BK BH 1997/3
BK BH 1997/3
1997.01.01.
A katonai vétség elkövetője nem büntethető, ha a tettes szolgálati viszonyának a megszűnése óta – az elsőfokú bíróság határozatának a meghozataláig – egy év már eltelt; az elévülés félbeszakítására vonatkozó rendelkezések e speciális katonai büntethetőséget megszüntető ok tekintetében nem érvényesülnek [Btk. 35. § (1) bek., 124. §, 359. § d) pont].
A megyei bíróság katonai tanácsa az 1995. december 6-án kelt ítéletével a tartalékos határőr százados I. r. vádlottat felbujtóként folytatólagosan elkövetett sikkasztás vétsége, társtettesként elkövetett lopás vétsége, büntetőügyben hamis tanúzásra felhívás vétsége, 2 rb., részben bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége és 3 rb. elöljárói hatalommal visszaélés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 250 napi tétel - napi tételenként 100 forint - pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte.
A bíróság elbírálta a II., III., IV., V. és VI. r. vádlott ellen emelt vádat is. E vádlottak tekintetében az ítélet első fokon jogerőre emelkedett.
A tényállás szerint a tartalékos határőr százados I. r. vádlott 1992. év eleje óta, mint az ellátó század parancsnoka teljesítette hivatásos határőri szolgálatát. A vádlottnak az ingatlana korszerűsítéséhez és felújításához különböző építési anyagokra volt szüksége, melyek egy részét oly módon szerezte meg, hogy kezdeményezésére a II. r. vádlott a kezelésére bízott építőanyag-raktárból jogellenesen juttatott az I. r. vádlott részére.
1994. január 25-én az I. és II. r. vádlottak korábbi megállapodása alapján az I. r. vádlott utasítására az alárendeltségébe tartozó határőr tizedes és határőr az objektum építőanyag-raktárából tehergépkocsira felpakoltak 11 343 forint értékű radiátort és 4568 forint értékű új állapotú hullámpalát. Az említett két sorkatona az I. r. vádlott utasítására a gépkocsi rakományára szalmát szórt, majd a II. r. vádlottal együtt a határőr által vezetett gépjárművel az alakulat egyik kapujához hajtottak, ahol találkoztak a laktanya-ügyeletesi szolgálatot teljesítő I. r. vádlottal, aki biztosította számukra az objektumból ellenőrzés nélkül való kilépést. Az eltulajdonított anyagokat az I. r. vádlott házánál lerakták. A 15 911 forint kár lefoglalás útján megtérült.
1994. február 2-án - szintén I. r. és II. r. vádlottak előzetes megállapodás alapján - az I. r. vádlott utasította az alárendeltségébe tartozó határőröket, hogy másnap reggel tehergépkocsival menjenek az alakulat sertéstelepéhez, ahol egy zsákba 2 db malacot tegyenek, majd a jószágokat helyezzék el a járműben. 1994. február 3-án kora hajnalban a határőrök az I. r. vádlottól kapott utasítást végrehajtották. A gépkocsiban elhelyezett sertéseket a II. r. vádlott édesanyjának - a laktanyához közel eső - házának a garázsához vitték. A cselekmény elkövetésekor B. S. határőr VI. r. vádlott tudatában volt annak, hogy az I. r. vádlott utasítására bűncselekmény elkövetésében vesz részt.
A bűncselekménnyel okozott 7000 forint kár lefoglalás útján megtérült.
Az I. r. vádlott utasítására az V. r. vádlott az általa vezetett tehergépjármű menetlevelébe rendeltetési helyként, úticélként valótlan helyet tüntetett fel, míg a menetlevélen az "igénybevevő" rovatot a gépkocsiparancsnok helyett az I. r. vádlott írta alá. Az alakulathoz visszatérve az V. r. vádlott a jármű használatának igazolásául az említett módon elkészített menetlevelet a telephelyügyeleten leadta.
1994. március 7-én az I. r. és a II. r. vádlott - korábbi megállapodásuk alapján - az alakulat építőanyag-raktárából 19 553 forint értékű építőanyagot tulajdonított el. A kár lefoglalás útján teljes egészében megtérült.
A határőr százados I. r. vádlott az ellene folyamatban levő büntetőeljárás ideje alatt - 1994. március 18-án délelőtt - a századparancsnoki iroda előtti beszélgetésük során felszólította a tartalékos határőr tizedest arra, hogy a folyamatban levő bűnügyben tanúkénti meghallgatása során ne tegyen említést arról, hogy a radiátorokat a házához kiszállították. A tizedes az I. r. vádlottnak ezt a felhívását tudomásul vette, de a tanúkénti meghallgatása során a valóságnak megfelelően beszámolt a történtekről, és egyben közölte a nyomozóhatósággal az I. r. vádlottal folytatott beszélgetését is.
A határőr százados I. r. vádlott - az ellene megindított eljárást követően - 1994. március 18. és 1994. március 31. között az irodájába hívatta a határőr IV. r. vádlottat, és megkérdezte tőle, hogy van-e olyan ismerőse, aki építési anyagokról - tényleges vásárlás megtörténte nélkül - számlát tudna kiállítani. A IV. r. vádlott igenlő válasza után I. r. vádlott egy papírlapon feltüntette azokat az építési anyagokat, amelyekről fiktív számlát kellett készíteni, majd a lapot a határőrnek átadta. Ezt követően a IV. r. vádlott felkereste keresztapját, a III. r. vádlottat, aki a IV. r. vádlott kérésére kiállította a határőr százados I. r. vádlott részére a fiktív számlát, melyen különböző központi fűtési szerelvények, illetőleg 115 tag radiátor került feltüntetésre.
A vásárlásról kiállított számlaérték 113 100 forint volt.
A IV. r. vádlott az ily módon kiállított számlát átadta az I. r. vádlottnak, aki 1994. június 15-én a katonai ügyészségen történt gyanúsítotti kihallgatás során azt - az abban szereplő anyagok eredetének az igazolása végett - bemutatta, és egyben kérte az iratokhoz való csatolását.
A Legfelsőbb Bíróság a határőr százados I. r. vádlott tekintetében felülbírálva a katonai tanács ítéletét, azt annyiban változtatta meg, hogy az elsőfokú ítéletnek a vádlott bűnösségét 3 rb. elöljárói hatalommal visszaélés vétségében kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és ellene az e cselekmények miatt indított büntetőeljárást megszüntette.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során a tényállást a vádlott másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozata alapján kiegészítette azzal, hogy az I. r. vádlott szolgálati viszonya 1994. augusztus 31-én megszűnt. Ezt követően egy évig vállalkozóként tevékenykedett, majd 1995 augusztusától 1996 februárjáig havi 13 000 forint munkanélküli-segélyben részesült. Jelenleg munkanélküli segélyt nem kap. Lakásvásárlással és -felújítással kapcsolatban havi 4700 forintos részletet törleszt.
Az így kiegészített tényállás megalapozott és az ítélet felülbírálatánál irányadó volt. E tényállás alapján helytállóan vont következtetést a katonai tanács a vádlott bűnösségére a vagyon elleni bűncselekmények, a hamis tanúzásra felhívás, illetve a magánokirat-hamisítások vonatkozásában.
Tévedett azonban, amikor a vádlott bűnösségét 3 rb. elöljárói hatalommal visszaélés vétségében annak ellenére megállapította, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalára a vádlott tartalékállományba helyezését követően több mint egy év elteltével került sor. E bűncselekmény alapjául az a magatartása szolgált, hogy 1994. január 25-én és 1994. február 3-án a határőröket - akik az alárendeltjei voltak - magáncélra vette igénybe [Btk. 359. § d) pont].
A Btk. 124. §-a szerint ugyanis "nem büntethető katonai vétség miatt az elkövető, ha a tettes szolgálati viszonyának megszűnése óta egy év eltelt". Ennek a rendelkezésnek az az indoka, hogy az elkövető a szolgálati viszonyának megszűnése után kikerül a katonai szolgálat köréből, és ezáltal személye nem jelenthet veszélyt a katonai fegyelemre. Ezért nem büntethető a tettes a leszerelését követő egy év elteltével. Ugyanekkor megszűnik a felbujtó, valamint a bűnsegéd büntethetősége is, függetlenül attól, hogy katona-e vagy sem, fennáll-e a szolgálati viszonya vagy sem. Ugyanis a tettes büntethetőségének megszűnése után - a részesség járulékos természetére tekintettel - a részesekkel szembeni eljárás indokolatlan. Nem rövidíti le, viszont az elévülési időt a felbujtó vagy a bűnsegéd szolgálati viszonyának a megszűnése, mert a speciális büntethetőségi akadály kizárólag a tettes szolgálati viszonya megszűnésének a függvénye.
Ezt a büntethetőséget megszüntető okot a törvényalkotó a Btk-nak a katonákra vonatkozó (VIII.) fejezetében szabályozta, a Btk. 122. §-ának (2) bekezdése szerint pedig e törvény rendelkezéseit a katonákra a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Mindebből a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint okszerűen az következik, hogy a katonai vétség elkövetője - amennyiben a tettes szolgálati viszonyának a megszűnése óta egy év eltelt -, a katonai vétség miatt nem büntethető. Azt, hogy az egy év eltelt-e, természetesen az elsőfokú ítélet meghozatalakor fennálló időpontban kell vizsgálni. Eltérően tehát az 1961. évi V. törvény (Btk.) hasonló rendelkezése alapján kialakult és azóta is fennálló jogirodalmi felfogástól, erre a speciális katonai büntethetőséget megszüntető okra az elévülés megszakadásával kapcsolatos általános szabályok (Btk. 35. §-a) nem terjednek ki. Erre csak akkor kerülhetne sor, ha a törvényalkotó ezt a Btk. 124. §-ában ugyancsak kifejezetten szabályozta volna. Az elévülés félbeszakítására vonatkozó általános szabályok alkalmazása ugyanis a fenti rendelkezést a valóságos tartalmától fosztaná meg, minthogy az állandó bírói gyakorlat szerint mind a vádemelés, mind az újabb érdemi tárgyalások kitűzése az elévülést félbeszakítja, és attól fogva az elévülés határideje ismét elkezdődik. Mindazok a célok viszont, amelyek a törvény szövegéből kitűnően a törvényalkotót ennek a speciális rendelkezésnek a megalkotására vezették, csak akkor érvényesülhetnek, ha a fenti határidő minden egyéb feltétel nélkül büntethetőséget megszüntető ok.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletnek a vádlott bűnösségét 3 rb., a Btk. 359. §-ának d) pontjában meghatározott elöljárói hatalommal visszaélés vétségében kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az e cselekmények miatt indított eljárást a Be. 263. §-ának megfelelően, a Btk. 124. §-a alapján megszüntette.
A vádlott további cselekményeinek a jogi minősítése megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak és az irányadó bírói gyakorlatnak.
A katonai tanács a büntetés kiszabásánál jelentőséggel bíró súlyosító és enyhítő körülményeket - azzal a pontosítással, hogy a bűnösség körének szűkülése folytán a halmazat súlya is csökkent - mindenben helyesen tárta fel, és megfelelően értékelte.
A halmazati büntetésként az enyhítő rendelkezés alkalmazásával kiszabott pénzbüntetés kellően szolgálja a vádlott és mások újabb bűncselekmények elkövetésétől való visszatartását, napi tételek száma megfelelően igazodik a cselekmények tárgyi súlyához, az egynapi tételnek megfelelő összeg pedig a vádlott irányadó jövedelmi és vagyoni viszonyaihoz.
Törvényes a lefokozás mellékbüntetés alkalmazása is. Összességében a vádlott cselekményei jelentős súlyúnak valóban nem tekinthetők, több vagyon elleni bűncselekménnyel károsította meg azonban alakulatát, és azok elkövetésébe az alárendeltjeit is bevonta. Ezért helyesen ismerte fel a katonai tanács azt, hogy cselekményeivel a vádlott a rendfokozat viselésére méltatlanná vált.
Miután a katonai tanács ítéletének további rendelkezései is törvényesek, ezért az elsőfokú ítéletet - megváltoztatással nem érintett részeiben - az I. r. vádlott vonatkozásában helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 302/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás