GK BH 1997/301
GK BH 1997/301
1997.06.01.
A nem lakás céljára szolgáló helyiség bérleti szerződésének felmondására alapot adó ok nem valósul meg, ha a bérlő a helyiség 50%-ot meghaladó részét nem harmadik személynek engedi át használatra, hanem maga használja a kiutaló határozatban foglaltaktól eltérő célra [1993. évi LXXVIII. tv. 78. § (1) bek.].
A felperes keresetében előadta, hogy a jogelődje kezelésében, majd a felperes tulajdonában lévő K. városban a B. u. 1/A szám alatti épületegyüttesben lévő 191 négyzetméter alapterületű helyiségcsoportra a városi tanács vb igazgatási osztályának, mint elhelyező hatóságnak a kiutaló határozata alapján 1982-ben az alperessel bérleti szerződést kötött. Az alperes részére a bérleményt férfi- és női fodrászat, kozmetika, manikűrrészleg, valamint vegytisztító felvevő részleg céljára utalták ki. Időközben azonban az alperes a bérleményből a felperes hozzájárulása nélkül 55 négyzetmétert bútorüzletként albérletbe adott, 70 négyzetmétert pedig mérlegjavító műszerészszerviz céljára hasznosított. Mivel az alperes a fentiek szerint 125 négyzetméter alapterületű helyiséget az eredetileg engedélyezett céltól eltérően hasznosított, a felperes az 1993. évi LXXVIII. törvény 78. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes bérleti jogviszonyát az 1994. február 11. napján kelt iratával 1995. március 1. napjára felmondta. A felperes keresetében a fenti felmondása érvényességének a megállapítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 9000 Ft eljárási illetéket a magyar államnak, 5000 Ft perköltséget pedig az alperesnek fizessen meg. Ítéletében megállapította, hogy az alperes, mint a perbeli helyiségcsoport jogszerű használója, az elhelyező hatóság 1994. március 31-ig meghosszabbított engedélyével jogszerűen adta albérletbe az 55 négyzetméter alapterületű helyiséget. Ugyancsak hatósági engedély birtokában jogszerűen hasznosította a 70 négyzetméter alapterületű helyiséget az eredetileg engedélyezett céltól eltérően oly módon, hogy ezen a területen saját átalányelszámolásos részlegét működtette elektromos mérlegjavító műszerészszerviz céljából. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a fentiek alapján a felperes által hivatkozott felmondási ok nem valósult meg, ezért a felperes által közölt felmondás nem volt érvényes.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt. Az elsőfokú ítélet megváltoztatását és felmondása érvényességének megállapítását kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal a helyesbítéssel, hogy a felperes az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 30 444 Ft elsőfokú eljárási illetéket köteles a magyar államnak megfizetni. A másodfokú bíróság kötelezte a felperest 30 444 Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére is a magyar állam javára, továbbá arra, hogy az alperesnek fizessen meg 15 000 Ft perköltséget. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, mely szerint a felperes által hivatkozott rendelkezés, az 1993. évi LXXVIII. törvény 78. §-ának (1) bekezdése szerinti felmondási ok nem valósult meg. Ennek megfelelően a felperes cserehelyiség biztosítása nélkül nem volt jogosult a bérleti jogviszony felmondására. A másodfokú bíróság is utalt arra a peres felek által nem vitatott tényre, hogy az alperes 55 négyzetméternyi területet adott albérletbe. További területet harmadik személynek nem engedett át használatra. Mivel a felperes által hivatkozott jogszabály a felmondás érvényességének feltételéül szabja, hogy a bérlő a helyiség egészét vagy 50%-át meghaladó részét albérletbe, illetve bármely jogcímen használatra átengedje, az átengedés azonban a jogszabályban előírt mértéket nem érte el, a másodfokú bíróság sem találta a felmondást érvényesnek.
A felperes a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Ebben megismételte azt a jogi álláspontját, hogy a felmondás törvényben írott feltétele megvalósult, egyrészt az 50 négyzetméter alapterületű helyiségrész albérletbe adásával, továbbá a 70 négyzetméter alapterületnek az eredeti, a kiutaló határozatban előírttól eltérő célra történt hasznosításával. A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra is, hogy a törvény 43. §-ának (1) bekezdése is biztosítja számára az adott esetben a felmondási jogot cserehelyiség biztosítása nélkül. Indokai alapján kérte a perben hozott első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetének helyt adó ítélet hozatalát.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását indítványozta annak helyes indokai alapján.
A Legfelsőbb Bíróság felhívására mindkét peres fél úgy nyilatkozott, hogy a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívüli elbírálásához hozzájárul.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül abból a szempontból, hogy az első- és másodfokú eljárásban történt-e jogszabálysértés [Pp. 275. § (2) bek., Pp. 270. § (1) bek.]. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogszabály által biztosított kereteken belül nem foglalkozhatott érdemben azzal a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett felperesi jogi állásponttal, mely szerint a felperes a törvény más rendelkezése alapján is cserehelyiség biztosítása nélkül felmondhatta volna az alperes bérleti jogviszonyát.
Az érdemi döntést illetően a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az első- és másodfokú bíróság jogi álláspontjával. A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 78. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a törvény hatálybalépése előtt a helyiség egészét vagy 50%-át meghaladó részét albérletbe, illetőleg bármilyen jogcímen használatra átengedték, a bérbeadó a szerződést 1994. március 1-jéig cserehelyiség biztosítása nélkül felmondhatja. Téves a felperesnek az a jogi okfejtése, hogy a törvény alkalmazása szempontjából használatra átengedésnek minősül a kiutaló határozatban foglaltaktól eltérő célú saját hasznosítás is. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a másnak használatra átengedés törvényben megkívánt tényállása csak abban az esetben valósulhat meg, ha a helyiséget, illetve megfelelő részét nem a bérlő, hanem harmadik személy használja. Helyesen utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy az átengedés fogalma önmagában feltételezi, hogy a bérlő a dolog birtokából kikerül, és a helyiség, illetve a helyiségrész harmadik személy birtokába kerül. A felek által nem vitatott módon a perbeli esetben ez a feltétel 191 négyzetméterből csak 55 négyzetméter tekintetében valósult meg.
A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 275/B. §-a folytán alkalmazandó 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest a felülvizsgálati eljárás költségeinek viselésére. Ez a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet alapján megállapított alperesi ügyvédi képviseleti díj összegének felel meg. A felperes pervesztessége folytán saját - a felülvizsgálati eljárással kapcsolatos - költségeit maga köteles viselni. (Legf. Bír. Gfv. IV. 30 444/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás