PK BH 1997/294
PK BH 1997/294
1997.06.01.
I. Az államigazgatási jogkörben okozott kár érvényesítésére irányuló perben – a hatáskör szempontjából – a bíróságoknak először azt kell vizsgálniuk, hogy a felperes közhatalom gyakorlása során kifejtett tevékenységre vagy mulasztásra alapítja-e az igényét.
II. A kárfelelősség és a bírósági hatáskör szempontjából a rendőrségi nyilvántartások felhasználásával a rendőr által adott szóbeli vagy írásbeli tájékoztatás rendőrhatósági jogkör gyakorlását jelenti [Pp. 23. § (1) bek. b) pont; Ptk. 349. § (1) bek.; 20/1990. (VIII. 6.) BM r.; 3/1995. (III. 1.) BM r. 3. § (1) bek.; PK 42. sz.]
A felperes keresetlevelét a megyei bírósághoz nyújtotta be, mert a megyei rendőr-főkapitányság I. r. alperessel szemben államigazgatási jogkörben okozott kár címén kívánta igényét érvényesíteni. Hivatkozása szerint az I. r. alperes alkalmazottainak felróható magatartása miatt vásárolt lopott személygépkocsit, és károsodott.
A megyei bíróság a pert megszüntette, és a keresetlevelet a városi bírósághoz tette át, mert álláspontja szerint "....a keresetben foglalt tényállás nem valósítja meg az államigazgatási jogkörben okozott kártérítés előfeltételeit, ennek folytán a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a rendes kártérítési felelősség körébe tartozik a jogvita."
A felperes keresetében az alpereseket egyetemlegesen 930 000 forint kára megfizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a Belügyminisztérium II. r. alperest 405 000 forint és ennek kamata erejéig marasztalta, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Tényként állapította meg, hogy a felperes először a K. Rendőrkapitányságon ellenőriztette a megvenni kívánt gépkocsi tulajdonjogát, ahol az eljáró ügyintéző azt a felvilágosítást adta, hogy a gépjármű papírjai rendben vannak. Utána - 1992. szeptember 18-án - az S. Rendőrkapitányságot is felkereste, hasonló céllal. Ott K. S. rendőr zászlós megtekintette a hazai és az Interpol körözési listáját, amelyen a perbeli személygépkocsi nem szerepelt. Megkísérelte felhívni a központi gépjármű-nyilvántartót is, ez azonban nem járt sikerrel. A felperes által gyanúsnak tartott forgalmi engedélyt a rendőr zászlós az igazgatásrendészeti osztály munkatársainak is megmutatta, akik nem észleltek rendellenességet. K. S. az eladó személyi igazolványát is megvizsgálta, azt azonban nem találta hamisnak. Ezt követően a felperes a rendőrség épületében aláírta az adásvételi szerződést, és átadta az eladónak a 790 000 forint vételárat. 1992. szeptember 21-én kérte a K. Rendőrkapitányságon tulajdonjogának a forgalmi engedélybe történő bejegyzését. Ő maga is ekkor észlelte, hogy a forgalmi engedélyben a BHK-044-es rendszám szerepel, míg a kocsi rendszáma BKH-044. Ezt követően kiderült, hogy az eladó meghamisított személyi igazolvánnyal, hamis forgalmi engedéllyel és ellopott rendszámtáblával egy olasz állampolgártól 1992. augusztus 19-én Budapesten ellopott személygépkocsit értékesített a felperesnek. A gépkocsit az S. Rendőrkapitányság nyomban le is foglalta, és később a tulajdonosának adta ki.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az I. r. alperes nem jogi személy, ezért vele szemben a felperes kárigényt nem érvényesíthet. A II. r. alperes felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján - jogellenesség hiányában - nem állapította meg. Úgy foglalt azonban állást, hogy a Ptk. 6. §-a alkalmazásával köteles a felperes kárának 50 százalékát megtéríteni, mert alkalmazottainak magatartása miatt kötötte meg a felperes a károsodását eredményező érvénytelen szerződést.
Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes elsődlegesen a Ptk. 349. §-a alapján kérte az alperesek marasztalását.
Szándékos magatartásuk hiányában az alperesek a felperes keresetének teljes elutasítását kérték.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Döntésének indokolása szerint az adott esetben a Ptk. 6. §-a nem volt alkalmazható. Tény, hogy a körözési listán elírás történt, mert azon a perbeli gépkocsi alvázszáma helyett az olasz tulajdonos forgalmi engedélyének száma szerepelt. Ebből következően K. S. egy személyben nem hibázott, hiszen így "....a listán nem szereplő adatokat nem találhatta meg a körözési nyilvántartáson." A rendőrség által elkövetett elírásban megnyilvánuló hiba azonban a felperes kárának bekövetkezésében - a másodfokú bíróság szerint - nem releváns. Jogellenesség és okozati összefüggés hiányában ezért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése nem alkalmazható. A Ptk. 349. §-a pedig az okozati összefüggés hiányán túl azért sem alkalmazható, mert "....a rendőrség részéről pusztán információ adásáról volt szó", ami nem minősül közhatalmi tevékenységnek.
A felperes felülvizsgálati kérelme az eljárt bíróságok ítéletének megváltoztatásával az alpereseknek a keresete szerinti marasztalására irányult. Hivatkozása szerint a bíróságok jogszabálysértéssel mellőzték a Ptk. 349. §-ában foglaltak alkalmazását. Az I. r. alperes alkalmazottja, K. S. rendőr zászlós az aláírásával és a rendőrség bélyegzőjével ellátott igazolást is adott arról, hogy a gépjármű adatait a nyilvántartásban ellenőrizte. Minden alapot nélkülöz a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a rendőr zászlós csupán szívességből segített az adatok ellenőrzésében. A másodfokú bíróság abban is tévedett, hogy az információ adásnak a károsodás szempontjából nem tulajdonított jelentőséget.
Az alperesek a jogerős ítéletnek hatályában való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint tekinthető megalapozottnak.
A Pp. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak azok a perek, amelyeket a közigazgatási jogkörben eljáró személyek által hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránt indítanak. E hatásköri rendelkezés azt jelenti, hogy a Ptk. 349. §-a szerinti kárigényt a megyei bíróság, mint elsőfokú bíróság előtt kell és lehet érvényesíteni. A Legfelsőbb Bíróság PK 42. számú állásfoglalása szerint a Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni. A felperes kárigényét következetesen és elsődlegesen arra alapította, hogy az I. r. alperes alkalmazottai hibát követtek el, amikor a gépjárművek nyilvántartása és körözési listája alapján tévesen tájékoztatták. A kereset érdemi elbírálása előtt az eljárt bíróságoknak - a hatáskör szempontjából - először az eljárt rendőrök konkrét tevékenységét kellett minősíteniük abból a szempontból, hogy közhatalom gyakorlása során kifejtett tevékenységről van-e szó. A rendőrség a gépjárműveket - rendszámuk, motor- és alvázszámuk alapján - elsősorban azért tartja nyilván, hogy a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról szóló 20/1990. (VIII. 6.) BM rendeletben részletezett feladatait megfelelően elláthassa. A nyilvántartás ugyanakkor a gépjárműveket érintő vagy azok felhasználásával elkövetett jogellenes cselekmények felderítését és szankcionálást is szolgálja. Ehhez kapcsolódóan rendeli el a rendőrség az ellopott, eltűnt személygépkocsik körözését is. Kétségtelenül olyan nyilvántartásokról van szó, amelyeket a rendőrség hatósági jogkörében vezet. Ez azt jelenti, hogy az ezek felhasználásával a rendőr által adott szóbeli vagy írásbeli tájékoztatás rendőrhatósági jogkör gyakorlását jelenti. Ha tehát a felperes károkozó magatartásként erre hivatkozik, keresetét a bíróságnak a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján - figyelemmel a Ptk. 348. §-ára és 339. §-ának (1) bekezdésére - kell elbírálnia. Erre azonban kizárólag a megyei bíróságnak van elsőfokú hatásköre. Ehhez képest a perben első fokon eljárt városi bíróságnak a Pp. 28. §-a értelmében hatáskörének hiányát hivatalból kellett volna figyelembe venni. Ugyanez vonatkozik a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság eljárására is. Ennek elmulasztásával mindkét bíróság olyan ügyben járt el és hozott érdemi döntést, amely nem tartozott a hatáskörébe.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó 251. §-ának (1) bekezdése alapján az első- és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésével a pert megszüntette, és a felperes keresetlevelét a Pp. 129. §-ának (1) bekezdése alapján a hatáskörrel rendelkező illetékes megyei bírósághoz, mint elsőfokú bírósághoz tette át. Figyelembe véve azt is, hogy a 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében az I. r. alperes jogi személy. (Legf. Bír. Pfv. V. 22555/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás