BK BH 1997/271
BK BH 1997/271
1997.06.01.
I. A tárgyalás előkészítése során az elsőfokú bíróságnak módja van arra, hogy a vádirati tényállás alapján a büntetőeljárást – büntethetőséget kizáró okra alapítva – megszüntethesse, ha az erre vonatkozó bizonyítékok között a választást igénylő mérlegelési lehetőség kizárt, és egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre;
abban az esetben azonban, ha a büntethetőséget kizáró okot megalapozó tényre nézve az eljárás során eltérő bizonyítékok merültek fel, a tárgyalás előkészítése során a büntethetőséget kizáró okra alapított megszüntető végzés meghozatalának nincs helye, hanem ilyen esetben a bíróság csak a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékok értékelése alapján határozhat [Be. 10. § (2) bek., 13. § a) pont, 170. § (1) bek. c) pont].
II. Ha a sértett a valódinak látszó riasztópisztolyt lövésre emeli, és az elkövető abban a tudatban, hogy ez a fegyver valódi, a támadóját lelövi: a tárgyalás előkészítése során az elkövető ellen büntethetőséget kizáró okból – de nem jogos védelem, hanem tévedés címén – kell az emberölés bűntette miatt indított büntetőeljárást megszünteti [Btk. 27. § (2) bek., 29. § (1) bek.].
A főügyészség vádat emelt a Fővárosi Bíróság előtt az I. r. vádlott ellen emberölés bűntette és súlyos testi sértés bűntette; a II. r. vádlott ellen garázdaság vétsége; a III. r. vádlott ellen pedig kitartottság bűntette miatt.
Az elsőfokú bíróság a tárgyalás előkészítése során 1996. szeptember 19-én tanácsülésen meghozott végzésével az I. r. vádlott ellen indított büntetőeljárást mindkét bűntett tekintetében megszüntette, ugyanakkor a II. és III. r. vádlottak ügyét - hatáskör okából - áttette a kerületi bírósághoz. A bűnjelként lefoglalt Parabellum pisztolyt és a tárat a lefoglalás megszüntetése mellett az I. r. vádlottnak kiadni rendelte, elrendelte a bűnjelként lefoglalt 7 db pisztolyhüvely megsemmisítését, a néhai sértett lefoglalt ruhaneműit annak hagyatékába utalta, s megállapította, hogy a bűnügyi költségből 78 175 forint az államot terheli.
A vádiratban foglalt tényállás a következő.
Az I. r. vádlott a vádbeli napon este a fiával, a III. r. vádlottal a parkolóhelyen tartózkodott, amikor megjelent ott a II. r. vádlott a testvérével, a néhai sértettel. A II. r. vádlottnál egy szamurájkard, a sértettnél pedig egy valódinak látszó riasztópisztoly volt. Szitkozódva felelősségre vonták az I. r. vádlottat és a fiát, hogy miért tartózkodnak ott. Az I. r. vádlott erre elővette az engedéllyel magánál tartott pisztolyát, és két riasztólövést adott le.
A II. r. vádlott ekkor odament a III. r. vádlotthoz, és a szamurájkardot a nyakához tette. Az I. r. vádlott úgy ítélte meg, hogy a sértett a pisztolyt tartó kezét kezdi felemelni, és ekkor annak altestére irányzott három lövést adott le és egy célzott lövést a II. r. vádlott lábára.
A sértett a lövések következtében a helyszínen meghalt, a II. r. vádlott pedig a combján nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a bizonyítékokkal alátámasztott vádirati tényállásból egyértelműen az a jogi következtetés vonható le, hogy az a két személy, akik egyikét az I. r. vádlott megölte, míg a másik sérelmére súlyos testi sérülést okozott, az I. r. vádlott és a fia - a III. r. vádlott - ellen, azok életét közvetlenül fenyegető támadást hajtottak végre. Az I. r. vádlott a jogtalan támadás elhárítása végett cselekedett, és a cselekménye a jogtalan támadás elhárításához szükséges volt. Mivel a vádirati tényállás alapján is megállapítható a jogos védelmi helyzet, a tárgyaláson történő bizonyítás felvételére nincs szükség. A jogos védelemben történt elkövetés miatt az I. r. vádlottal szemben a Be. 13. §-a a) pontjának első fordulatában meghatározott büntethetőségi akadály áll fenn, ezért a Be. 170. §-a (1) bekezdése c) pontjának első fordulata alapján az eljárás megszüntetésének van helye.
A végzés ellen az ügyész fellebbezést jelentett be. Álláspontja szerint, mivel a vádirati tényállás ellentétes vallomások mérlegelésén alapszik, az elsőfokú bíróság maga is mérlegeléssel állapította meg a tényállást, amikor a végzésben a vádirattal azonosan rögzítette a történeti eseményeket. Erre azonban a tárgyalás előkészítése során nincs törvényes lehetőség, mivel a Be. 10. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság az ügydöntő határozatát a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált bizonyítékokra alapítja, és ez a szabály a bűntetti eljárásban minden olyan esetben irányadó, amikor az ellentétes bizonyítékok közül egyesek elfogadása, mások elvetése felől kell dönteni. Az adott esetben az emberölés elkövetési körülményeiről szóló bizonyítékok: az I. és III. vádlott, valamint a II. r. vádlott vallomásai között alapvető eltérések vannak, ezért tárgyalás tartása nélkül az ügyet nem lehet érdemben elbírálni.
A legfőbb ügyész átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a végzés hatályon kívül helyezését, és a bíróságnak az eljárás lefolytatására utasítását indítványozta. A fellebbezés indokolását kiegészítette azzal, hogy tárgyalás nélkül az ügyésznek nincs módja előadni azokat az érveket, amelyek a jogos védelem megállapítását kizárják.
A fellebbezés részben alapos.
Téves az az érvelés, mely szerint az eljárásnak a tárgyalás előkészítése során történt megszüntetése esetén az ügyésznek nem áll módjában előadni azokat az érveket, amelyek a jogos védelmi helyzet megállapítását kizárhatják. A tényállás jogi értékelésére vonatkozó érveket ugyanis a végzés elleni fellebbezésben elő lehet adni, a tényállás jogi értékeléséhez pedig bizonyítás felvételére nincs szükség.
Annak, hogy a bíróság az eljárást a tárgyalás előkészítése során büntethetőséget kizáró ok miatt megszüntesse, eljárásjogi feltétele az, hogy a büntethetőséget kizáró okot megalapozó tény tárgyalás nélkül is megállapítható legyen. A Be. 10. §-a (2) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint a bíróság az ügydöntő határozatát a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált bizonyítékokra alapítja, nem feltétlen érvényű, mivel maga a törvény is kivételeket határoz meg. Ilyen kivétel a Be. 170. §-a (1) bekezdésének c) pontja is, amelynek alapján a bíróság érdemi határozatot hozhat anélkül, hogy a határozatát a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált bizonyítékokra alapítaná. Ilyen esetben a vádiratban leírt tényállás sem szükségképpen irányadó, ugyanis a vádhoz kötöttség nem azonos a másodfokú eljárásban érvényesülő tényálláshoz kötöttséggel. Önmagában tehát az a körülmény, hogy a vádiratban leírt tényállást alapul véve a vádlott büntethetősége kizárt, elegendő ahhoz, hogy a bíróság az eljárást megszüntesse.
A bíróságnak a rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alapján kell vizsgálni, hogy büntethetőséget kizáró ok áll-e fenn, és a bizonyítékok alapján tehet erről ténymegállapítást. A bíróságnak ez a ténymegállapítási joga azonban nem korlátlan. Ha a büntethetőséget kizáró okot megalapozó tényre nézve eltérő bizonyítékok vannak, akkor nem lehet az eljárás résztvevőit elzárni attól, hogy a bizonyítékok hitelességéről nyilatkozhassanak. Ebből az következik, hogy a bíróság tárgyalás nélkül csak akkor állapíthatja meg a kérdéses tényt, ha az erre vonatkozó bizonyítékok között nincs ellentét, és nincs szükség a bizonyítékok közötti választást igénylő mérlegelésre.
Az adott esetben az I. r. és a III. r. vádlottak a vádiratban leírtak szerint adták elő a történteket, és a tényállás az ő vallomásaikon alapszik. A II. r. vádlott vallomása szerint ő és a testvére - a sértett - mentek oda az I. r. és a III. r. vádlotthoz, akik szitkozódtak, ő nem tett szamurájkardot a III. r. vádlott nyakához, nem is volt nála ilyen eszköz, így az I. r. vádlott őt ok nélkül lőtte meg. Az elhunyt sértettről a következőket vallotta: "Öcsémnél volt egy gázpisztoly, amit elővett, mert elő kellett vennie; azt hogy lőtt volna vele, nem hallottam." Arra a tényre tehát, hogy a II. r. vádlott részéről a III. r. vádlottat támadás érte, ellentétes bizonyítékok vannak, így erről a bizonyítékok tárgyaláson történő megvizsgálása nélkül nem lehet ténymegállapítást tenni és a súlyos testi sértés miatt indított eljárást megszünteti.
Az I. r. vádlottnak azzal a vallomásával azonban, hogy az elhunyt sértett kezében valódinak tűnő pisztoly volt, és azzal fenyegető mozdulatot tett, a II. r. vádlott vallomása nem áll ellentétben, sőt részben megerősíti azt, és az I. r. vádlott vallomását más bizonyíték sem cáfolja. Ilyen körülmények között nincs eljárásjogi akadálya annak a ténymegállapításnak, hogy az I. r. vádlott azért lőtt rá az elhunyt sértettre, mert az egy valódinak látszó riasztópisztolyt emelt rá.
Téves azonban az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az I. r. vádlott ezt a cselekményt a Btk. 29. §-ának (1) bekezdése szerinti jogos védelemben követte el. A riasztópisztoly ugyanis az adott körülmények között nem volt alkalmas az életének a kioltására, a sértett magatartása nem volt az életét közvetlenül fenyegető támadás. Az I. r. vádlott nem jogos védelemben, hanem vélt jogos védelemben cselekedett. A vélt jogos védelem esetén a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés szabályai az irányadók. A fegyverszakértői vélemény és annak fényképmelléklete alapján megállapítható, hogy a riasztópisztoly mérete és alakja a valódi lőfegyveréhez hasonló. A sértett a vádlott részéről leadott figyelmeztető lövések után tett azzal fenyegető mozdulatot, ezért az I. r. vádlottnak az élete elleni támadás feltételezésére alapos oka volt, így a Btk. 27. §-ának (2) bekezdése értelmében nem büntethető. Az elsőfokú bíróság tehát téves jogcímen, de törvényesen szüntette meg az I. r. vádlottal szemben emberölés bűntette miatt indított eljárást.
Az I. r. vádlottal szemben a súlyos testi sértés bűntette miatt indított büntetőeljárást folytatni kell, e bűntett elbírálására a Be. 24. §-a, illetve a Be. 28. §-ának (1) bekezdése alapján ugyanannak a helyi bíróságnak van hatásköre és illetékessége, amelyhez a II. és III. r. vádlottak cselekményeinek az elbírálására az elsőfokú bíróság az ügyet áttette, így az áttételt az I. r. vádlott ügyére is vonatkoztatni kell.
A lefoglalásról és a bűnügyi költségről az eljárás eredményeként lehet határozni, ezért az elsőfokú bíróság végzésének ezekről szóló rendelkezéseit a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. Bf. III. 2094/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás