262/B/1997. AB határozat
262/B/1997. AB határozat*
2001.02.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 63. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Egyebekben az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 63. § (1) bekezdése alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Meglátása szerint a kifogásolt rendelkezés sérti az Alkotmány 8. § (2), 9. § (1), 13. § (1), valamint 70/A. § (1) bekezdését. Az indítványozó érvelése szerint ,,a Hpt. említett szabálya egyfelől a tulajdonra vonatkozó Alkotmányos rendelkezéseket sérti a tulajdonos jogosultságainak a korlátozása révén, másfelől természetes személyek közötti hátrányos megkülönböztetést alkalmazva állít fel korlátokat az igazgatósági taggá történő megválasztással kapcsolatban. ... Az igazgatóság a részvénytársasági formában működő hitelintézetek alapvető fontosságú, ügyvezető szerve. A tulajdonos az igazgatóságon keresztül tudja irányítani a részvénytársaság munkaszervezetét, illetve érvényesíteni a tulajdonosi érdekeket a cége működésében. A Hpt. hivatkozott szabálya a tulajdonjog lényeges tartalmát korlátozza azzal, hogy a tulajdonos számára nem engedi meg – akár az alkalmazottak, akár a céggel munkaviszonyban nem állók közül – az igazgatóság tagjainak szabad választását. ... Rendelkezésével különbséget állít fel devizabelföldi és devizakülföldi között, devizabelföldi magyar állampolgár és devizabelföldinek nem minősülő magyar állampolgárok között és végül devizabelföldinek minősülő magyar állampolgárok között is az alapján, hogy legalább egy éve állandó belföldi lakóhellyel rendelkeznek-e.”
Az Alkotmánybíróság véleményeztetés céljából megküldte az indítványt a Magyar Köztársaság igazságügy-miniszterének.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
,,8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
,,9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
,,13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
,,70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Hpt. kifogásolt rendelkezése:
,,63. § (1) A hitelintézet igazgatóságában legalább két olyan igazgatósági tagnak kell lennie, akik magyar állampolgárok, a devizajogszabályok alapján devizabelföldinek minősülnek, és – legalább egy éve – állandó belföldi lakóhellyel rendelkeznek.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
A Hpt. 5. § (3) bekezdés értelmében a hitelintézet bank, szakosított hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet (takarék-, illetőleg hitelszövetkezet) lehet. A Hpt. 8. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy bank és szakosított hitelintézet részvénytársaságként, fióktelepként, szövetkezeti hitelintézet szövetkezetként működhet. Tekintettel azonban arra, hogy az indítványozó indítványában kifejezetten a részvénytársasági formában működő hitelintézetek vonatkozásában fogalmazott meg alkotmányossági aggályokat, az Alkotmánybíróság a fióktelepként, illetve a szövetkezetként működő hitelintézetek vonatkozásában az alkotmányossági vizsgálatot mellőzte.
Elsőként az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az indítványozó által kifogásolt rendelkezés sérti-e az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogot.
Az indítványozó által kifogásolt rendelkezés szerint a hitelintézet igazgatóságában legalább két olyan igazgatósági tagnak kell lennie, akik magyar állampolgárok, a devizajogszabályok alapján devizabelföldinek minősülnek, és – legalább egy éve – állandó belföldi lakóhellyel rendelkeznek. Ez a rendelkezés azonban a részvénytársaság belső szervezeti jogviszonyait érintő szabály, mellyel kapcsolatban a tulajdonhoz való jog alkotmányjogi szempontból értékelhető korlátozása nem állapítható meg.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 13. § (1) bekezdése vonatkozásában elutasította.
IV.
1. ,,Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/A. §-ának értelmezésével. Bár a jogegyenlőség fogalma csupán a hivatkozott § (3) bekezdésének szövegében lelhető fel, a jogegyenlőség követelménye jelen van a 70/A. § valamennyi szabályában.
A jogegyenlőség lényege, hogy az állam, mint közhatalom, s mint jogalkotó köteles egyenlő elbánást biztosítani a területén tartózkodó minden személy számára. Ebben az összefüggésben nem tehet különbséget közöttük faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom nem csak az emberi, illetve az alapvető állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom – amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot – kiterjed az egész jogrendszerre, ideértve azokat a jogokat is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé.
A jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. Az ember, mint a társadalom tagja hivatása, képzettsége, kereseti viszonyai stb. szerint különbözhet és ténylegesen különbözik is más emberektől.
Az állam joga – s egyben bizonyos körben kötelezettsége is –, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt – egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével –, hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket.” [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281–282.]
2. Az Alkotmánybíróság elfogadhatónak tartotta azt a jogalkotói szándékot, hogy a hitelintézetek esetében olyan összetételű igazgatóság alakuljon ki, melyben – többek között – biztosított a belföldi gazdasági, pénzügyi és pénzintézeti viszonyok, közigazgatási gyakorlat és a pénzügyi szervezetek állami felügyelete ellenőrzési tevékenységének ismerete, valamint az állandó jellegű magyarországi tartózkodás. A pénz- és hitelviszonyok stabilitásához, a hitelintézetek prudens működéséhez fűződő közérdek, a betétesek vagyoni érdekei megkövetelhetik a részvényesek jogainak bizonyos szempontok szerinti korlátozását. A Hpt. 63. § (1) bekezdése szerinti szabályozás azért is szükséges lehet, mert a hitelintézet állami felügyelet általi ellenőrzését is lehetetlenné tenné, ha a felügyelet, az adóhatóságok az igazgatósági tagokkal csak kézbesítési meghatalmazottakon keresztül tudnának érintkezni, s nem tudnának elrendelni indokolt esetben azonnali adatszolgáltatási kötelezettséget. Az Alkotmánybíróság tehát a közérdekre történő hivatkozást indokoltnak találta.
A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 21. § (3) bekezdése szerint a részvénytársaság ügyvezetését – a zártkörűen működő részvénytársaság alapító okiratának eltérő rendelkezése hiányában – az igazgatóság látja el, és az igazgatóság tagjai minősülnek vezető tisztségviselőnek. A 240. §-a értelmében az igazgatóság a részvénytársaság ügyvezető szerve. Az igazgatóság legalább három, legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll.
A Hpt. 62. és 63. §-ainak összevetéséből következően a hitelintézet igazgatóságának létszáma legalább öt fő kell hogy legyen. Ebből következően a részvénytársasági forma esetében az igazgatóság létszáma öt és tizenegy között lehet.
3. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy senkinek sincs alanyi joga arra, hogy igazgatósági taggá váljon. Az indítvánnyal érintett rendelkezés senkit (így a nem magyar állampolgárokat, a devizakülföldieket, a belföldi lakóhellyel legalább egy éve nem rendelkezőket) nem zár ki az igazgatósági taggá válás lehetőségéből. Amint arra az Alkotmánybíróság a fentiekben rámutatott, az igazgatóság tagjainak kiválasztásánál a részvényesek tág mozgástérrel rendelkeznek. A különbségtétel azonban a már kifejtett indokok alapján ésszerűnek tekinthető, az emberi méltóságot pedig semmilyen vonatkozásban nem sérti.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tekintetében is elutasította.
V.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. Az indítványozó indítványában csupán hivatkozott az Alkotmány 9. § (1) bekezdésére, a kifogásolt jogszabály erre tekintettel történő megsemmisítésének okát vagy indokolását nem adta.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 9. § (1) bekezdése vonatkozásában – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – visszautasította.
Budapest, 2001. február 12.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
|
|
Dr. Bagi István s. k., |
Dr. Bihari Mihály s. k., |
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
|
|
Dr. Czúcz Ottó s. k., |
Dr. Erdei Árpád s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Harmathy Attila s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kukorelli István s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
|
Dr. Tersztyánszkyné |
Dr. Strausz János s. k., |
Dr. Vasadi Éva s. k |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás