BK BH 1997/264
BK BH 1997/264
1997.06.01.
I. A rablás bűntettének kísérletétől való önkéntes elállás megállapításának nincs helye, ha a terheltek a postahivatalban elkövetett rablási cselekmény befejezésétől, a cselekmény további véghezvitelétől nem belső indítékból, hanem a külső körülmények kényszerítő hatása miatt álltak el [Btk. 17. § (3) bek., 321. § (1) bek.].
II. Ha a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságnak a fellebbezési eljárás során hozott határozatát hatályon kívül helyezi: a megismételt eljárás során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelmében bírálja felül, és ennek során a Be. X. Fejezetében foglalt rendelkezések az irányadók [Be. 291. § (6) bek., 236. § (1) bek.].
A kerületi bíróság az 1994. október 10-én hozott ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, jelentős értékre elkövetett rablás bűntettének kísérletében, jelentős értékre elkövetett csalás bűntettének kísérletében, valamint csalás bűntettében, és halmazati büntetésül 6 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 7 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A jelentős értékre elkövetett rablás bűntettének a kísérletére vonatkozó tényállás lényege a következő a felülvizsgálati eljárásnak a tárgya: ennek a cselekménynek a megítélése.
A terheltek 1993. év elején elhatározták, hogy kirabolják az egyik budapesti postahivatalt. 1993. február 22-én szemrevételezték a helyszínt, majd az I. r. terhelt a rablás céljára beszerzett 2 db sísapkát. Február 23-án délelőtt személygépkocsival a postahivatalhoz mentek, egy ideig várakoztak, majd felvették a szemtájékon előre kivágott sísapkákat, és bementek a postahivatal helyiségébe. Ekkor itt csak három postai alkalmazott nő tartózkodott, akik a kiadói ablakok mögött ülve a munkájukat végezték. A belépéskor a terheltek a sísapkákat az arcukra húzták. Az I. r. terhelt megállt a bejáratnál, a II. r. terhelt pedig a 2. sz. kiadói ablakhoz lépett, és a mögött ülő tisztviselőnőnek azt mondta: "Ide a pénzt!". Ezzel egy időben az ablakon levő beszélőnyíláson át gázspray-vel gázt fújt be; a kilövellő gáz nagyobb része a tisztviselő ruháját és a falat érte. A postai alkalmazott felugrott, hangosan odaszólt a munkatársainak "Na, futás!", mire mindhárman bemenekültek az öltözőhelyiségbe, ennek ajtaját azonban nem tudták magukra zárni, ezért tovább menekültek, és bezárkóztak a hírlapkiosztó helyiségbe. Az alkalmazottak menekülését látva, a terheltek úgy ítélték meg, hogy nem tudnak a pénzhez hozzájutni, és a II. r. terhelt felhívására futva elhagyták a helyiséget, és a gépkocsival elhajtottak.
A postahivatalban ekkor 2,1 millió forint volt, ebből 1,1 millió forint a 2. számú ablak mögött levő íróasztal fiókjában volt; ezt a terheltek a pult mögé bemenve, a fiók felfeszítésével tudták volna megszerezni.
A másodfokú bíróság az 1995. április 19-én meghozott ítéletével az I. r. és a II. r. terheltek ellen a társtettesként, jelentős értékre elkövetett rablás bűntettének kísérlete miatt indított eljárást megszüntette, és az I. r. terheltet a fennmaradó cselekményeiért 2 év 6 hó börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a rablás megkezdése után jelentkező váratlan körülmény - az alkalmazottak eltávozása - nem volt olyan objektíve kényszerítő jellegű külső ok, amely lehetetlenné tette, vagy nagymértékben megnehezítette volna a terheltek számára a rablás véghezvitelét. Az alkalmazottak eltávozása után a terheltek akadálytalanul odamehettek volna a pénz tárolására szolgáló fiókokhoz és a trezorhoz, de ezt a lehetőséget nem használták ki hanem eltávoztak. A terheltek tehát nem kedvezőtlen külső körülmények hatására, hanem a saját elhatározásukból hagyták abba a rablás véghezvitelét, ezért a Btk. 17. §-ának (3) bekezdése értelmében önkéntes elállás folytán a kísérlet miatt nem büntethetők, ennek folytán az ellenük emiatt indított eljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a másodfokú bíróság megszüntette.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a főügyész mindkét terhelt terhére felülvizsgálati indítványt nyújtott be, s ebben az ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. A felülvizsgálati indítvány indokolásának a lényege az, hogy az eljárás megszüntetése a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével történt, mivel a terhelteknek a rablás befejezésétől való elállása nem volt önkéntes. A cselekmény befejezése, a pénz azonnali megszerzésének a meghiúsulása az alkalmazottak segélykiáltásai, elmenekülésük és a rendőrség riasztásának a lehetősége miatt maradt el, továbbá azért, mert a helyszín sajátosságai folytán a postán levő pénz csak nagy időveszteséggel lett volna megszerezhető, és az ezzel járó kockázatot a terheltek nem merték vállalni.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt részben alaposnak találta, az 1996. március 6-án meghozott végzésével a megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Az indokolásának lényege a következő: a jogerős határozatban megállapított tényállás részben megalapozatlan, és nagyrészt ennek következtében nem tartalmazza azokat a ténymegállapításokat, amelyek alapján pontosan tisztázható lenne az elállás jellege. A felülvizsgálati eljárásban azonban a határozat megalapozatlansága nem támadható, amiből az következik, hogy a jogerős határozatban írt tényállás az irányadó annak az elbírálásánál, hogy történt-e anyagi jogszabálysértés, akkor is, ha az ítélet megalapozatlan. Az ekként irányadó tényállásban leírt tényekből nem lehet minden más lehetőséget kizáró módon levonni azt a következtetést, hogy a terheltek a külső akadályokat leküzdhetetlennek vélve hagytak fel a rablási cselekmény befejezésével, ezért nem lehet megállapítani azt, hogy a terheltek elállása nem volt önkéntes, és a Btk. 17. §-a (3) bekezdésének alkalmazása törvénysértő volt.
Az eljárás megszüntetése azonban anyagi jogi szempontból így is törvénysértő, mivel a félbehagyott kísérlet önmagában megvalósította a garázdaság vétségét, és a Btk. 17. §-ának (4) bekezdése értelmében ebben a vétségben meg kellett volna állapítani a terheltek bűnösségét. Ebben a helyzetben a megtámadott ítéletet a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt anyagi jogszabálysértés miatt a Be. 291. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül kellett helyezni, és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kellett utasítani.
A megismételt másodfokú eljárásban a másodfokú bíróság az 1996. május 30-án meghozott ítéletével a kerületi bíróság ítéletének a társtettesként, jelentős értékre elkövetett rablás bűntettének kísérletére vonatkozó részét mindkét terheltre nézve helybenhagyta, és az I. r. terhelt büntetését 3 év 10 hó fegyházbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra enyhítette.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, és a felvett bizonyítás, valamint az iratok tartalma alapján az elsőfokú ítélet tényállásának a rablási cselekményre vonatkozó részét kiegészítette azzal, hogy a postai dolgozók elmenekülése előtt egyikük megnyomta a riasztógombot, de a riasztó nem szólalt meg; az I. r. terhelt - mielőtt a postára bementek - a gépkocsi kormányzárát magához vette; a postahivatalban az ügyfélfogadó teret a munkaterülettől zárt pultrendszer választja el, átjárási lehetőség nincs; a pultrendszer kb. 1 méter magasságig tömör fából készült, felette 170 cm-ig üvegezett, majd a mennyezetig fából készült rácsszerkezet van kiépítve; az előtérből a pultok mögé csak egy "Belépni tilos" felirattal ellátott, mindvégig zárt ajtón keresztül lehet bejutni; a pult feletti ablak betörésével sem lehet a pénzt tartalmazó fiókokat, illetve a trezorszekrényt elérni; és végül a II. r. terhelt a helyiség elhagyásakor azt mondta a társának: "Menjünk a p....-ba, hívják a zsarukat".
A bíróság álláspontja szerint a terheltek a cselekmény megkezdésekor abban a tudatban voltak, hogy az álarcos megjelenésüknek, a pénz átadására való felhívásnak és a gázspray használatának a hatására a női alkalmazottak a nagyobb mennyiségű pénzt ellenállás nélkül átadják. A számításukkal ellentétben azonban az alkalmazottak a pénzt nem adták át, hanem - sikertelenül ugyan, de - riasztottak, majd elmenekültek és bezárkóztak. A helyiség berendezése miatt ebben a helyzetben a terheltek csak az elválasztó ajtó vagy üveg feltörésével, a pénz utáni kutatással, ebből eredően olyan időveszteséggel juthattak volna hozzá a pénzhez, amely majdnem szükségszerűen a leleplezésükhöz és az elfogásukhoz vezetett volna. A terheltek ezt felmérve, és a leleplezés nagyfokú kockázatát nem vállalva hagytak fel a véghezvitellel. Az elállásuk tehát nem belső indítékból, hanem a külső körülmények kényszerítő hatására következett be, nem volt önkéntes elállás, és a bűnösségük megállapítása a jelentős értékre elkövetett rablás bűntettének kísérletében törvényes.
A másodfokú bíróság fenti ítélete ellen az I. r. terhelt védője az önkéntes elállás megállapításának mellőzését sérelmező felülvizsgálati indítványt nyújtott be.
Az indítvány indokolása szerint a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező korábbi végzésén, amely azt állapította meg, hogy a terheltek önként elálltak a rablás véghezvitelétől, és olyan iránymutatást adott, hogy a terhelteket csak a maradékcselekményért; a garázdaság vétségéért kell felelősségre vonni, és az ettől eltérő jogi értékelés lehetőségét azok a ténymegállapítások sem alapozzák meg, amelyekkel a másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette, mert azok a jogi értékelés szempontjából irrelevánsak. Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a rablás bűntettének vádja alól az I. r. terheltet mentse fel, a bűnösségét garázdaság vétségében állapítsa meg, és a főbüntetést jelentős mértékben enyhítse.
A legfőbb ügyész azt fejtette ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság a korábbi hatályon kívül helyező végzése az akkor adott tényállás alapulvételével állapította meg, hogy az önkéntes elállás megállapítása nem volt törvénysértő. A megismételt eljárásban azonban a másodfokú bíróság megkötöttség nélkül, teljes terjedelmében felülvizsgálhatta az elsőfokú ítéletet, és kiküszöbölhette a tényállás hiányosságait, a törvényesen kiegészített tényállás pedig kizárja az elállás önkéntességének a megállapítását. Mindezek alapján a megtámadott ítéletek hatályukban fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány alaptalan.
Tekintettel arra, hogy az ítélet megalapozatlansága vagy az ebben az ügyben szóba jöhető eljárási szabálysértés az ítélet felülvizsgálatának alapja nem lehet, a felülvizsgálati indítvány alapos vagy alaptalan voltát kizárólag az dönti el, hogy a megtámadott határozatban alapul szolgált tényállás anyagi jogi értékelése megfelel-e a törvénynek; közelebbről: a megismételt eljárásban kiegészített tényállást alapul véve megállapítható-e, hogy a terheltek, így az I. r. terhelt önkéntes elállása folytán maradt el a rablás kísérletének a befejezése, avagy önkéntes elállás nem történt. A Legfelsőbb Bíróság korábbi végzése azt állapította meg, hogy az elsőfokú ítéletben írt tényállás alapján törvényes volt az önkéntes elállás megállapítása. A másodfokú bíróság által megállapított új tények közül az elállás önkéntességének a megítélése szempontjából valóban nincs jelentősége annak, hogy az alkalmazottak a menekülésük előtt eredménytelenül riasztottak, mert erről a terheltek nem tudtak; ugyanígy nem jelent következtetési alapot az, hogy a postára való bemenetel előtt az I. r. terhelt a gépkocsi kormányzárát magához vette. A helyszín pontos leírása azonban megalapozza azt a következtetést, hogy a terheltek váratlanul olyan helyzetbe kerültek, amelyben csak nagyobb időveszteséggel, a leleplezés nagyfokú kockázatával fejezhették volna be a cselekményt, azt emiatt hagyták abba, és menekültek el; a II. r. terheltnek a menekülésük közben tett kijelentése pedig közvetlen bizonyítékként igazolja, hogy valóban a rendőrség riasztásától való félelem volt a terheltek elmenekülésének az oka. A rendőrség riasztásának és így az elfogásnak váratlan és közvetlen veszélye, a rablás kisebb kockázattal való végrehajtásának lehetetlenné válása, mindezek felismerése a terheltek elhatározását döntően befolyásoló, kényszerítő hatású külső körülmények voltak. Mivel a terheltek ezeknek a hatására és nem belső indítékból hagytak fel a rablás véghezvitelével, az elállásuk nem tekinthető önkéntesnek. Helyesen mellőzte tehát a másodfokú bíróság az önkéntes elállás megállapítását, és állapította meg a terheltek - így az I. r. terhelt - bűnösségét is a társtettesként, jelentős értékre elkövetett rablás bűntettének a kíséretében, továbbá a határozat idevonatkozó indokolása is helytálló.
A felülvizsgálati indítvány azt is tartalmazza, hogy a másodfokú bíróság úgy állapította meg a terheltek bűnösségét, hogy arra törvényes lehetősége nem volt, és utal arra is, hogy megsértette a Legfelsőbb Bíróság korábbi végzésének az iránymutatását, mely szerint a rablás kísérlete helyett a garázdaság vétségét kell megállapítani, ezért a Legfelsőbb Bíróság szükségesnek tartja megállapítani a következőket is.
A másodfokú bíróság ítélete nem sérti az eljárási szabályokat sem. A Be. 291. §-ának (6) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat hatályon kívül helyezése esetén a megismételt eljárásban a Be. 234. §-a (2) bekezdésének kivételével a Be. IX. és X. fejezetének a rendelkezései az irányadók (a kivételnek a jelen ügyben nincs jelentősége). Ezért a Legfelsőbb Bíróság korábbi hatályon kívül helyező végzése nyomán az a helyzet állott elő, amely az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala, a fellebbezések bejelentése után állott fenn: a másodfokú bíróságnak el kellett bírálnia az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezéseket.
A Be. 236. §-ának (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálja, tekintet nélkül arra, hogy ki, milyen okból fellebbezett. Ez azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság a megismételt eljárásban köteles az ítélet megalapozottságát is megvizsgálni; és a törvény szabta kötelezettség körében járt el, amikor megállapította, hogy az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan, a tényállást az eljárási szabályok által lehetővé tett módon kiegészítette, valamint a törvénynek megfelelően járt el, amikor az ítéletét erre a kiegészített tényállásra alapította. Nem sértett eljárási szabályt a másodfokú bíróság azzal sem, hogy annak ellenére állapította meg a terheltek bűnösségét a rablás kísérletében, hogy a Legfelsőbb Bíróság előbb meghozott végzése szerint a rablás kísérlete helyett garázdaság megállapításának van helye. A másodfokú bíróság ítéletében a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében alapul szolgáló tényállás nem volt azonos, és a jogi értékelés eredményének eltérését a tényállások közötti különbség s nem a Legfelsőbb Bíróság álláspontjával való szembehelyezkedés idézte elő.
A felülvizsgálati indítvány csak a másodfokú ítéletet sérelmezte. Tekintettel azonban arra, hogy az indítvány csak az első- és másodfokú ítélet marasztaló rendelkezésének együttes hatályon kívül helyezésével lett volna teljesíthető, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt mindkét ítélet ellen benyújtottnak tekintette.
A felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek miatt alaptalannak találta, ezért a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján a megtámadott ítéleteket hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. III. 1595/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás