BK BH 1997/319
BK BH 1997/319
1997.07.01.
I. Az erőszakos közösülés kísérlete – és nem annak az előkészülete – valósul meg, ha az elkövető olyan erővel igyekszik az ellenálló sértettet közösülésre alkalmas helyzetbe hozni, hogy a sértetten sérülések keletkeznek [Btk. 16. §, 197. § (1) bek.].
II. Az erőszakos közösülésre kényszerítés céljából, majd annak a véghezvitele érdekében a sértett határozott ellenállása miatt alkalmazott erőszakkal okozott súlyos testi sértés egyszersmind nem értékelhető aljas indokból elkövetettként [Btk. 170. § (1), (2) és (3) bek., 197. § (1) bek.].
A városi bíróság a vádlottat aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt börtönbüntetésre ítélte, a börtönbüntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Ugyanakkor a vádlottat az erőszakos közösülés bűntettének kísérlete miatt ellene emelt vád alól felmentette. A megállapított tényállás szerint a vádlott munkanélküli, nőtlen, szakképzettsége, foglalkozása, munkahelye nincs, jövedelemmel nem rendelkezik. Enyhébb fokú elmegyengesége, csökkent moralitása, érzelmi életének zavarai miatt összességében kismértékben korlátozva volt a cselekmény következményeinek a felismerésében és e felismerésnek megfelelő magatartás kialakításában.
A vádlott 1995. május 6. napján 21 óra 30 perc körüli időben a barátjával elment a diszkóba, ott többek társaságában szórakoztak, és szeszes italt fogyasztottak. A diszkóban tartózkodott a sértett is, aki korábban együtt járt a vádlott barátjával. A sértett és a vádlott barátja beszélgetni kezdtek, eközben szóváltás alakult ki közöttük, melynek során a vádlott barátja két ízben arcul ütötte a sértettet. A hajnali órákban a diszkó vendégei valamennyien távoztak. A hazafelé tartó sértett találkozott a vádlottal és a barátjával, majd együtt indultak hazafelé. Útközben a vádlott barátja megfogta a sértett karját, és megkérte arra, hogy menjen le vele a közeli sportpályára beszélgetni, amibe a sértett beleegyezett. Eközben a vádlott és a társa várakoztak. A sértett és a vádlott barátja a sportpályán leültek egy padra, beszélgettek, és megkísérelték a régi kapcsolatukat felújítani, de a békülési kísérlet nem járt eredménnyel. Eközben az általuk elfoglalt padhoz érkezett a vádlott, aki azt mondta a sértettnek, hogy beszélgetni szeretne vele. A sértett beleegyezett, hogy kettesben maradjanak és beszélgessenek.
A vádlott szexuális kapcsolatot szeretett volna létesíteni a sértettel. Megcsókolta, és arra kérte, hogy feküdjön le vele. A sértett közölte a vádlottal, hogy nem hajlandó vele lefeküdni. A vádlott ezután a padon ülő sértettet vállánál fogva hanyatt fekvő helyzetben lenyomta a pad ülő részére úgy, hogy a sértett lába összezárva a földön volt; ezután a vádlott ráfeküdt a sértettre. A sértett többször lelökte magáról a vádlottat, aki újból és újból ráfeküdt, megpróbálta kigombolni annak a nadrágját, és azt hajtogatta, hogy közösülni szeretne vele, eközben ütlegelte, a sértett azonban a közösülésre továbbra sem volt hajlandó. A vádlott a sértett visszautasítása miatt megharagudott, zaklatott idegállapotba került, majd több ízben, nagy erővel arcul ütötte a sértettet, amiért az nem közösült vele. A sértett segélykiáltásaira a vádlott barátja és a társaságában levő személy odaszaladt hozzájuk, mire a vádlott a sértett további bántalmazásával felhagyott.
A sértett a bántalmazás következtében az arcán mindkét oldalon zúzódást, a jobb fülcimpáján repesztett sebzést, a bal kulcscsont alatt, a hát jobb oldalán két zúzódást, a jobb oldali dobhártya repedését és a fülcsigahártya repedéses sérülését szenvedte el. A jobb fülsérülés súlyos, 30 napos gyógytartalmú volt, a további sérülések 8 napon belüliek voltak.
A sértett 1995. május 23-án erőszakos közösülés bűntettének a kísérlete miatt magánindítványt terjesztett elő a vádlott ellen.
Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért, az ügyész pedig a büntetés súlyosítása, másrészt az erőszakos közösülés bűntette kísérletében a bűnösség megállapítása végett fellebbezett. Indítványozta a testi sértési bűncselekményeknek súlyos testi sértés bűntettekénti minősítését.
I. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a tényállását megalapozottnak találta. A cselekmény jogi minősítését illetően a megyei bíróság egyetértett a főügyészség álláspontjával, nevezetesen hogy az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból tévesen vonta le azt a következtetést, hogy a vádlott nem valósította meg az erőszakos közösülés bűntettének a kísérletét. Az elsőfokú bíróság a tényállásban rögzítette, hogy a padon ülő sértettet a vádlott a vállainál fogva hanyatt fekvő helyzetben lenyomta, és a közösülési szándékát is hangsúlyozta. A lenyomás erősségére utal az orvos szakértői véleménynek az a megállapítása is, hogy a sértett a hátán a jobb oldalon két zúzódásos sérülést is szenvedett.
A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a vádlott által megvalósított cselekmény az erőszakos közösülés bűncselekményének a kísérleti szakaszába jutott-e, vagy csupán annak az az előkészületeként értékelhető.
Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a vádlottnak fennállt a közösülési szándéka. A Btk. 197. §-ának (1) bekezdésében meghatározott erőszakos közösülés elkövetési magatartása az erőszakkal vagy fenyegetéssel közösülésre kényszerítés. E bűntett véghezvitele akkor kezdődik, amikor a tettes a közösülés kikényszerítése végett erőszakot vagy az élet, testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést alkalmaz. Erőszakon a nő teste ellen irányuló olyan erős fizikai kényszert kell érteni, amely alkalmas a komoly ellenállás leküzdésére, másrészt amely közvetlenül a közösülés véghezvitelének a célját szolgálja. Az adott esetben a vádlott azzal a magatartásával, hogy olyan erővel szorította le a sértettet a padra, hogy az 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett, megvalósította azt az erőszakot, amely már a nemi erkölcs elleni cselekményt a kísérleti szakba juttatta. Az, hogy a vádlott az erőszakos közösülés bűncselekményét nem fejezte be, csupán a sértett intenzív és kitartó védekezésének köszönhető; a vádlott szándéka azonban egyértelműen az erőszakos közösülésre irányult. Mindebből le lehet vonni azt a következtetést, hogy a vádlott ezzel a magatartásával megvalósította a Btk. 197. §-ának (1) bekezdésében meghatározott erőszakos közösülés bűntettének a 16. §-ban meghatározott kísérletét.
II. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott által megvalósított testi sértés bűncselekményét aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének minősítette.
A vádlott terhére megállapított erőszakos közösülés bűntette kísérletének a tényállási eleme az erőszak alkalmazása, ami külön jogi értékelést igénylő gyógytartalmú sérülés okozása mellett sem értékelhető aljas indokból elkövetettként, mivel az ilyen bántalmazás motívuma a nemi erkölcs elleni bűncselekmény büntetési tételének meghatározásánál már értékelésre került, így a testi épség elleni bűncselekmény súlyosabb minősítése ugyanannak a körülménynek kétszeres büntetőjogi értékelését jelentené. Ez abban az esetben is irányadó, ha a sértett bántalmazása a közösülési szándék feladása után is folytatódik, és a sértettnek ennek során keletkeznek 8 napon túl gyógyuló súlyosabb sérülései. A közösülés lehetővé tétele érdekében, valamint az annak lehetetlenné válása miatt alkalmazott erőszak ugyanis nem vonható eltérő jog minősítés alá, mivel az ezzel ellenkező megoldás azzal az elfogadhatatlan következménnyel járna, hogy az eredményes erőszakos magatartás enyhébb minősítés alá esne, mint a közösülési szándék feladását követő bántalmazás. A vádlott testileg bántalmazta a sértettet annak érdekében, hogy őt közösülésre kényszerítse, és ettől elkülönítve nem lehet értékelni azt a bántalmazást, amelyet akkor valósított meg, amikor a sértett védekezése következtében végleg feladta a szándékát. Ez a cselekménysor egységes elhatározásból fakad, így a vádlott terhére megállapított testi épség elleni bűncselekményt a megyei bíróság a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdése szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének minősítette. A megyei bíróság sem a büntetés súlyosítására, sem annak az enyhítésére irányuló fellebbezéseket nem találta alaposnak. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított bűnösségi körülményeket kiegészíti azzal, hogy a vádlott javára enyhítő körülményként értékeli a fiatal-felnőtt korát, az erőszakos közösülés bűncselekményénél a kísérletet, valamint a sértett által tanúsított felelőtlen viselkedést, amely a vádlottban a közösülési szándék kialakításában közrehatott. Ugyancsak a vádlott javára értékelte a megyei bíróság azt a tényt, hogy a sértett megbocsátott, valamint a beszámítási képességének a kisebb fokú korlátozottságát. Ugyanakkor súlyosító körülményként kell értékelni a vádlott terhére, hogy vele szemben halmazati büntetés kiszabására került sor, valamint a testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottságát. A bűnösségi körülmények ilyen változása mellett sem indokolt a büntetés mértékének a megváltoztatása, annak tartama igazodik az elkövetett cselekmény tárgyi súlyához és a bűnösségi körülményekhez. A megyei bíróság is lehetőséget látott arra, hogy a büntetési cél a büntetés végrehajtásának felfüggesztése mellett is elérhető, különös figyelemmel a vádlott személyiségére, életvezetésére és a cselekmény elkövetésének körülményeire. A megyei bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1. Bf. 40/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás