732/B/1997. AB határozat
732/B/1997. AB határozat*
2000.02.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Dabas Város Önkormányzatának a köztisztaságról szóló 18/1996. (XII. 2.) rendelete 14. § (1)–(3) bekezdése és 15. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó beadványában Dabas Város Önkormányzatának a köztisztaságról szóló 18/1996. (XII. 2.) rendelete (továbbiakban: Ör.) 14. § (1)–(3) bekezdése és 15. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az indítványozó indítványában azt kifogásolta, hogy az önkormányzat az Ör.-ben a szemétszállítási díj megfizetését kötelezővé tette akkor is, ha a szolgáltatást a tulajdonosok nem veszik igénybe, s ebben az esetben mentességet sem állapított meg.
Az indítványozó szerint a díjfizetés kötelező elrendelése ellentétes az Alkotmány és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) azon rendelkezéseivel, amelyek előírják, hogy állampolgárok tekintetében jogokat és kötelezettségeket csak törvényben lehet megállapítani, továbbá ellentétes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) "vonatkozó szakaszaival, amelyek azt mondják ki, hogy az elvégzett szolgáltatásért díj jár." Az indítvány tartalma alapján tehát az Ör. kifogásolt szabályai sértik az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, ellentétesek a Jat. 2. § c) pontjával, továbbá a Ptk. 201. §-ával, s emiatt az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütköznek.
Az indítványozó hivatkozott arra, hogy a kötelezően előírt szolgáltatást nem veszi igénybe, mert a háztartásában keletkezett hulladékot egyrészt termelési célra hasznosítja, a maradék hulladék megfelelő ártalmatlanításáról pedig az egészségügyi szabályok betartásával saját maga gondoskodik. Előadta azt is, hogy az önkormányzat az Ör. sérelmezett rendelkezése alapján a mentességi kérelmét elutasította.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Ör. 5. § (1) bekezdése szerint: "A háztartási hulladék elszállításáról térítés ellenében az önkormányzat képviselő-testülete gondoskodik. A hulladékelszállítás, illetve az elszállítás igénybevétele kötelező."
Az Ör. 14. § (1)–(3) bekezdése a következő előírásokat tartalmazza.
"(1) Mindazon köztisztasági szolgáltatások díjainak megállapítására, amelyekre a rendelet a kötelező igénybevételt előírja – helyi árhatósági jogkörben – az önkormányzat képviselő-testülete jogosult.
(2) A hulladékszállítási díjat az önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg és behajtásáról tulajdononként a szolgáltatásra kötelezett intézkedik. Amennyiben a hulladékszállítási díj kivetés alapját képező alapadatok tévesek, a kötelezett kifogással élhet Dabas Város Polgármesteri Hivatalánál.
(3) A kifizetéssel hátralékosokkal szembeni eljárás kezdeményezése a szolgáltatásra kötelezett feladata. E rendelettel kötelezővé tett köztisztasági szolgáltatások díjai közüzemi szolgáltatási díjakhoz hasonló elbírálás alá esnek."
Az Ör. 15. § (1) bekezdése a mentességről így rendelkezik.
"(1) A kötelezően fizetendő köztisztasági díj megfizetése alól az a személy, vagy személyek mentesülnek, akiknek a havi jövedelme vagy a havi egy főre eső jövedelme a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj összegét nem haladja meg, és akinek, vagy akiknek a közös háztartásában keresőképes, nagykorú családtag nincs.
A jövedelmi viszonyok igazolására Dabas Város Polgármesteri Hivatala jogosult és köteles.
Az igazolás alapján a törlésre vonatkozóan I. fokon a Népjóléti és Szociális Bizottság dönt, amennyiben az ehhez szükséges feltételek fennállnak.
A törlésre vonatkozó méltányossági kérelmeket a kötelezettek a Polgármesteri Hivatalon keresztül terjeszthetik elő."
A hulladékszállítási díjat az Ör. melléklete állapítja meg, azt legutóbb az Ör. módosításáról rendelkező 45/1997. (X. 22.) rendelet 1. §-a határozta meg. Az indítványozó az Ör. e rendelkezéseit nem kifogásolta, ezért azokat az Alkotmánybíróság sem vizsgálta.
2. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmány e rendelkezéséhez hasonló szabályt állapít meg a Jat. 2. § c) pontja, amely szerint az Országgyűlés törvényben állapítja meg az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait.
Az Alkotmány és a Jat. idézett rendelkezései tehát csak az Alkotmányban meghatározott alapvető jogok és kötelezettségek megállapítására írják elő a törvényi szabályozást.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.
3. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a településtisztaság biztosítása. Az e tárgykörre vonatkozó részletes szabályozást az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény, (a továbbiakban: Kötv.) tartalmazza, amely – preambuluma szerint – "a helyi önkormányzati feladatkörbe tartozó, a köztisztasággal és a településtisztasággal, valamint az élet- és vagyonbiztonsággal összefüggő egyes – közszolgáltatás utján megvalósuló – közfeladatok ellátásának elősegítésére" irányul.
A Kötv. 1. § (1) bekezdése így rendelkezik.
"A helyi önkormányzat által szervezett, a települési szilárd és folyékony hulladék összegyűjtését, elszállítását és ártalommentes elhelyezését biztosító helyi közszolgáltatással ellátott területen lévő ingatlan tulajdonosa, használója (a továbbiakban együtt: tulajdonos) az ingatlanon keletkező szilárd és folyékony hulladék elhelyezéséről – a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott módon – a helyi közszolgáltatás igénybevétele útján köteles gondoskodni, ha jogszabály vagy hatósági határozat eltérően nem rendelkezik."
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 10. §-a pedig a következő előírásokat tartalmazza.
"(1) Az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a természetes személyek és szervezeteik, a gazdálkodást végző szervezetek és mindezek érdekvédelmi szervezetei, valamint más intézmények együttműködni kötelesek a környezet védelmében. Az együttműködési jog és kötelezettség kiterjed a környezetvédelmi feladatok megoldásának minden szakaszára.
(2) Az együttműködéssel járó jogokat és kötelezettségeket e törvény, illetve az önkormányzat rendeletben állapítja meg."
Az Alkotmánybíróság hasonló ügyekben hozott több határozatában már kifejtette, hogy a Kötv. 1. § (1) bekezdése a települési szilárd hulladék elszállítását közüzemi szerződés keretében megvalósuló közszolgáltatássá minősíti, és e szolgáltatás igénybevételét az ellátott területen az önkormányzati rendeletben meghatározott módon az ingatlan tulajdonosa, használója részére kötelezővé teszi. [52/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 484.]
Az indítványozó által vitatott közszolgáltatás igénybevételének kötelezettségét tehát törvény állapítja meg, s amennyiben a helyi önkormányzat rendeletében azt a Kötv. felhatalmazása alapján bevezeti, annak igénybevétele az érintett tulajdonosok tekintetében, a rendeletben meghatározott módon, a törvény erejénél fogva kötelező.
4. Az Alkotmánybíróság az e tárgykörben hozott határozataiban arra is rámutatott, hogy a településtisztasági közszolgáltatás során a szolgáltató és fogyasztó között szerződéses kapcsolat, polgári jogviszony áll fenn, amelyre a Ptk. rendelkezései az irányadók.
A Ptk. 198. § (2) bekezdése alapján jogszabály szerződés kötését kötelezővé teheti. A Ptk. 226. § (1) bekezdése szerint jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit. A Ptk. 685. § a) pontja szerint pedig e törvény alkalmazásában jogszabály: a törvény, a kormányrendelet, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között önkormányzati rendelet.
A Ptk. idézett rendelkezései alapján tehát törvény, valamint törvény felhatalmazása alapján annak keretei között önkormányzati rendelet is a szerződés megkötését kötelezővé teheti, és meghatározhatja annak tartalmi elemeit. Az önkormányzati rendelet a Kötv. felhatalmazása alapján és annak keretei között jogszabálynak minősül.
A Kötv. 2. § c) pontja alapján a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a szolgáltató és a tulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit. [Ptk. 226. § (1) bek.]
A Ptk. 201. §-a a következőket tartalmazza.
"(1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik – ellenszolgáltatás jár.
(2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja."
A Ptk. 201. § (2) bekezdése nem abszolút tilalomként nyilvánítja ki a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékkülönbségének előfordulását, hanem megtámadási lehetőséget biztosít a sérelmet szenvedő fél számára. A jogvita elbírálása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság pedig a normakontroll szabályai alapján vizsgálhatja meg és bírálhatja el, hogy valamely jogszabály – és a jogszabályok között valamely önkormányzati rendelet – sérti-e a szolgáltatás – ellenszolgáltatás egyenértékűségének a Ptk. 201. § (1) bekezdésében megfogalmazott követelményét.
A Kötv. 2. § f) pontja felhatalmazza a helyi önkormányzatot, hogy rendeletében állapítsa meg az elvégzendő szolgáltatás alapján a tulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, a díj mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit, vagy a szolgáltatás ingyenességét. A szolgáltatási díj megállapítása tekintetében a Kötv. további előírásokat nem tartalmaz. Nem határoz meg ilyen szabályokat a települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó helyi közszolgáltatás ellátásáról szóló 16/1996. (VII. 15.) BM–KTM együttes rendelet sem.
A Kötv. 2. § f) pontja tehát a szolgáltatási díj megállapítása tekintetében törvényi korlátozás nélküli mérlegelési jogkört biztosít a helyi önkormányzat számára. E rendelkezés alapján az önkormányzat mérlegelési jogkörében állapítja meg a szolgáltatás díját, rendelkezhet a szolgáltatás ingyenességéről, mentességet és kedvezményeket határozhat meg. Ha az önkormányzat a szolgáltatást díj fizetéséhez köti, szabadon dönthet a díj alkalmazásának feltételeiről is.
Az indítványban foglalt az a körülmény, hogy a Kötv. és az önkormányzati rendelet alapján a közszolgáltatás igénybevételére kötelezett tulajdonos valamely okból a szolgáltatást nem kívánja igénybe venni, az önkormányzati rendeletnek a díjfizetési kötelezettséget általánosan megállapító előírása tekintetében a Ptk. 201. § (1) bekezdésében megfogalmazott követelmény sérelmének megállapítását nem alapozza meg.
Az önkormányzat a Kötv. felhatalmazása alapján az Ör. kifogásolt 15. §-ában az indítványozó által kifogásolt esetre mentességet nem állapított meg. Mivel az önkormányzat az Ör.-ben ilyen mentességet mérlegelési jogkörében nem határozott meg, emiatt az Ör. vizsgált rendelkezésének alkotmányellenessége nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában vizsgálta azonos tárgykörben alkotott önkormányzati rendelet hasonló szabályozását és annak törvényellenességét nem állapította meg. (585/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 702, 705.; 545/B/1997. AB határozat, ABK 1999. december 470, 472.)
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az önkormányzat az Ör. 14. § (1)–(3) bekezdését és 15. § (1) bekezdését a Kötv. felhatalmazása alapján alkotta meg. Az Ör. vizsgált rendelkezései nem sértik az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, nem ellentétesek a Jat. 2. § c) pontjával és a Ptk. 201. §-ával, ezért azok nem ütköznek az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe sem.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2000. február 16.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s.k,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás