BK BH 1997/269
BK BH 1997/269
1997.06.01.
I. A halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében az elvárhatóság hiányában nem állapítható meg a gépjárművezető bűnössége, aki a fényvisszaverő prizma nélküli kerékpárjával ittasan haladó sértettet elüti, és az halálos kimenetelű sérülést szenved [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont; KRESZ 26. § (4) bek.].
II. Ha a gépjárművezető vétlen az ittasan haladó, kivilágítatlan kerékpáros halálos kimenetelű elütésében, de a sértettet segítség nélkül hagyja: cselekménye a segítségnyújtás elmulasztása alapesete és nem annak a bűntetti alakzata szerint minősül [Btk. 172. § (1) és (3) bek.]*.
A városi bíróság a vádlottat halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége és a segítségnyújtás veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett elmulasztásának bűntette miatt 2 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre, továbbá 3 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A városi bíróság ítéletében a következőket állapította meg:
A vádlott 1992. március 2-án 18 óra 5 perckor a közúton 88-98 km/óra sebességgel vezette tompított fényszóró használata mellett a személygépkocsiját, s mivel a féktávolságát be nem látva közlekedett, hátulról elütötte a vele azonos irányban, az út jobb szélén a kivilágítatlan kerékpárján ittas állapotban közlekedő sértettet. A baleset következtében a sértett olyan súlyos agyzúzódást szenvedett, hogy az életét vesztette.
A személygépkocsi utasa 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A balesetet követően a vádlott a járművével megállt, abból kiszállt, a sértettet pár méterre megközelítette, majd visszaült a gépkocsijába, és a tőle elvárható segítségnyújtás nélkül a baleset helyszínéről elhajtott, majd otthon nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott.
Az ítélet ellen az ügyész a főbüntetés végrehajtásának a felfüggesztése miatt; a vádlott és védője pedig enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A megyei bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, mert a tényállás teljeskörűen nincs felderítve, illetve a megállapított tényállás hiányos. Felderítetlen a tényállás a baleset okára és annak a mechanizmusára vonatkozóan, és hiányos a tényállás a vádlott személyi körülményei körében, az egészségi állapotát illetően is.
A fenti megalapozatlansághoz vezető okok kiküszöbölésére a megyei bíróság bizonyítás felvételét rendelte el, amelynek keretében igazságügyi orvos szakértői véleményt szerzett be, és felhívta a véleményének kiegészítésére az eljárt igazságügyi műszaki szakértőt.
Az igazságügyi orvos szakértő az iratoknál elfekvő kórházi zárójelentésből megállapította, hogy a vádlott depressziós neurózisban, sokízületi elfajulásban és a máj kötőszöveteinek elfajulásában szenved. Ezek olyan krónikus betegségek, amelyek a rendszeres orvosi ellenőrzését teszik szükségessé. A vádlott állandó gyógyszerszedésre szorul, és időszakosan a kórházi osztályon való elhelyezése válhat szükségessé. A szakértő a véleményében előadta, hogy a sértett az alkoholos befolyásoltság állapotában az egyensúlyát a kerékpározás közben nem tudta határozottan tartani, mozgásban az egyenes iránytól való eltérés, csellengés előfordulhatott. Az orvos szakértő egyetértett a műszaki szakértői véleménynek azzal a megállapításával, hogy a sértett sérüléseit a kerékpáron ülve szenvedte el úgy, hogy elsődlegesen a járművek ütköztek.
Az igazságügyi műszaki szakértő előadta, hogy a baleset helyszínén féknyom nem maradt vissza, az érdesített útfelületre tekintettel 6-7 m/s2 lassulást vett alapul, ami álláspontja szerint maximális érték, valamint számításainál 49 méter fékutat alapul véve összesen 62,7 méter féktávolságra végezte számításait. Véleménye szerint ezzel összhangban áll a kerékpár hátsó lámpabura darabjainak a repülési távolsága alapján végzett számítás is. A kerékpártól származó fémes felkenődés valamivel később keletkezett, mint ahogy az ütközés bekövetkezett, mégpedig a kerékpárabroncs berogyási idejével ez megnövekedett. Ettől a nyomtól visszafelé 35 cm-re tette az ütközés helyét, amikor a kerékpáros a burkolat jobb szélétől 1-1,2 méter távolságra volt, hegyes szögben, jobbra tartó helyzetben. A gépkocsi párhuzamos haladási helyzetét a rongálódások alapján valószínűsítette. A sebesség számításánál 1 mp reakció idővel számolt.
A megyei bíróság ezt követően - a műszaki szakértői vélemény aggályos volta miatt - ellenőrző szakértői vélemény benyújtására rendelte ki a műszaki és közlekedési igazságügyi szakértőt A megyei bíróság a szakértő feladatává tette, hogy adjon véleményt a nyomozás során kirendelt szakértőnek feltett kérdésekre, térjen ki a bevilágítás és a látás kérdéskörében tett korábbi szakértői megállapításra, ugyancsak véleményt kért az eddigi szakértői számítások helyességéről és a kiinduló adatokról. Véleményt kért a gépkocsi ütközési sebességéről és az ütközés helyéről. A kirendelő határozat választ várt a kerékpáros sebességére, és az ütközés előtti mozgásának a valószínű vonalára. A bíróság felhatalmazta a szakértőt, hogy a teljes iratanyag műszaki tartalmat hordozó részletei alapján térjen ki minden további olyan kérdésre is, amelyet szakszempontból fontosnak ítél.
Ezek alapján a szakértő rögzítette a járművek adatait és azok sérüléseit. A kerékpár szovjet gyártmányú, sebességváltós férfikerékpár, az ütközéstől hátsó kereke ékalakban deformált, a küllők kiszakadtak, a hátsó sárvédő, a váz, a csomagtartó deformálódott, és a hátsó lámpa törött. A helyszín adataiból - a korábban is leírtak közül - kiemelte azt, hogy a kerékpáros ruházata fekete bőrdzsekiből, kékesszürke munkásnadrágból és kékszínű munkáscipőből állt. A szakértő szerkesztés és számítás alapján azt a megállapítást tette, hogy a személygépkocsi legvalószínűbb elütési sebessége 70-100 km/óra között volt. A láthatóság vizsgálatát az iratok alapján elvégezhetetlennek ítélte amiatt, hogy nem ismertek a kerékpár hátsó részének fényvisszaverési viszonyai, és ugyancsak ismeretlenek a személygépkocsi tompított fényszórójának a világítási értékei is. A megállapított sebességhez 1 mp összkésedelmi idő alapulvételével 6-7 s/m2 valószínű lassulást figyelembe véve 51-83 méter féktávolság tartozik. A szakértő véleményében leírta, hogy az adott baleset körülményei folytán a reakció idő akár 50-100%-kal is megnövekedhetett. A korábban eljárt szakértő sebesség-meghatározási módszerét csak ideális körülmények között tartotta alkalmazhatónak.
A szakértő a véleményében megállapította, hogy az iratokból nem ismert, és ezért nem állapítható meg a bevilágított és a belátott útszakasz hossza, emiatt a biztonságosnak nevezhető haladási sebesség kérdésében nem tud állást foglalni, ilyen kérdés megválaszolásához egyébként is szükséges annak meghatározása, hogy jogilag az adott akadály felbukkanására a gépjárművezetőnek számítania kell-e vagy sem.
A szakértő a tárgyaláson az írásos véleményét kiegészítette azzal, hogy a reakció idő 50%-os megnövekedésekor a reakcióidő alatt megtett út 3-42 méter, ezek alapulvételével a féktávolság 61-97 méterre, illetve 70-111 méterre adódik. A kerékpár észlelhetőségének megállapítása vagy számítógépes szimulálása a már részletezett adatok hiánya miatt nem lehetséges.
A korábban eljárt szakértő a másik szakértő véleményét elfogadta, és azzal minden tekintetben egyetértett.
A megyei bíróság a fentebb részletezett igazságügyi orvos szakértői és műszaki szakértői szakvéleményt a tényállás kiegészítése alapjául irányadónak tekintette.
Ennek alapján, valamint az iratokból az ítéleti tényállást kiegészíti, illetve helyesbíti az alábbiak szerint:
"A vádlott a tényállásban írt helyen mintegy70 km/h sebességgel vezette a személygépkocsit. A vele szemben közlekedő személygépkocsi tompított fényszórót használt. A sértett kerékpáros a vádlott előtt haladt kivilágítatlan és fényvisszaverő prizma nélküli kerékpárján, sötét ruhában úgy, hogy vérében 3,51 ezrelék véralkohol-koncentráció volt, ami igen súlyos alkoholos befolyásoltság állapotának felel meg. A kerékpáros ütközés előtti másodpercek alatti haladási helye nem állapítható meg az erre vonatkozó tények hiányában, figyelemmel a sértettnek az igen súlyos alkoholos befolyásoltsági állapotára is.
A vádlott a kerékpárost nem észlelte, és a korábbi haladási sebességével elütötte az út jobb szélétől a felezővonal irányába esően, valamivel több mint 1,1-1,2 méterre.
Az adott körülmények között (a szemből jövő forgalom fényének zavarása, a sötét ruha, elsődleges fény nélküli és fényvisszaverő felület nélküli kerékpár) a vádlott reakcióideje 50-100%-kal is megnövekedhetett, így a féktávolsága pedig 61-70 méter.
Nem állapítható meg, hogy a vádlott a tompított fényszóró világításában mekkora távolságot láthatott be maga előtt; a helyszínen ilyen mérés nem történt, utólag pedig - mivel a gépkocsi már nincs a vádlott birtokában - a vizsgálat nem végezhető el, így nem zárható ki, hogy a vádlott csak a magasabb reakcióidőn belül észlelte a meg nem határozható helyről és idő előtt elé érkező sértettet.
Ha a sértett kerékpárja szabályosan ki lett volna világítva, már távolabbról, tompított fényszóró által bevilágított területen kívül is észlelhető lett volna - amennyiben az úttest jobb oldali felén a vádlott gépkocsija előtt halad - féktávolságon kívül is."
I. Az irányadó tényálláshoz képest a városi bíróság tévesen következtetett a vádlott bűnösségére a baleset okozását illetően. E tekintetben álláspontjával a megyei bíróság nem értett egyet. A KRESZ 26. §-ának (4) bekezdése szerinti elvárhatósági követelményt a megyei bíróság úgy értelmezi, hogy a gépjárművezetőnek nem kell számítania a lakott területen kívül az úton kivilágítatlan kerékpárral haladó, sötét ruhás, igen súlyos fokú alkoholos állapotban, pontosan meg határozható módon közlekedő kerékpárosra (BH 1993/4/215. sz.).
A baleseti veszélyhelyzetet a közlekedési szabályokat durván megszegő kerékpáros teremtette meg, mert az akadályt a kerékpáros szabályos magatartása esetén a vádlott kellő időben észlelhette volna olyan távolságból, hogy módja lett volna előtt a biztonságos megállásra is. Az adott esetben hiányzó adatok nem jelentenek kellő bizonyosságú alapot annak az eldöntéséhez, hogy a baleset a vádlott felróható magatartására is visszavezethető. Ezért a megyei bíróság a vádlottat az ellene a Btk. 187. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján - mert nincs bizonyítva a bűncselekmény elkövetése - felmentette.
II. Az kétségtelen, hogy a vádlott - mint a balesettel érintett jármű vezetője - a járművel megállt a baleset közelében, de a sértett részére segítséget nem nyújtott, nem teljesítette tehát az értesítési kötelezettségét, és a helyszínt az erre jogosult engedély nélkül hagyta el.
Ezek alapján helyes a városi bíróság döntése a tekintetben, hogy a vádlott terhére megállapítható a segítségnyújtás elmulasztásának ténye, de tévedett annak a minősítésekor abban, hogy azt a Btk. 172. §-ának (3) bekezdése szerint minősítette, azaz a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettnek. Ez a bűncselekmény akkor kerülhet megállapításra, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézte elő, vagy ha segítségnyújtásra egyébként is köteles.
A megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megjelölt norma szövegéből nem következik a bírói gyakorlat által kialakított és elfogadott az a következtetés, hogy a vétlen magatartással előidézett veszélyhelyzet is alkalmas a hivatkozott minősített eset megállapítására. A korábbi törvényszöveg [az 1961. évi V. törvény 259. §-ának (3) bekezdése] egyértelműen tartalmazta azt a törvényhozói szándékot, hogy a súlyosabb megítélésű segítségnyújtási kötelezettség azokat terheli, akik a segítségre szoruló személy fenyegetett helyzetét akár gondatlan, akár vétlen magatartásukkal okozták. Ennek a jogalkotói szándéknak az alapján kialakított bírói gyakorlat a most hatályos jogszabályi szövegből azonban nem következik. Ezen túl a teljes büntetőjogi rendszertől is idegen az az objektív felelősségi forma ez esetben, amit a Btk. miniszteri indokolása kriminálpolitikai indíttatásúnak jelöl meg.
A Btk. 10. §-a szerint: bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. A bűnösség a törvényi tényállás tárgyi oldalához fűződő aktuális pszichikus viszony, ami az elkövető tudatának az elkövetés pillanatában jelentkező szándékosságban vagy gondatlanságban kifejeződő aktualizálódása, amely társadalmilag elítélendő, és az elkövetőnek felróható. A megyei bíróság álláspontja szerint ebből az következik, hogy aki a magatartásának tanúsítása során vétlen volt, az kifejezett törvényi rendelkezés hiányában büntetőjogi értelemben nem tehető felelőssé. Az adott esetben a vádlottnak bizonyíthatóan sem a szándékos, sem a gondatlan magatartása nem hatott közre a baleset bekövetkezésében, ezért nem róható fel neki a veszélyhelyzet előidézése. Kétségtelen ugyanakkor, hogy magatartása kimerítette a Btk. 172. §-ának (1) bekezdésében írt segítségnyújtás elmulasztásának vétségét. Erre tekintettel a megyei bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 172. §-ának (1) bekezdésében meghatározott segítségnyújtás elmulasztása vétségének minősítette.
A büntetés kiszabása körében értékelhető bűnösségi körülményeket a városi bíróság általában helyesen ismerte fel. További enyhítő körülmény a jelentős időmúlás és a vádlott egészségügyi állapota. Mellőzi ugyanakkor a súlyosító körülmények közül, hogy a vádlott halmazatban szegett meg KRESZ-szabályokat.
Ezekhez, de a felmentő és a minősítést változtató rendelkezésekhez viszonyítottan is eltúlzott a városi bíróság által helyes büntetési nemben megválasztott főbüntetés tartama. Ezért a megyei bíróság azt - a felfüggesztés érintetlenül hagyása mellett - 6 hónapi fogházbüntetésre, míg a közúti járművezetéstől eltiltást 1 évre enyhítette. Végül, minthogy a főbüntetés esetében a próbaidő tartama eltúlzott, ezért azt a megyei bíróság a megállapított vétség esetében 1 évre mérsékelte. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1. Bf. 1150/1994. sz.)
* Bár a megyei bíróság által a II. alatt kifejtettek ellentétesek az eddigi ítélkezési gyakorlatot tükröző és a BH 1991. évi 9. számában 343. sorszám alatt közzétett eseti döntésben kifejtett állásponttal, a szerkesztőbizottság az itt közölt döntéssel egyetért.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás