PK BH 1997/291
PK BH 1997/291
1997.06.01.
A volt házastársi lakás használatának módját – a házasságkötés előtt létrejött szerződés esetén – elsősorban a szerződés határozza meg, s attól csak a kiskorú gyermek érdekeinek körültekintő vizsgálata alapján lehet eltérni [Csjt. 31/A. § (1) bek., 31/B. § (2) bek.].
A peres felek 1987. augusztus 1-jén kötöttek házasságot, amelyből 1988. május 30-án Roberta nevű gyermekük született. Először albérletben laktak, majd 1988 januárjában beköltöztek a felperes által a munkáltatója révén és támogatásával megvásárolt kétszobás, 52 m2-es öröklakásba. A felperes a munkáltatói támogatást a házasságkötésre tekintettel kapta.
A felek 1987. október 26-án ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt megállapodást kötöttek, amely szerint az említett lakás a felperes különvagyona, és abban az esetben, ha a házasságuk felbontásra kerülne, a lakásból az alperes minden elhelyezés és térítés nélkül kiköltözik". Ez utóbbi rendelkezéssel kapcsolatban a szerződés utalt a Csjt. 27. §-ának (2) bekezdésére és 31/A. §-ának (1) bekezdésére.
1988. január 27-én a felperes közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatban vállalta, hogy az alperes Jugoszláviából történő áttelepüléséhez a lakhatást a szóban lévő lakásban biztosítja, az alperes minden kiadását fedezi, és eltartásáról gondoskodik.
Az 1987. október 26-i szerződést az alperes a jelen per tartama alatt indított külön perben - tévedés címén - megtámadta. A városi bíróság az első fokon jogerőre emelkedett ítéletével a keresetet - a megtámadási határidő elmulasztása miatt - elutasította.
A jelen perben mindkét fél kérte a házasság felbontása és a kiskorú gyermek nála történő elhelyezését. A felperes igényt tartott a lakás kizárólagos használatára, egyrészt a szerződés alapján, másrészt arra hivatkozással, hogy az alperes 1993 májusában - munkahelyi főnökével létesített szerelmi viszonya miatt - a lakásból a gyermekkel együtt elköltözött. Az alperes ellenkérelme a lakáshasználat megosztására irányult.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek házasságát felbontotta, a gyermeket az alperesnél helyezte el, a lakás használatát pedig megosztotta. Ez utóbbi rendelkezését azzal indokolta, hogy bár a szerződés értelmében a lakás a felperes különvagyona, s annak elhagyására az alperest kellene kötelezni, a Csjt. 31/B. §-ának (2) bekezdésére tekintettel kiskorú gyermekük lakáshasználati jogát a volt házastársi közös lakásban kell biztosítani. A gyermeknek e jogát pedig szülei szerződése sem vonhatja el, mert az családvédelmi érdeket sértene. Tekintettel arra, hogy a gyermek az alperesnél nyert elhelyezést, a felek között - a szerződésben foglaltakkal szemben - a lakáshasználat megosztása indokolt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és - egyebek mellett - a lakáshasználatra vonatkozó rendelkezés megváltoztatását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet csak a perköltség tekintetében változtatta meg, és a felperest 3000 forint fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a volt házastársi közös lakás használatát a felek között megosztotta. A Csjt. 31/B. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabály, "jogalapot adott" a bíróságnak a felek által megkötött szerződéstől való eltérésre és a lakás megosztott használatára, mert a kiskorú gyermek lakáshasználati joga maga után vonja annak a szülőnek a lakáshasználati jogát is, akinél el van helyezve a gyermek.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a lakáshasználatot nem a felek szerződése alapján rendezte, különös tekintettel arra, hogy az alperes a gyermekkel együtt onnan 1993 májusában elköltözött, és azóta is mással él együtt.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A jogerős ítélet jogszabályt sért, a döntéshez szükséges adatok azonban nem állnak rendelkezésre.
A Csjt. 31/A. §-ának (1) bekezdése szerint a házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak a házasság felbontása esetére rendezhetik a közös lakás további használatát, így megállapodhatnak abban is, hogy az egyik házastárs a lakást elhelyezési és térítési igény nélkül elhagyja. A megállapodást közokiratban vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A (2) bekezdés kimondja, hogy a házasság felbontása esetén a bíróság csak a kiskorú gyermek lakáshasználati jogára figyelemmel rendezheti a lakás használatát a házastársak megállapodásától eltérően.
A Csjt. 31/B. §-ának (2) bekezdése szerint a házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználati jogát - életkörülményeinek megfelelően - általában a volt közös lakásban kell biztosítani, kivéve, ha más állandó lakása van. Az adott esetben a peres felek törvényben meghatározott formában rendezték a felperes különvagyonát képező közös lakás használatát akként, hogy a házasság felbontása esetén azt az alperes elhelyezési és térítési igény nélkül elhagyja. A törvény nem hagy kétséget afelől, hogy ilyen esetben a lakáshasználat rendezésének módját elsődlegesen a szerződés határozza meg, és attól a bíróság csak lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermekre tekintettel, a jogszabályban meghatározott feltételek esetén térhet el. A Csjt. 31/B. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a kiskorú gyermek lakáshasználati jogát nem minden körülmények között kell a volt közös lakásban biztosítani, hanem akkor, ha életkörülményei azt indokolják. Az ezzel ellentétes jogértelmezés a szerződésekbe vetett bizalom megvalósulása ellen hatna, és a szerződés indokolatlan mellőzéséhez vezetne olyan esetekben is, amikor a megállapodás figyelmen kívül hagyása családvédelmi érdeket sem szolgálna.
Az eljárt bíróságok anélkül hagyták figyelmen kívül a peres feleknek a lakáshasználat tekintetében kötött szerződését, hogy a kiskorú gyermek jelenlegi életkörülményeit vizsgálták volna. A peradatok szerint az alperes 1993 májusában a gyermekkel együtt a perbeli lakásból elköltözött, és más személlyel létesített szerelmi kapcsolatot. A körülmények arra mutatnak, hogy az alperes nem kíván a felperessel együtt lakni, és valójában nincs szándékában visszaköltözni a lakásba. Nincs tisztázva, hogy a közös kiskorú gyermek lakását az alperes a kialakult helyzetben miként biztosítja, az a gyermek szempontjából megnyugtatóan rendezett-e, van-e lehetőség arra, hogy a szerződés rendelkezései a gyermek érdekének sérelme nélkül hatályosuljanak. A megismételt eljárásban az említett tényekre vonatkozó bizonyítás lefolytatását követően kerülhet a bíróság abba a helyzetbe, hogy a jogszabályoknak megfelelő döntést hozzon.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján - a perköltségre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felek felülvizsgálati eljárási költségét a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése értelmében csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. (Legf. Bír. Pfv. II. 22 818/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás