BK BH 1997/274
BK BH 1997/274
1997.06.01.
A magánvádra indult büntetőeljárásban csak a bizonyítás foganatosításával, a tárgyaláson tisztázható, hogy a napilapban megjelent interjú a véleménynyilvánítás alkotmányos jogának a gyakorlását jelentette-e, vagy pedig a tényállás a magánvádló becsületének a csorbítására volt-e alkalmas [Be. 170. § (1) bek. a) pont, 261. § (1) bek.; Btk. 180. § (1) bek. b) pont].
A városi bíróság a vádlott ellen a nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértés miatt a büntetőeljárást megszüntette.
A vádlott interjút adott az egyik napilapnak, mely interjú az említett lap 1996. február 24-i számában jelent meg. A magánvádló a törvényes határidőn belül feljelentést tett a vádlott ellen, mert állítása szerint az interjú részeiből a széles olvasóközönség számára - a nevének említése nélkül is - nyilvánvaló, hogy az inkriminált mondatok róla - és nem másról - szólnak, illetve hogy a vádlott válaszai a magánvádló becsületének a csorbítására alkalmasak.
Mivel az interjúban a magánvádló neve nem hangzott el, csak egy szűk kör (hozzátartozók, barátok, közvetlen munkatársak) előtt lehet nyilvánvaló, hogy az inkriminált mondatok a magánvádlóra vonatkoznak. Semmiképpen nem lehet azt megállapítani, hogy a széles olvasóközönség kétséget kizáróan be tudja azonosítani a magánvádló személyét. A bűncselekmény megvalósulásának feltétele, hogy a sértett személye minden kétséget kizáróan megállapítható és felismerhető legyen (BJD 1190.). Az előbb kifejtettek szerint ez a feltétel - a bíróság álláspontja szerint - nem valósult meg az adott esetben.
Egyértelmű viszont, hogy az interjúban a magánvádló párttagsági, pártpolitikai tevékenységét minősítette, ekként az a bírálat a kritika körébe tartozik, még ha annak a tartalma rosszalló volt is. Az alkotmány 61. §-ának (1) bekezdése tartalmazza, hogy mindenkit megillet a szabad véleménynyilvánításra vonatkozó jog. Az adott esetben a magánvádló által vád tárgyává tett nyilatkozat nem haladja meg a bírálat, illetőleg a kritika körét, megfelel az alkotmányban rögzített véleménynyilvánítási szabadságnak, ekként a bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg. A bíróság tehát arra a jogi következtetésre jutott, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, ezért a büntetőeljárást a Be. 170. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megszüntette.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést az eljárás megszüntetése miatt, az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására utasítása érdekében.
A bejelentett fellebbezést a megyei bíróság alaposnak találta.
Az elsőfokú bíróság a Be. 170. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írtak alapján - a tárgyalás előkészítési szakában - a vádlottal szemben a büntetőeljárást egyfelől arra az okra alapítva szüntette meg, hogy a vádlott által - a napilap 1996. február 24-i számában megjelent - adott interjú alapján a magánvádló személye kétséget kizáró módon nem volt felismerhető, másfelől annál fogva, hogy a magánvádló által vád tárgyává tett nyilatkozat a bírálat, illetve a kritika körét nem haladja meg, ebből következően az alkotmányban rögzített véleménynyilvánítási szabadságnak felel meg.
Az elsőfokú bíróságnak mindkét okra vonatkozóan kifejtett álláspontja téves.
A bíróság a körülmények konkrét vizsgálata nélkül - így a vádlott által adott interjú indítékának, a vádlott tudattartalmának és az interjú időpontjában fennálló körülményei feltárása hiányában - alappal nem juthatott olyan következtetésre, mely szerint a sértett személye konkrétan nem volt felismerhető; továbbá arra sem, hogy napilapban megjelent kijelentésben foglaltak alkalmasak-e a magánvádló becsületének a csorbítására, avagy a vádlott csupán az alkotmányban is biztosított véleménynyilvánítási jogával élt akkor, amikor az újságíró kérdésére választ adott.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint mindezeknek a körülményeknek a vizsgálata kizárólag bizonyítás foganatosításával, a vádlott és a sértett meghallgatásával tisztázható, amelyből következően a tárgyalás tartása nem mellőzhető. Minthogy az elsőfokú bíróság a tárgyalás előkészítő szakában foglalt állást olyan kérdésekben, amelyek csak a bizonyítás felvételével dönthetők el, a Be. 170. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított eljárást megszüntető végzés törvénysértő. Ezért a másodfokú bíróság az eljárási szabálysértés okából az elsőfokú bíróság végzését a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás lefolytatására utasította.
A lefolytatandó eljárás során a vádlott és a magánvádló meghallgatása nem mellőzhető, szükség esetén az interjút készítő újságíró tanúkénti meghallgatási is a bizonyítás része lehet, és csak a felvett bizonyítás eredményeként kerülhet az elsőfokú bíróság olyan helyzetbe, amely alapján következtetést vonhat egyfelől arra vonatkozóan, hogy a sértett személye - az interjúban foglaltak alapján - kétséget kizáró módon felismerhető volt-e, avagy sem; másfelől pedig az interjúban megtett kijelentése az alkotmányban biztosított véleménynyilvánítási jogként tett értékítéletként avagy a magánvádló becsületének a csorbítására alkalmas kijelentésként értékelhetők-e avagy sem. (Vas Megyei Bíróság Bf. 342/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás