BK BH 1997/270
BK BH 1997/270
1997.06.01.
Az elhalt személy hozzátartozója az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben előírt kárpótlásra csak akkor jogosult, ha az eljárás során megállapítható, hogy a sérelmet elszenvedő személy a büntetőeljárás, illetőleg a büntetőítélet végrehajtása során oly módon vesztette életét, hogy a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka a magyar hatóság szándékos közreműködése volt;
e körülmény bizonyítottságának hiányában a kérelem elutasításának van helye [1992. évi XXXII. tv. 2. § (1) bek. b) pont].
Az elsőfokú bíróság az 1996. szeptember 16. napján meghozott végzésével a kérelmezőnek a testvére, B. I. deportáltként történt fogva tartása során 1945. április 1. napján Dachauban bekövetkezett halála miatt előterjesztett kárpótlás iránti kérelmét elutasította.
A végzés ellen a kérelmező nyújtott be fellebbezést arra hivatkozva, hogy a testvére magyar katonai bíróság ítélete folytán került a komáromi "Négycsillag"-erődbe, majd onnan Dachauba, ahol életét vesztette.
A legfőbb ügyész az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés nem alapos.
A kérelmező a testvérének Dachauban deportálás során bekövetkezett halála miatt - tartalmilag az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapozva - jelentett be kárpótlási igényt. A hivatkozott rendelkezés értelmében a hozzátartozó kárpótlásra akkor jogosult, ha a sérelmet elszenvedő büntetőeljárás, illetőleg büntetőítélet végrehajtása során oly módon vesztette az életét, hogy a halál bekövetkeztének kétséget kizáró oka a magyar hatóság szándékos közreműködése volt.
Nincs megnyugtató adat arra sem, hogy B. I. büntetőeljárás vagy büntetőítélet végrehajtása eredményeként került Dachauba, ahol a sajnálatos halála pontosan meg nem állapítható okból bekövetkezett. A Belügyminisztériumnak, a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokságának, az Országos, illetve a Fővárosi Levéltárnak a nyilvántartásaiból ugyanis ezt a tényt nem lehetett megállapítani. Az említett szervek megkeresésével pedig az elsőfokú bíróság minden lehetséges módon megkísérelte annak a megállapítását, hogy B. I. a deportálása, a büntetőeljárás vagy a büntetőítélet eredményeként halt-e meg. A korabeli eseményekről rendelkezésre álló nyilvántartások egyike sem erősíti meg azt az állítást, hogy a kérelmező testvérét magyar katonai bíróság bárhol is elítélte volna.
Miután az élet vesztéséért járó kárpótlásra jogosultságnak az 1992. évi XXXII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt feltételei hiányoznak, helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a kérelmező kárpótlás iránti kérelmét elutasította.
Ennélfogva a Legfelsőbb Bíróság a végzést helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 2086/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás