PK BH 1997/27
PK BH 1997/27
1997.01.01.
Nagykorú gyermek tartásdíj iránti igényének elbírálásánál irányadó szempontok [Csjt. 60. § (2) bek., XXIX. sz. PED].
Az alperes a felperes édesanyja. Az egyetemi tanulmányait nappali tagozaton folytató nagykorú felperes keresetében 1993. október 1-jétől kezdődően az alperes keresetének 20%-át kitevő, legalább havi 40 000 forint alapösszegű tartásdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperes jövedelme és személyes vagyona olyan mértékű, amelynek folytán a tartásra nem szorul rá. Megállapította, hogy a felperes az 1990. október 1-jén a Magyar Hitel Bank Rt.-vel megkötött tanulmányi ösztöndíjas szerződését a per során, 1994 júliusában felmondta, a szerződés alapján felvett 164 040 forint támogatást 1994. július-augusztus hónapjaiban visszafizette a pénzintézet részére. Résztulajdonosa egy öröklakás- és egy üdülőingatlannak, 1993-ban pedig T.-n mezőgazdasági ingatlanok tehermentes tulajdonjogát szerezte meg. Emellett a felperes az érettségit követően ingatlan- és értékbecslői tanfolyamot végzett, ami az egyetemi tanulmányok folytatása alatt is lehetővé tenné számára saját jövedelmet biztosító munka vállalását. Mindezek a körülmények aggálytalanul bizonyítják, hogy a felperes rendelkezik olyan számottevő vagyoni lehetőségekkel, amelyek a saját eltartását biztosítják, így nincs jelentősége annak, hogy az alperes teljesítőképessége milyen mértékben áll fenn.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A tényállást azzal egészítette ki, hogy a felperes a tanulmányait 1995 májusában befejezi. Az 1994 szeptemberében elhunyt nagyszülője után a felperes és testvére örököltek, a balatonfüredi üdülőingatlan a nagyszülő halálával megszűnt haszonélvezeti jog folytán hasznosíthatóvá vált. Kiemelt jelentőséget tulajdonított annak a ténynek, hogy a felperes a rendszeres jövedelmet jelentő tanulmányi ösztöndíjas szerződést a saját elhatározásából szüntette meg, így az eltartását biztosító juttatásról való lemondás miatt a tartás terhét nem háríthatja át a szüleire.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Törvénysértésként arra hivatkozott, hogy a bíróság megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, amely szerint a felperes rászorultsága hiányában nem álltak fenn a Csjt. 60. §-ának (2) bekezdésében írt, az alperes marasztalására alapot adó feltételek. A kereseti kérelemmel érintett időszakban - 1993. október 1. és 1994. október 1. napjai között - a felperes nagyanyja még élt, a balatoni ingatlant pedig a nagyanyja halála után az édesapja és nagybátyja haszonélvezeti joga változatlanul terhelte, így az a felperes részéről nem vált hasznosíthatóvá. A tanulmányi ösztöndíjas szerződés felmondását a későbbi munkavégzés során várható hátrányok tették indokolttá, a juttatást pedig nem a felperes pénzéből fizették vissza. A korábban szerzett képesítéssel való jövedelemszerzéshez szükséges feltételek nem valósultak meg, a nappali tagozaton tovább tanuló nagykorú gyermek egyébként sem kötelezhető munkaviszony létesítésére. Kifogásolta, hogy a felperes hozzátartozóinak devizaszámlájára vonatkozó információt a bíróság banktitok megsértésével szerezte be, így az abban foglaltak a perben bizonyítékként nem lettek volna értékelhetők. Sérelmezte végül, hogy a bíróság az eljárás során nem részesítette kellő kioktatásban. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 174. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Csjt. 60. §-ának (2) bekezdése értelmében tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul. A nagykorú gyermek tartási követelésének jogszerűsége körében elsődlegesen vizsgálandó szempont a tartást igénylő rászorultsága. Ebben a kérdésben a bíróságnak a rászorultság hiányát megállapító jogerős döntése kellően megalapozott és nem törvénysértő.
1993. október 1. napjáig az alperes havi 10 000 forinttal önként járult hozzá a felperes tartásához. A felperes lakhatását az édesapja ingyenesen biztosítja. A felperes az 1993-1994-es tanévben az egyetem részéről 27 500 forint támogatásban részesült, 1990. október 1. és 1994. június 30. napjai között pedig tanulmányi ösztöndíj, illetve tanfolyamvégzési díj címén részére 166 600 forint kifizetésére került sor. A felperes nem adta elfogadható indokát annak, hogy a tanulmányi ösztöndíjas szerződés felbontása milyen okból történt, az azonban okirattal igazolt tény, hogy 164 400 forint juttatás visszafizetésére 1994 nyarán két részletben sor került. A felperes tehát hozzájutott ehhez az összeghez, egyben a rendszeres jövedelmet jelentő ösztöndíjról lemondott; ebből a bíróság okszerűen következtetett arra, hogy a felperes a megélhetésének a biztosítását meghaladó anyagi eszközökkel rendelkezett.
Helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a tartást igénylő jogosulttól nem várható el, hogy a lakhatást biztosító ingatlanát vagy egyéb értékálló vagyontárgyait értékesítse, az azonban jogos elvárás vele szemben, hogy az egyéb vagyoni eszközeit a saját tartására, ne pedig esetlegesen később hasznosítható vagyon szerzésére fordítsa. A felperes tanulmányai folytatása alatt T.-n igen jelentős szántóingatlan tehermentes tulajdonjogát adásvétel címén szerezte meg, ami a rászorultság szempontjából döntő súllyal értékelendő, függetlenül attól, hogy a tulajdonszerzésre szükséges vagyon milyen forrásból ered.
A balatonfüredi üdülőingatlannal kapcsolatban a felülvizsgálati kérelem annyiban helytálló, hogy a felperes azzal kapcsolatos rendelkezési joga a tartási követelés időtartamának utolsó hónapjában nyílt meg, az ingatlant terhelő egyéb haszonélvezeti jogra azonban a felperes a per során nem hivatkozott (5. sorsz. jkv.).
A felperes szakképesítése hasznosításával 1992-ben saját nyilatkozata szerint is jövedelemre tett szert, ezért a felülvizsgálati eljárásban előadottak nem fogadhatók el abban a kérdésben, hogy a felperes részéről hasonló jövedelem megszerzésére az általa hivatkozott okból nem volt lehetőség. Téves a felperesnek az az álláspontja is, hogy a nagykorú gyermektől tanulmányai folytatása alatt semmilyen jövedelemszerző tevékenység folytatása nem várható el. A XXIX. számú Polgári Elvi Döntés indokolása erre nézve csupán azt tartalmazza, hogy ha a gyermeket a középiskola befejezése után a választott életpályára előkészítő tanfolyamra, főiskola, egyetem nappali tagozatára felvették, a tartásra kötelezett és arra képes szülő nem hivatkozhat arra, hogy a nagykorúságát elért gyermek munkaviszonyt létesítsen, és tanulmányait esti vagy levelező tagozaton végezze. A felsőfokú tanulmányait nappali tagozaton végző gyermek esetében csak az ügyben feltárt valamennyi körülmény körültekintő mérlegelésével dönthető el, hogy a gyermektől elvárható-e a tanulás mellett önálló jövedelemszerző tevékenység folytatása. A jelen perben azonban ennek a kérdésnek az érdemi döntést meghatározó jelentősége azért nem volt, mert a megállapított tényállás szerint a felperes vagyoni helyzete önmagában, a felperes munkavállalása nélkül is biztosította a megélhetését.
A család devizaszámláján kezelt összeget a bíróság a rászorultság vizsgálatánál nem vette figyelembe, így a jelen ügy eldöntésénél közömbös, hogy azzal kapcsolatos banki közlés jogszerű volt-e vagy sem. A bíróság a felperes rászorultságának hiányát mérlegelési jogkörében állapította meg, az így kialakított álláspontja nem megalapozatlan, és nem okszerűtlen, továbbá nem sérti a Csjt. vonatkozó anyagi jogi rendelkezéseit sem.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 175/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta (Legf. Bír. Pfv. II. 21.693/7995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás