PK BH 1997/30
PK BH 1997/30
1997.01.01.
I. A kötelezettől elvárható olyan jövedelemszerző tevékenység folytatása, amelyből a minimális mértékű gyermektartásdíjat fizetni tudja [Csjt. 69/A. § (1) bek., 69/C. § (1)–(2) bek.].
II. Az osztott lakáshasználat szubjektív és objektív feltételeinek vizsgálata [Csjt. 31/B. § (4) és (5) bek.].
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek 1989-ben kötött házasságát felbontotta. Az 1990. március 8-án született János és az 1993. január 15-én született Edina nevű gyermekeiket a felperesnél helyezte el, rendezte az alperes és a gyermekek közötti kapcsolattartást. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek gyermektartásdíj címén 1993. november 1-jétől havi 2000-2000 forintot, és az 1993. november 1-jétől 1995. december 31-ig terjedő időre 15 napon belül 60 000 forint hátralékot. A felek közös tulajdonában lévő lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, és kötelezte az alperest, hogy azt ingóságaitól kiürítve 15 napon belül adja a felperes birtokába azzal, hogy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek a lakás elhagyásával egyidejűleg 70 000 forintot a lakáshasználati jog ellenértékeként.
Az ítélet indokolása szerint a peres felek házassága az alperes italozó magatartása és az ebből eredő kölcsönös viták, veszekedések és tettlegességek miatt teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Nem volt vitás a felek között, hogy a gyermekeik a felperesnél kerüljenek elhelyezésre. Az alperest terhelő gyermektartásdíj összegét a bíróság a Csjt. 69/C. §-a értelmében elsődlegesen a gyermekek tényleges szükségletei alapján határozta meg, a gyermekek életkorát és a kisebbik gyermeknél az orvosi kezelésével felmerülő költségeket is értékelve, figyelemmel arra, hogy a peres felek mindketten igen alacsony jövedelemmel rendelkeznek (a felperes gyedben részesül, melynek havi átlaga nettó 9000 forint, míg az alperes havi 5984 forint jövedelempótló támogatást kap). A peres felek közös tulajdonában lévő két szoba, étkező, konyha, folyosó, fürdőszoba, kamra helyiségekből álló, 85 m2-es komfortos lakás méreténél és beosztásánál fogva nem alkalmas az osztott használatra, különös tekintettel az alperesnek a házasság fennállása alatt ittas állapotban tanúsított durva magatartására. Ezért a bíróság a lakás kizárólagos használatára a Csjt. 31/B. §-ának (2) és (4) bekezdései alapján a felperest jogosította fel, akinél a gyermekeket elhelyezte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a tartásdíj tekintetében annyiban változtatta meg, hogy a hátralék megfizetésére az alperesnek havi 3000 forintos részletfizetési kedvezményt biztosított. Az ítélet indokolása szerint az alperesnek a tartásdíj leszállítására vonatkozó fellebbezése azért alaptalan, mert a gyermekeket természetben ellátó felperes nehéz anyagi körülmények között él, és a tartást pénzben biztosító alperestől a gyermekek indokolt szükségletei kielégítése érdekében elvárható a megfelelő jövedelemszerzés. Alaptalanul sérelmezte az alperes a lakáshasználatra vonatkozó döntést is, mert sem a felek között - elsősorban az alperes magatartása miatt - kialakult rossz viszony, sem a lakás méretei nem teszik lehetővé a lakás osztott használatát.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte a gyermektartásdíj leszállítását, jövedelme 20-20%-ának megfelelő, legalább havi 1197-1197 forint összegre, valamint a lakáshasználat megosztását. A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 264. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdése felsorolja azokat a szempontokat, amelyeket a gyermektartásdíj összegének meghatározásánál a bíróságnak figyelembe kell vennie. Ezek között meghatározó jelentőségű a gyermek tényleges szükséglete, amelyet a szülő a Csjt. 69/A. §-ának (1) bekezdése alapján saját szükséges tartásának rovására is köteles biztosítani. Emellett a bíróság helyesen mérlegelte mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyait is, amikor kifejtette, hogy a szülőkre háruló tartási kötelezettség arányos elosztása mellett az alperestől elvárható olyan jövedelemszerző tevékenység folytatása, amelynek következtében a minimális mértékű havi 2000-2000 forintos tartásdíjat fizetni tudja (megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően az alperes - a Pfv. 3. sorszám alatti beadványából kitűnően - közhasznú munkavállalással ezen elvárásnak eleget is tett). A jogerős ítélet tehát nem sérti a Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdését, és nem áll ellentétben annak (2) bekezdésével sem, hiszen az alperes részéről olyan jövedelem elérésével számol, amelynek 50%-át a megállapított tartásdíj nem haladja meg.
A Csjt. 31/B. §-ának (4) bekezdése szerint a bíróság a házastársak közös tulajdonában lévő lakásának a használatát megosztja, ha azt a lakás alapterülete, alaprajzi beosztása és helyiségeinek száma lehetővé teszi. Nem osztható meg a lakás használata, ha a házastárs korábbi magatartására figyelemmel a közös lakás használata a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével jár.
Az adott esetben a lakás előnytelen alaprajzi beosztása (a külön bejáratú szobák csak az étkezőn át közelíthetők meg, a fürdőszoba a konyhából nyílik) tárgyi szempontból is lehetetlenné teszi, hogy azt a felperes és a nála elhelyezett két kiskorú gyermek, valamint az alperes megosztva használják. A felek között - elsősorban az alperes magatartása miatt - elmérgesedett rossz viszony azonban az osztott használatot szubjektíve is kizárja, annak elrendelése a kiskorú gyermekek érdekeinek súlyos sérelmével járna. Alaptalanul hivatkozik az alperes arra, hogy a lakáshasználat tárgyában hozott döntés ellentétben áll a házasság megromlásának okaira vonatkozó ítéleti indokolással, mert mindkét fokú bíróság azt állapította meg, hogy a felek házasságának megromlása elsődlegesen az alperes italozó magatartása és az ebből eredetű viták és veszekedések vezettek.
Nem sértett tehát jogszabályt a bíróság, amikor a Csjt. 31/B. §-ának (5) bekezdése alapján az alperest a lakás elhagyására kötelezte.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.261/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás