PK BH 1997/293
PK BH 1997/293
1997.06.01.
A huzamosabb ideig tartó táppénzes állomány folytán előállott keresetcsökkenés alapot adhat a tartásdíj mértékének leszállítására [Csjt. 69/C. § (2) bek.].
A peres felek házasságát a T. Városi Bíróság ítéletével felbontotta. A házasságból 1979-ben született Mariettát, az 1983-ban született Lászlót és az 1988-ban született Tamarát az alperesnél helyezte el, és a felperest az akkori, havi 9000 forint összegű átlagkeresete alapján kötelezte arra, hogy 1993. január 1. napjától kezdődően fizessen meg az alperesnek gyermekenként havi 1500 forint gyermektartásdíjat. Ez az ítélet 1994. február 10. napján emelkedett jogerőre.
A felperes által 1994. szeptember 30-án indított gyermektartásdíj mértékének leszállítása iránti perben az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, és az általa gyermekenként fizetendő tartásdíj összegét 1994. április 1. napjától havi 900 forintra, összesen 2700 forintra leszállította. Az alperesnek a tartásdíj felemelése iránt előterjesztett viszonkeresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperesnek újabb házasságából 1994. augusztus 8-án Tamás nevű gyermeke született. A felperes veszélyeztetett terhessége miatt 1994. január 24. napjától táppénzes állományban volt, ettől az időponttól 1994 szeptemberéig részére az Egészségbiztosítási Pénztár összesen 24 960 forint táppénzt folyósított. 1994 októberétől gyermekápolási segély címén a felperes havi 8806 forintban részesült, amely összeg a gyermek hat hónapos koráig illette meg, 1995 februárjától pedig gyermekgondozási díjra vált jogosulttá, amelynek várható összege havi 7470 forint.
A felperes férje a bt. beltagja, az 1993. évi adóbevallásának adatai szerint a vállalkozás a tárgyévben veszteséges volt. A felperes házastársával a kiskorú gyermekével a felperes férje édesapjának a háromszobás összkomfortos családi házában lakik, a felperes házastársa két kiskorú gyermek után fizet tartásdíjat.
Az alperes havi átlagkeresetét 19 200 forintban igazolták, ezenfelül az alperes a három gyermek után 11 250 forint családi pótlékban és az önkormányzat által folyósított, gyermekenkénti havi 2000 forint rendszeres nevelési támogatásban részesül. Az alperes a gyermekekkel a saját tulajdonában álló lakásban él, egyéb vagyonnal nem rendelkezik.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes jövedelmében a tartásdíj korábbi megállapításához képest jelentős csökkenés következett be, ezért az általa fizetendő tartásdíjat a Csjt. 69/C. §-ában írt szempontokat figyelembe véve gyermekenként havi 900 forintban látta megállapíthatónak.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatta, és a felperes tartásdíj leszállítására irányuló keresetét elutasította. A tényállást kiegészítette: megállapította, hogy a felperes 1994. január 24. napjától 1994. július 30. napjáig 33 234 forint táppénzt, 1994. július 1. napjától 1994. december 12. napjáig 45 404 forint terhességi, gyermekágyi segélyt vett kézhez, majd 1994. december 13. napjától 4731 forint gyermekgondozási díjban részesült. A felperest 1994. augusztus 8. napjáig három gyermek eltartása terhelte. 1994. februárjától 1994. július 30-ig a felperes jövedelme havonta a 6600 forintot meghaladta, így a gyermekenként figyelembe vehető tartás mértéke alig tért el a felperes terhére korábban megállapított tartás mértékétől, a terhességi, gyermekágyi segély folyósítása idején a felperes juttatása meghaladta a 8200 forintot, amelyből négy gyermek tartására volt köteles, a gyermekgondozási díj pedig 9500 forintot tett ki, ebből gyermektartásdíjra havi 4731 forint vehető igénybe. Mérlegelési körébe vonta, hogy a perbeli gyermekek idősebbek a felperes házasságából született csecsemőkorú gyermeknél, így igényeik is magasabbak, a tartásdíj ilyen arányosítása mellett pedig a felperes által fizetendő tartás mértékének csökkentését nem látta indokoltnak.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a Csjt. 69/C. §-ának (2) bekezdésében írtak megsértésének hivatkozott, a felülvizsgálati kérelemben általa levezetett számítás alapján kimutatta, hogy a terhére megítélt tartásdíj a vitás időszakban minden hónapban meghaladta a tényleges jövedelmének 50%-át.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az ítélkezési gyakorlat következetes abban, hogy a huzamosabb ideig tartó táppénzes állomány folytán előállított keresetcsökkenés a tartásdíj mértékének leszállítására alapot adhat. A felperes nem vitásan hosszú ideig volt betegállományban, olyan körülmények között, hogy annak letelte után sem számíthatott keresetnövekedésre. Az 1994. augusztus 8-án megszületett negyedik gyermekével igénybe vette a gyermekgondozási díjat. Az ezzel bekövetkezett keresetcsökkenést a tartásdíj megállapításánál, illetve leszállításánál szintén indokoltnak kell tekinteni. Ilyen esetben azonban, ha a szülő másik, az új házastársától született gyermeke gondozása érdekében veszi igénybe a kedvezményt, vizsgálni kell a tartásra köteles fél házastársának jövedelmét is annak érdekében, hogy a különböző háztartásokban nevelkedő gyermekek helyzetében ezáltal aránytalanság ne jelentkezzék.
A fenti szempontokat is alapul véve a felperesi keresetben írt kezdő időponttól, 1994. áprilisától 1994 szeptemberéig a felperes táppénzből származó jövedelme - a másodfokú bíróság által megállapított adatok szerint - 6645 forint volt, melynek a tartásdíj céljából igénybe vehető része 3322 forint, tehát lényegesen kevesebb, mint amennyit a korábbi ítélet alapján a felperes három gyermeke után tartásdíjként fizetni tartozott. A terhességi, gyermekágyi segély havi 9080 forintos összegéből a felperes 1994 augusztusától már négy gyermek tartására vált kötelessé, így az egy gyermekre jutó tartásdíj szintén jelentősen elmaradt a havi 1500 forintos mértéktől. 1994. december 13-tól a felperes csupán gyermekgondozási díjra vált jogosulttá, melynek havi összege 4731 forint, ebből a jogerős ítélet szerinti tartásdíj levonása esetén a felperes a saját háztartásában gondozott kiskorú gyermek alapvető szükségleteinek a biztosítására sem képes.
Az említett szempontok mérlegelve az állapítható meg, hogy a jogerős ítélet a felperes teljesítőképességéhez viszonyítva az idősebb korú gyermekek szükségleteit túlértékelte, és nem értékelte megfelelően a különböző háztartásokban nevelkedő gyermekek ellátásához fedezetül szolgáló anyagi eszközöket sem. Ebben a tárgyban az elsőfokú bíróság okfejtése a helytálló, és bár az aszerint meghatározott összegű tartásdíj kétségtelenül nem elégíti ki a serdülőkorú gyermekek szükségleteit, az alperes jelenlegi teljesítőképessége folytán annál magasabb összegű tartásdíj megállapítására nincs lehetőség.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22 178/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás