként, mert az elszámolás ilyen módja azt eredményezné, hogy az alperes tulajdoni hányadához a felperes megváltási ár megfizetése nélkül juthatna hozzá, ami az alperesre nézve jelentene aránytalan hátrányt.
Az ingók között a Lada személygépkocsi 300 000 forintos vételárának közös vagyoni jellege volt vitás. Erre nézve az alperesnek azt az állítását, hogy a vételárat kölcsön felvételéből biztosították, amelyet az életközösség megszűnése után az alperes fizetett vissza, nem fogadta el. A kölcsönszerződést tartalmazó okirat valódiságával kapcsolatban felmerült alapos kétségek, a tanúk ellentmondó vallomása és az a körülmény, hogy a kölcsön visszafizetéséről okirat nem készült, az alperes szavahihetőségét cáfolták, így előadása alapján a tényállás megállapítására nem volt lehetőség. Ezzel szemben a bíróság a felperes állítását fogadta el, amely szerint a gépkocsi vásárlásánál a felperes különvagyonát képező Trabant személygépkocsi eladási árából és 20 000 forint szülői ajándékból vásárolt, majd elcserélt Wartburg személygépkocsi értékét 75 000 forint összegben számították be a Lada személygépkocsi értékébe. Minthogy a Lada személygépkocsit az alperes az életközösség megszűnése után értékesítette, eladási árát azonban nem tudta igazolni, azt a felek által ráfordított vételárból a közös vagyoni hozzájárulásnak megfelelő értékben az alperes terhére állította be a vagyonmérlegbe.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, az alperes csatlakozó fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és a felperest terhelő marasztalási összeget 146 700 forintra felemelte. Az eltérő döntés alapját azt képezte, hogy a lakásingatlanra fordított felperesi különvagyont a beruházáskori érték megfelelő százalékában meghatározva vetítette ki a közös tulajdon megszüntetésekor képviselt forgalmi értékre, így a felperes javára ezen a címen 413 000 forintot vett figyelembe, továbbá a felperes által fizetendő többlethasználati díjat a jogerős ítélet meghozataláig számolta el.
Ezt meghaladóan a felperes fellebbezésének elbírálása körében a közös gyermek után fizetett szociálpolitikai támogatás különvagyoni elszámolása és a lakásingatlan beköltözhető forgalmi értéken történő figyelembevétele kérdésében egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtett állásponttal.
Az alperes csatlakozó fellebbezése kapcsán rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a mérlegelés körében tévedés nélkül állapította meg azt, hogy az OTP-hitel egyösszegű kifizetéséhez szükséges pénzt a felperes szülei biztosították, és a Lada személygépkocsival kapcsolatos bizonyítékokat is okszerűen mérlegelte, döntését helytálló jogi érvekkel indokolta.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a Csjt. 31. §-a (5) bekezdésének, illetve a 61/1985. (XII. 27.) MT rendelet szociálpolitikai kedvezményre vonatkozó előírásainak a megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a nála elhelyezett gyermek után felvett szociálpolitikai támogatás különvagyonként számolandó el, és a gyermek bentlakása - mint méltányolandó családvédelmi érdek - indokolttá teszi, hogy a lakás 70%-os lakott forgalmi értéken kerüljön elszámolásra.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a tényállás megállapítása körében azt támadta, hogy az ingatlan tehermentesítésére felhasznált összeg és a Lada személygépkocsi vételárának fedezete vonatkozásában a bíróság megalapozatlanul fogadta el a felperesre kedvező döntés alapjául szolgáló bizonyítékokat.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A szociálpolitikai támogatást illetően a bíróság helyesen hivatkozott a 61/1985. (XII. 27.) MT rendelet 8. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint a kedvezmény a feleket együttesen illette meg, tehát az a közös vagyonhoz tartozik. Azzal, hogy a bíróság a gyermekeket a felperesnél helyezte el, a közös vagyon nem válik különvagyonná, ahogyan a tartási kötelezettség sem csak a felperest terheli, a szülők ezzel jelentkező kötelezettsége csak annyiban válik el, hogy a jövőben a felperes a tartást természetben, az alperes pedig pénzben szolgáltatja [Csjt. 69/A. §-ának (2) bekezdése].
A lakásnak a megváltási ár meghatározásánál figyelembe vett forgalmi értéke tárgyában a bíróság a PK 10. sz. állásfoglalásának arra az általános szabályára hivatkozott, hogy ha a magához váltásra a bentlakó tulajdonostárs lesz köteles, az ezzel járó értékcsökkenést neki kell viselnie. Az állásfoglalás csak mérlegelendő lehetőségként teszi vizsgálandóvá azokat az eseteket, amikor a bentlakás értékcsökkentő hatása nem hárítható teljes egészében a bentlakóra. Az adott esetben a bíróság tehát mérlegelési jogkörében jutott arra az álláspontra, hogy az alperesre nézve méltánytalan hátrányt jelentene az, ha a közös tulajdon megszüntetésének a felperes által kért módját alkalmazná, és ezáltal az alperes a tulajdoni illetőségének elvesztése mellett ellenértékre sem válna jogosulttá. Ez a döntés a Csjt. 31. §-a (5) bekezdésének megfelelő alkalmazásán alapul, nem jogszabályellenes, nem okszerűtlen vagy megalapozatlan, így a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint felülvizsgálati kérelemmel eredményesen nem támadható.
Az OTP-hitel egyösszegű kiegyenlítésére és a személygépkocsi vételárára fordított összegek fedezetére nézve szintén a bizonyítékok mérlegelésével kellett határozni. A személygépkocsi vásárlása kapcsán az alperes sem vitatta, hogy a felperes különvagyoni személygépkocsiját értékesítették, csupán azt állította, hogy az eladási árat más célra fordították.
A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében kifejtette, hogy a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás - ha az nem iratellenes, vagy nem okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése - a felülvizsgálati eljárásban nem bírálható felül (BH 1993/12/768., BH 1994/195.). A jelen ügyben a jogerős ítélet a fenti hibáktól mentes volt, így a tényállás felülmérlegelésére nem adott alapot.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22 566/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás