280/B/1997. AB határozat
280/B/1997. AB határozat*
1999.12.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság Diósd Község Önkormányzatának a közterületek tisztántartásáról, a települési szilárd hulladék gyűjtéséről és elszállításáról szóló 16/1995. (XII. 28.) rendelete 11. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosához benyújtott és az Alkotmánybírósághoz eljárás lefolytatása végett megküldött beadványában Diósd Község Önkormányzatának a közterületek tisztántartásáról, a települési szilárd hulladék gyűjtéséről és elszállításáról szóló 16/1995. (XII. 28.) rendelete (továbbiakban: Ör.) 11. § (3) bekezdését kifogásolta, amely a szemétszállítási díj megfizetését akkor is kötelezővé teszi, ha a szolgáltatást a tulajdonos nem veszi igénybe.
Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. kifogásolt előírása ellentétes az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 1. § (1) bekezdésével, ezért az - az indítvány tartalma szerint - sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
Az indítványozó értelmezése szerint a Kötv. 1. § (1) bekezdése alapján a tulajdonos csak az ingatlanon keletkező szilárd és folyékony hulladék elszállításáról köteles gondoskodni, ilyen hulladék hiányában értelemszerűen nem, és ebben az esetben díjfizetési kötelezettség sem állapítható meg. Arra hivatkozott, hogy üdülőingatlanán háztartási hulladék nem keletkezik, mert azon állandó tartózkodásra nem alkalmas építmény áll, a növénytermesztésből származó hulladékot pedig termelési célra használja fel.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Ör. 8. § (1) bekezdése szerint az ingatlan tulajdonosa, használója, bérlője köteles gondoskodni a közszolgáltatás igénybevétele útján az ingatlanon keletkezett háztartási hulladék rendszeres elszállításáról. A 8. § (7) bekezdése alapján a szolgáltatás igénybevétele nem terjed ki a beépítetlen építési telkekre.
Az Ör. 11. § (1) bekezdése megállapítja, hogy Diósd község közigazgatási területén a települési szilárd hulladék gyűjtését és szállítását, a szemét elhelyezését szemétszállítási díj ellenében ÉVAÉP Kft., mint szolgáltató végzi.
Az Ör. 11. § kifogásolt (3) bekezdése előírja, hogy a szemétszállítási díj megfizetése az ingatlan tulajdonosára, illetve használójára, akkor is kötelező, ha a szemétszállítást nem veszi igénybe.
2. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése kimondja, hogy a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.
A Kötv. 1. § (1) bekezdése szerint: „ A helyi önkormányzat által szervezett, a települési szilárd és folyékony hulladék összegyűjtését, elszállítását és ártalommentes elhelyezését biztosító helyi közszolgáltatással ellátott területen lévő ingatlan tulajdonosa, használója, (a továbbiakban együtt: tulajdonos) az ingatlanon keletkező szilárd és folyékony hulladék elhelyezéséről - a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott módon - a helyi közszolgáltatás igénybevétele útján köteles gondoskodni, ha jogszabály, vagy hatósági határozat eltérően nem rendelkezik.”
Az Alkotmánybíróság hasonló ügyekben hozott több határozatában már kifejtette, hogy a Kötv. 1. § (1) bekezdése a települési szilárd és folyékony hulladék elszállítását közüzemi szerződés keretében megvalósuló közszolgáltatássá minősíti és e szolgáltatás igénybevételét az ellátott területen az önkormányzati rendeletben meghatározott módon az ingatlan tulajdonosa, használója részére kötelezővé teszi. [ 52/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 487.]
A településtisztasági közszolgáltatás során a szolgáltató és fogyasztó között szerződéses kapcsolat, polgári jogviszony áll fenn, amelyre a Ptk. rendelkezései az irányadók.
A Ptk. 198. § (2) bekezdése alapján jogszabály szerződés kötését kötelezővé teheti.
A Ptk. 226. § (1) bekezdése szerint jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit.
A Ptk. 685. § a) pontja szerint e törvény alkalmazásában jogszabály: a törvény, a kormányrendelet; továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet, a 19. § (1) bekezdésének c) pontja, a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 231. § (3) bekezdése, a 301. § (4) bekezdése, a 434. § (3)-(4) bekezdése, a 523. § (2) bekezdése, az 528. § (3) bekezdése tekintetében viszont valamennyi jogszabály.
A Ptk. idézett rendelkezései alapján tehát törvény, kormányrendelet és törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között önkormányzati rendelet szerződés megkötését kötelezővé teheti és meghatározhatja annak tartalmi elemeit.
Az önkormányzati rendelet a Kötv. felhatalmazása alapján és annak keretei között jogszabálynak minősül.
A Kötv. 2. § c) pontja szerint a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a szolgáltató és a tulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit [ Ptk. 226. § (1) bek.].
A Kötv. 2. § f) pontja felhatalmazza az önkormányzatot, hogy rendeletében állapítsa meg az elvégzendő szolgáltatás alapján a tulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, a díj mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit, vagy a szolgáltatás ingyenességét A szolgáltatási díj megállapítása tekintetében a Kötv. további előírásokat nem tartalmaz. Nem határoz meg ilyen szabályokat a települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó helyi közszolgáltatás ellátásáról szóló 16/1996. (VII. 15.) BM-KTM együttes rendelet sem.
A Kötv. 2. § f) pontja tehát a szolgáltatási díj megállapítása tekintetében jogszabályi korlátozás nélküli mérlegelési jogkört biztosít a helyi önkormányzat számára. E rendelkezés alapján az önkormányzat mérlegelési jogkörében állapítja meg a szolgáltatás díját, rendelkezhet a szolgáltatás ingyenességéről, mentességeket és kedvezményeket határozhat meg. Ha az önkormányzat a szolgáltatást díj fizetéséhez köti, szabadon dönthet a díj alkalmazásának feltételeiről is.
Az Alkotmánybíróság az 585/B/1995. AB határozatában már vizsgálta azonos tárgykörben alkotott önkormányzati rendeletnek az Ör. kifogásolt rendelkezéséhez hasonló előírását, és annak törvényellenességét nem állapította meg. ( ABH 1996. 702, 705.)
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az önkormányzat az Ör.11. § (3) bekezdését a Kötv. felhatalmazása alapján határozta meg. A Ör. e rendelkezése nem ellentétes a Kötv. 1. § (1) bekezdésével, így az nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1999. december 1.
Dr. Bihari Mihály s. k. Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás