PK BH 1997/282
PK BH 1997/282
1997.06.01.
Vételár csökkentéséről szóló megállapodás megtámadása [Ptk. 210. §].
A peres felek a közöttük létrejött ingatlan-adásvételi szerződés kiegészítéseként úgy állapodtak meg, hogy a felperes a lakást kiürített állapotban adja birtokba, a lakáshoz tartozó beépített felszerelésekkel együtt. A peres felek 1992. december 3-án megállapodást írtak alá arról, hogy a felperes által leszerelt és elvitt bizonyos felszerelési tárgyak fejében a felperesnek meg járó vételárhátralék 80 000 forinttal csökken. Az alperesek ennek alapján fizették ki a vételárhátralékot.
A felperes keresetében 80 000 forint vételárhátralék és járuléka megfizetésére kérte az alperesek kötelezését arra hivatkozással, hogy a megállapodást kényszerhelyzetben írta alá, mert különben az alperesek a vételárhátralék többi részét sem fizették volna ki a részére.
Az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adó ítéletét a másodfokú bíróság megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek között egyezségi megállapodás jött létre, akkor, amikor a felperes az általa elvitt felszerelési tárgyak fejében elfogadta a 80 000 forinttal csökkentett vételárösszeget. A felperes által hivatkozott kényszerhelyzet jogilag nem értékelhető fogalom, a Ptk. 210. §-ában foglalt megtámadási okok fennállta pedig nem volt megállapítható.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. Álláspontja szerint a lakásból elvitt berendezési tárgyak egyike sem minősült beépített felszerelésnek, így az alperesek által kierőszakolt 80 000 forintos vételárhátralék csökkentésnek nem volt alapja, azt kényszerhelyzetben csak azért írta alá, mert különben a már birtokban levő alperesek nem fizették volna ki a még igen jelentős összegű vételárhátralékot. Kérelméhez igazságügyi szakértői véleményt csatolt arról, hogy mi tekintendő beépített lakástartozéknak.
Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes azzal, hogy aláírta a 80 000 forint vételárcsökkentésről szóló megállapodást, lényegében elismerte azt, hogy korábbi megállapodások szerint az általa elvitt lakberendezési tárgyakat is a lakásban kellett volna hagynia, függetlenül attól, hogy azok valóban nem minősülnek beépített felszereléseknek. A felpereseknek a perben saját szerződési nyilatkozatát kellett támadnia, amely azonban nem vezetett sikerre, mert a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül, megalapozottan állapította meg, hogy a Ptk. 210. §-ában foglalt megtámadási okok nem álltak fenn. A felperesnek a kényszerhelyzetre való hivatkozása sem alapozhatta meg a szerződés megtámadását. Egyrészt semmivel sem bizonyított az az állítás, hogy az alperesek nem fizették volna ki a hátralékos vételárat, ha a felperes nem enged el 80 000 forintot a vételárból. Másrészt a felperes egyáltalán nem volt kiszolgáltatott helyzetben, hiszen a felek az ingatlan-adásvételi szerződést tulajdonjog-fenntartással kötötték, így arra az esetre, ha nem kapta volna meg a vételárhátralékot, a felperesnek meg lett volna az a lehetősége, hogy nem adja meg a tulajdonjog bejegyzéshez szükséges nyilatkozatát.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 20 007/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás