BK BH 1997/265
BK BH 1997/265
1997.06.01.
Ha az elkövető mást olyan bűncselekmény megvalósítására bír rá, amelyben társtettesként maga is részt vesz: a cselekménye társtettesként elkövetettnek minősül, minthogy a felbujtás – mint részesi cselekmény – a tettességbe beolvad [Btk. 20. § (2) bek., 21. § (1) bek.].
A megyei bíróság katonai tanácsa a honvéd II. r. vádlottat társtettesként elkövetett sikkasztás vétsége, sikkasztás vétsége, valamint felbujtóként elkövetett sikkasztás vétségének kísérlete miatt, halmazati büntetésül 2 hónapi - a katonai fogdában letöltendő - fogházbüntetésre ítélte.
A tényállás szerint a honvéd I. r. vádlottat 1995 szeptemberétől, míg a honvéd II. r. vádlottat 1995 novemberétől elöljáróik fűtői beosztásba helyezték, és egyúttal a hivatásos fűtők távollétének az idejére, illetve minden hét végére megbízták az alakulat fűtőolajkútjának a kezelésével is, amiről kimutatást kellett vezetniük, illetve a kiadott fűtőolajjal el kellett számolniuk. Ebben az időszakban a fűtőolajkút kulcsait e vádlottaknak adták át.
1995. december 2-án délután a IV. r. vádlott - akinek a tanyája a laktanya mellett van - a laktanya kerítéséhez ment, ahol megszólította a honvéd I. r. vádlottat, és megkérdezte tőle, hogy tudna-e neki fűtőolajat szerezni. Megállapodtak, hogy 3 hordónyi, összesen 150 liter olajat vesz a IV. r. vádlott az I. r. vádlottól 6000 forintért, illetve abban is, hogy a IV. r. vádlott a hordókat bedobálja a kerítésen, majd 18 óra körül megy vissza érte. Ezt követően az I. r. vádlott megkereste a II. r. vádlottat, akivel megállapodott, hogy olajat fognak eladni, és a II. r. vádlottnak kell megtöltenie a kannákat. Ezután az I. r. vádlott a III. r. honvéd vádlottat kereste meg, akinek elmondta, hogy lenne egy olajüzlet, és abban neki is közre kellene működnie akként, hogy a bedobott hordók elszállításában segít. Az I. r. vádlott azt is megígérte a III. r. vádlottnak, hogy ezért részesedni fog a pénzből.
A megállapodásnak megfelelően a IV. r. vádlott a 3 db 50 literes műanyag hordót a laktanya területére bedobta, a III. r. vádlott azokat a fűtőolajkúthoz vitte, és olajjal megtöltötte, majd azt együttesen elszállították. 18 óra körüli időben a II. r. és a III. r. vádlottak a hordókat a laktanya kerítéséhez vitték, ahol azokat az I. r. vádlott kiadta a IV. r. vádlottnak, majd átvette a 6000 forintot, amit a honvédek egymás között elosztottak.
1996. február 3-án a kora délutáni órákban a IV. r. vádlott ismét a laktanya kerítéséhez ment, ahol megszólította a II. r. vádlottat, és megkérdezte tőle, hogy tudna-e neki fűtőolajat szerezni. Miután a II. r. vádlott erre hajlandó volt, megállapodtak, hogy a IV. r. vádlott 3 hordónyi, összesen 150 liter olajat vásárol 8000 forintért, továbbá abban is, hogy a IV. r. vádlott bedobja a hordókat, majd 17 óra 30 perc körüli időben visszamegy értük. Ezt követően a II. r. vádlott megkereste a III. r. vádlottat, és közölte vele, hogy olajat tudnának eladni, amiben a III. r. vádlott segíthetne.
A III. r. vádlott ebbe belegyezett, és megbeszélték, hogy a pénzt megfelezik. 14 óra körül a IV. r. vádlott a laktanya kerítéséhez ment, és bedobott 3 db 50 literes hordót, amelyet a II. r. és a III. r. vádlott megtöltött olajjal. A hordók bedobását észlelte az őrszolgálatot ellátó P. T. honvéd, aki ezt jelentette elöljárójának, így arról az alakulat ügyeletes tisztje is rövid időn belül értesült, és intézkedett a fűtőolaj kiszállításának a megakadályozására. Ennek eredményeképpen a II. r. és a III. r. vádlottakat tetten érték, amikor az időközben talicskára tett hordókat megkísérelték egy félreeső helyre vinni.
A vádlottak által 1995. december 2-án eltulajdonított 150 liter tüzelőolaj értéke 13 184 forint volt, amelyből a II. r. vádlott az alakulatnak 1996. február 27-én 6927 forintot megtérített. A vádlottak által 1996. február 3-án eltulajdonítani megkísérelt 150 liter tüzelőolaj értéke 14 737 forint volt. A megyei bíróság katonai tanácsának ítéletét a Legfelsőbb Bíróság az I. és II. r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezések alapján bírálta felül. Ennek eredményeképpen megállapította, hogy a katonai tanács a tényállást helyesen állapította meg. Azt csupán azzal kellett kiegészíteni, hogy a II. r. vádlottat 1996. július 31-én tartalékállományba helyezték.
Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont következtetést a II. r. vádlott bűnösségére, a cselekményének a jogi minősítése azonban részben téves.
A II. r. vádlott védője az írásban előterjesztett fellebbezésében, majd a másodfokú tárgyaláson tartott perbeszédében a védencének a felmentését indítványozta a terhére megállapított, felbujtóként elkövetett sikkasztás vétségének kísérlete alól. Álláspontja szerint a vádlott bűnösségének a felbujtásban történt megállapítása a II. r. vádlott terhére ugyanannak a cselekménynek a kétszeres jogi értékelését jelenti.
A Legfelsőbb Bíróság a védő álláspontjával egyetértett.
Az ítélet jogi indokolása szerint a bíróság a vádlottnak azt a tevékenységét értékelte felbujtóként, hogy a II. r. vádlott a III. r. vádlottat a bűncselekmény elkövetésére bírta rá. Az ítéleti tényállásból kitűnően a II. r. vádlott a III. r. vádlottat bevonta annak a bűncselekménynek az elkövetésébe, amelynek a végrehajtását együttesen kísérelték meg. A sikkasztás vétsége kísérletének megállapításához szükséges tényállási elemeket pedig együtt, egymás tevékenységéről tudva valósították meg. A felbujtás - mint részesi cselekmény - a tettességbe beleolvad, azaz, ha a felbujtó rábír valakit a bűncselekmény elkövetésére, majd vele együtt társtettesként követi el a bűncselekményt, a bűnösségét csak a társtettességben kell megállapítani; ezzel szemben a bűnsegély - mint enyhébb részesi cselekmény - a felbujtásba olvad be.
A katonai tanács tévedett tehát, amikor a II. r. vádlott terhére a részesi elkövetést is megállapította ugyanannak a tevékenységnek kapcsán, amelynek a tettese volt. Mivel a II. r. vádlott cselekménye a tettazonosság körébe tartozott, így külön felmentő rendelkezést nem kellett hozni. Az elsőfokú ítélet jogi minősítést kimondó rendelkezését ezért a Legfelsőbb Bíróság akként változtatta meg, hogy e vádlott tekintetében a terhére megállapított felbujtói elkövetés kimondását mellőzte.
A katonai tanács helyesen sorolta fel a büntetéskiszabás körében irányadó körülményeket, és azok alapulvételével az ügy elsőfokú elbírálásának időpontjában helyes és arányos büntetést szabott ki a II. r. vádlottal szemben. Az elsőfokú ítélet kihirdetését követően az ítélet felterjesztéséig azonban 4 hónap telt el, és időközben a II. r. vádlott leszerelt. Ez a tény lényegesen érintette a büntetés kiszabását. A vádlott ugyanis a leszerelése folytán kikerült a sorkatonai állományból. A cselekményének jellege folytán veszélyeztetett katonai fegyelmi érdekek sérelme kizárható. Az a személyi kör, amely tudomással bírt cselekményéről, ugyancsak megváltozott, és ezáltal nem mérhető le a büntetésről való tudomásszerzés folytán az általános megelőzés hatályosulása sem. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság ma már nem tartotta indokoltnak e vádlottal szemben a szabadságvesztés büntetés kiszabását. Fogházbüntetés helyett a - Btk. 87. §-a (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával - elegendőnek találta a pénzbüntetés alkalmazását. A pénzbüntetés napi tételei számánál a cselekmény tárgyi súlyát, míg az egynapi tétel összegénél a vádlott egyéni anyagi teherbírását vette figyelembe. A katonai tanács ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek és megalapozottak voltak, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 1576/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás