GK BH 1997/303
GK BH 1997/303
1997.06.01.
A megbízási szerződés felmondása esetén a megbízó a szerződésben kikötött felmondási időt követő időszakra vonatkozóan kifizetett díjat jogosult visszakövetelni [Ptk. 218. § (1) bek., 319. § (2) bek., 321. § (1) bek., 361–362. §, 474. § (3) bek., 478. § (3) és (4) bek., 479. § (2) bek., 481. § a) pont; 1983. évi 4. tvr. 8. § (2) bek.].
A felperes jogosultként 60 000 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mivel a tartós megbízási jogviszonya megszűnt, és az előre kifizetett négyhavi megbízási díjat az alperes nem fizette vissza.
Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban az alperes azzal védekezett, hogy a felperessel kötött írásbeli szerződésbe foglalt 3 hónapos felmondási idő szóban módosításra került. Így a felmondási idő 6 hónapos. Utóbbi folytán az előre kifizetett tartós megbízási díjjal nem tartozik, ezért a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 60 000 Ft-ot, 1993. augusztus 9. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os késedelmi kamatot, valamint 3600 Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy a peres felek, illetőleg jogelődeik között 1990. október 25-én 1990. november 1. napjától tartós megbízási szerződés jött létre, amelynek alapján az alperes a felperes jogi képviseletét ellátta. A felperes e szerződést 1992. június 1-jei hatállyal felmondta, a felmondási időre járó 3 havi megbízási díjat, összesen 45 000 Ft összegben az alperesnél hagyta. A fennmaradó 60 000 Ft visszafizetését kérte 1992. július 30-i levelében. Az alperes a felszólító levélnek nem tett eleget. Az elsőfokú bíróság e tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felek közötti tartós megbízási jogviszony felmondási ideje nem módosult 6 hónapra, ezért az erre az időre előre kifizetett megbízói díjat (a felmondási időt meghaladóan) a Ptk. 361. §-ában foglaltak alapján visszatéríteni rendelte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, a jogkövetkeztetést azonban módosítva hivatkozott a Ptk. 321. §-ának (1) és 319. §-ának (2) bekezdéseire. Ezek alkalmazásával arra a következtetésre jutott, hogy a felmondás a szerződést a jövőre vonatkozóan szüntette meg. Ennélfogva a szerződés 1992. augusztus 31-ével történt megszüntetését követően kifizetett megbízási díj az alperes részéről ellenszolgáltatás nélkül maradt. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, hogy ezt az összeget az alperes köteles visszafizetni. A másodfokú bíróság utalt még az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. tvr. 8. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra, amelyek szerint az ügyvédi megbízást írásba kell foglalni. Utóbbiból arra is következtetett, hogy a szerződés módosítása kizárólag írásban jöhetett volna létre, ilyet azonban az alperes nem bizonyított.
Az alperes a jogerős másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt. Kérte annak megváltoztatásával a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős bírói ítélet alaptalanul hivatkozott a Ptk. 319. §-ának (2) bekezdésére, mivel az ott megjelölt jogkövetkezményeket a Ptk. 319. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetben kell alkalmazni. Szerinte a perbeli esetben a Ptk. 481. §-ának a) pontja szerinti felmondásról van szó és ezért a feleknek a Ptk. 479. §-a alapján kellett volna elszámolniuk. Tévesnek tartotta az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. tvr. 8. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra történt hivatkozást is. Állította, hogy a hivatkozott jogszabály csupán arról a megbízásról szól, amelynek alapján konkrét ügyben az ügyvéd eljárhat. Utalt arra, hogy jelen esetben "kvázi munkajogi" szerződésről van szó. Megismételte azon jogi álláspontját, hogy a tartós megbízási szerződés szóban is módosítható. Előadta, hogy a Ptk. 362. §-ára korábban csupán azért hivatkozott, mert a felperes a Ptk. 361. §-át jelölte meg keresete jogalapjául.
A felperes írásbeli ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős másodfokú határozat az általa megjelölt jogszabályok helyes alkalmazásával és az elsőfokú ítélet indokolásának részbeni módosításával hagyta helyben az érdemben megalapozott elsőfokú határozatot. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatban állított jogszabálysértéseket az alábbi indokoknál fogva nem találta helytállóaknak.
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott az Ügyvédségről szóló módosított 1983. évi 4. tvr. 8. §-ának (2) bekezdésében foglalt azon rendelkezésre, amely szerint az ügyvédi megbízást írásba kell foglalni. Ebből és a Ptk. 218. §-ának (1) bekezdéséből következik, hogy az írásbeli szerződés módosítása is kizárólag írásban történhetett volna meg. Ilyet azonban az alperes a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése ellenére nem tudott bizonyítani. Téves az alperes azon álláspontja, hogy a hivatkozott rendelkezést csupán konkrét megbízásokra kellene alkalmazni. Ilyen megszorítást a rendelkezés nem tartalmaz, annak tartalmát a másodfokú bíróság helyesen értelmezte. Az alperes alaptalanul sérelmezte a Ptk. 319. §-a (2) bekezdésének alkalmazását. Az alperes helytállóan hivatkozott ugyan arra, hogy a perbeli esetben a Ptk. 481. §-ának a) pontja szerinti felmondás történt, amelynek következtében a megbízási szerződés annak teljesítése nélkül megszűnt. Tévedett viszont, amikor úgy vélte, hogy a Ptk. 479. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerinti elszámolásnak lett volna helye. Ez a rendelkezés ugyanis a megbízás folyamán felmerülő költségekkel, valamint a megbízás teljesítése céljából vagy a megbízott eljárása eredményeként a megbízó birtokába került pénzzel vagy más dologgal való elszámolásra, nem pedig a díjra vonatkozik. Ez utóbbi - más megállapodás hiányában - a szerződés megszűnésekor válik esedékessé [Ptk. 478. § (4) bek.]. Az egyenértékűség elvéből következik, hogy a megbízási szerződés megszűnése folytán, a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatás hiányában a pénzbeli szolgáltatás a megbízónak visszajár. Ez következik a Ptk. 478. §-ának (3) bekezdéséből is, amely szerint, ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg, a megbízott a díjnak tevékenységével arányos részét követelheti. A jelen esetben az arányos rész a megbízási díj előre kifizetett összegéből a szerződésben kikötött 3 hónapos felmondási időig járó, a szerződés 2. pontja szerinti összeg, amelynek jogosságát a felperes nem vitatta. Az ezt meghaladó részt azonban a felperes a fentiek alapján jogosan követelte vissza. Mivel a visszakövetelési igénynek a felek megbízási jogviszonyára irányadó, már hivatkozott jogszabályi alapja van, és mert az alperes a díjat nem életfenntartásra, hanem visszterhes szerződés teljesítésének ellenértéke címén kapta, az alperes arra nem hivatkozhat eredményesen, hogy az előre felvett megbízási díjat életfenntartásra használta fel, ezért az tőle a Ptk. 362. §-a szerint nem követelhető vissza.
Az alperes alaptalanul hivatkozott M. J. tanúvallomására a már kifejtett írásbeli követelményre tekintettel. A tanú egyértelműen nem is állította vallomásában, hogy szóban módosult volna a megbízási szerződés felmondási ideje hat hónapra. Ellenkezőleg, arra tett utalást, hogy tévedésből került a három hónapos felmondási idő a szerződésbe. E tanúvallomás még azt sem erősíti meg, hogy szóban 6 hónapra módosult volna a felmondási idő. Az írásbeliségre vonatkozó helyes álláspontot erősítik a Ptk. 474. §-ának (3) bekezdésében foglaltak is. Az alperesnek, mint megbízottnak - többek között - a szerződés teljesítése során nyilvánvalóan szerződést is kellett kötnie a felperes javára. Ingatlanokkal kapcsolatban is el kellett járnia, így már ez okból is követelmény volt az írásbeliség.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a fenti indokok miatt - a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátai között - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a felülvizsgálattal megtámadott érdemi határozatot hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálattal érintett felperesnek a jelen eljárásban külön perköltsége nem merült fel, ezért a kérdésben határozni sem kellett, míg a sikertelen felülvizsgálati kérelemmel élő alperes a Pp. 275/B. §-ára figyelemmel a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelemszerű alkalmazásával a saját költségeit viselni tartozik. (Legf. Bír. Gfv. IV. 31 406/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás