PK BH 1997/280
PK BH 1997/280
1997.06.01.
I. A társasház-tulajdonosok közötti birtokvédelmi igény elbírálásánál irányadó körülmények [1977. évi 11. tvr. 9. §; Ptk. 188. § (1) bek., 189. § (2) bek., 192. § (3) bek.].
II. A tételes illetékek köréből a módosított illetéktörvény a birtokháborítási pereket kihagyta [1993. évi LXXV. tv-nyel módosított 1990. évi XCIII. tv. 43. §, 39. § (3) bek.].
A perbeli négy lakásból álló társasház egyik lakásának a felperesek, a másiknak az alperes a tulajdonosai. A harmadik és negyedik lakás tulajdonosai nem állnak perben. A lakások északi oldalán lévő előkert és a déli oldalán lévő hátsókert az egyes lakások meghosszabbított vonalának megfelelően van a társasház-tulajdonosok használatában. A társasház keleti és déli oldala élő-sövénnyel határolt. Több mint tíz évvel ezelőtt a felperesek az északkeleti bejáróra vaskaput helyeztek el, amelyet 1992 júniusában kulccsal lezártak. Erről az alperest értesítették, a megküldött kapukulcsot az alperes nem vette át, hanem birtokvédelem iránt a város jegyzőjéhez fordult. Előadta, hogy kapu lezárása őt a gyalogjáró használatában akadályozza, ezért kérte a felpereseket az akadályozás megszüntetésére kötelezni.
A város jegyzője határozatával az alperes birtokvédelmi kérelmének részben helyt adott, és kötelezte a felpereseket a kapubejáró zavartalan használatának biztosítására, a kulccsal történő bezárás megszüntetésére.
A felperesek keresetükben ennek a határozatnak a megváltoztatását kérték, hivatkoztak arra, hogy az alperes lakrésze más módon is megközelíthető, valamint arra, hogy a vagyonvédelmi szempontok indokolják a kapu zárva tartását. Az elsőfokú bíróság ítéletében a társasházról szóló, - helyesen - 1977. évi 11. tvr. 9. §-ára hivatkozva megállapította, hogy a lakóépülethez tartozó telek és a közös tulajdonban álló épületrészek birtoklására és használatára a jogszabályok és a hatósági rendelkezések, illetve a közgyűlés határozatának keretei között a tulajdonostársak mindegyike jogosult. E jogát azonban egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak vagy jogos érdekeinek sérelmére. Az elsőfokú ítélet a továbbiakban megállapította, hogy az alapító okirat a használati módot szabályozta. A szerződésben foglaltaktól egyik tulajdonostárs sem térhet el a szerződés módosítása nélkül. Ezek előrebocsátása után az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperesek a kérdéses kapu lezárásával a szerződésben foglaltaktól egyoldalúan eltértek, a kialakult szerződéses használati viszonyukat önkényesen megváltoztatták. Ezért a Ptk. 188. §-ának (1) bekezdésére, a 189. §-ának (2) bekezdésére, továbbá a 192. §-ának (3) bekezdésére utalva a birtokvédelmi igényt alaposnak találta, ezért az azt elismerő közigazgatási határozat megváltoztatására irányuló keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán az elsőfokú ítéletet megváltoztatva megállapította, hogy a felperesek birtokháborítást nem követtek el. Az ítélet indokolásában a kapu korábbi létesítésére utalva azt állapította meg, hogy a kapunak kulccsal történő bezárása nem valósít meg birtokháborítást, mert a közterületen létesített kapunak a kulccsal történő bezárása az alperesi kerthasználatot nem akadályozza. A kulcs átadásával a felperesek zavartalan használatot biztosítottak.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperesek azon magatartása, hogy a korábbi használattal szemben a kaput bezárták, egyoldalú, önkényes magatartásnak minősül, amely megalapozza a birtokvédelmi igényt.
Felperesek a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A peres felek közös kérelmére a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogvita elbírálásánál - ellentétben a másodfokú bírósággal - nem tulajdonított ügydöntő jelentőséget annak, hogy a kérdéses kapu közterületen van-e felállítva. Egyébként a felülvizsgálati eljárás során csatolt városi polgármesteri hivatal által kiállított igazolás szerint a kérdéses kapu "a telken belül készült". Mindennek azonban nincs jelentősége, mert a korábban kialakult használati módot nem a kapu megépítése, hanem a kapu lezárása zavarta, illetve változtatta meg. Ez pedig önkényesen, a többi társasház-tulajdonos megkérdezése és hozzájárulása nélkül történt. Ez a felperesi magatartás tehát ebből az okból adódóan birtokháborításnak minősült. A felperesek helyes eljárása - amennyiben a kapu lezárását kívánták elérni - azt lett volna, ha a társasház-tulajdonosokkal ezt a törekvésüket egyeztetik, és hozzájárulásukat kérik. Ez az eljárás állott volna összhangban a társasházról szóló fent hivatkozott törvényerejű rendelet rendelkezéseivel is. Ennek az egyeztetésnek az elmulasztása folytán a felperesi eljárás önkényes és birtokháborító jellegű volt, ezért az alperes panasza alapján eljárt jegyzőnek a háborítás megszüntetésére irányuló határozata jogszerű volt. Ehhez képest a felpereseknek a határozat megváltoztatására irányuló keresetének nincs kellő alapja, ezért - ellentétben a másodfokú bírósággal - a fent idézett jogszabályi rendelkezések alapján a perbeli vitát az elsőfokú bíróság bírálta el a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően törvényesen. A másodfokú bíróság döntése pedig ezen jogszabályi rendelkezéseket megsértette.
Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [Pp. 275/A. § (2) bekezdés].
Az 1993. évi LXXV. törvénnyel módosított 1990. évi XCIII. törvény a korábbi szabályozással szemben a tételes illetékek körében a birtokháborítással kapcsolatos pereket nem érinti (43. §). Ebből pedig okszerűen az következik, hogy ezek a perek olyan pereknek minősülnek, amelyek tárgyának értéke nem állapítható meg. Így az illetéktörvény 39. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében 150 000 forint tekintendő perértéknek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a különbözeti felülvizsgálati illeték lerovására az alperest leletezés terhével kötelezte. (Legf. Bír. Pfv. I. 21 292/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás