565/B/1997. AB határozat
565/B/1997. AB határozat*
2001.02.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzatának a Budapest XII. kerület Maros u.–Csaba u.–Városmajor u.–Magyar Jakobinusok tere által határolt terület részletes rendezési tervének jóváhagyásáról szóló 16/1994. (VI. 7.) rendelete 1. sz. mellékletében, valamint a 2. sz. melléklete 9. és 10. pontjában a Maros u. 18. sz. telekre vonatkozó szabályozás alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló eljárást megszünteti.
Az Alkotmánybíróság a XII. kerületi önkormányzatnak a 16/1994. (VI. 7.) rendelete módosításáról szóló 13/1998. (VII. 15.) rendelete vonatkozásában a rendeletalkotási eljárás szabályainak megsértéséből adódó törvényellenesség megállapítására irányuló kérelmet visszautasítja, az e rendelet 1., 3., 4., és 5. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt pedig elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzatának a Budapest XII. kerület Maros u.–Csaba u.–Városmajor u.–Magyar Jakobinusok tere által határolt terület részletes rendezési tervének jóváhagyásáról szóló 16/1994. (VI. 7.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) ,,városrendezési és szabályozási előírások” című 2. sz. melléklete 9. és 10. pontjának a Maros u. 18. sz. telket érintő rendelkezése, valamint az 1. sz., a részletes szabályozási tervet tartalmazó mellékletnek a Maros u. 18. sz. telekre vonatkozó része alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Álláspontja szerint az Ör.-nek a Városmajor u. 21. (Maros u. 18.) sz. alatti 6956 hrsz. ingatlan megosztásáról rendelkező szabályozása nem felel meg az Országos Építésügyi Szabályzat közzétételéről szóló 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: OÉSZ) 50. §-ában foglalt előírásnak.
Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy az Ör. ellentétes az OÉSZ 20., 49. és 132. §-ával, valamint az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Ét.) 29. § (2) bekezdésével, továbbá sérti a társasházról szóló 1977. évi 11. törvényerejű rendeletnek (a továbbiakban: Thtvr.) a közös tulajdonban álló ingatlanrészeket érintő rendelkezéseit.
2. Az indítványozó újabb beadványában az Ör.-t módosító 13/1998. (VII. 15.) rendelet (a továbbiakban: Ör. 1.) 1., 3., 4. és 5. §-ai alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó kifogásolta, hogy az Ör. 1. megalkotására az Ét. helyébe lépő, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét. 1.) 9. §-ában meghatározott eljárási rend sérelmével és az Ét. 1. 61. § (1) bekezdésében megállapított elnevezések mellőzésével került sor.
Az indítványban foglaltak szerint az Ör. 1. 1. §-a az Ét. 1. 19. § (1) bekezdésével ellentétesen rendelkezik a Budapest XII. kerület Maros u. 18. sz. alatti telekről.
Az indítványozó az Ör. 1. 3. és 4. §-át is sérelmezte. Arra hivatkozott, hogy az Ör. 1. ,,3. §-a 18 méterben jelöli meg a Maros u. 18. sz. alatti, eddig még nem létező telken építhető terület maximális homlokzatmagasságát, a 4. §-a pedig mélygarázs építését rendeli el ezen a telken”.
Az Ör. 1. 5. §-a alkotmányellenességének megállapítását az indítványozó a következők miatt kérte. Úgy vélte, hogy ez a szabályozás ellentétes az OÉSZ 20. § (4) bekezdésével, majd az OÉSZ helyére lépett, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 3. sz. mellékletével, valamint Budapest Főváros Tanácsának a Budapesti Városrendezési Szabályzatról szóló 5/1986. (XI. 30.) rendeletével (a továbbiakban: BVSZ), mivel a Maros u. 18. sz. alatti ingatlan hátsó kertjéből nem alakítható ki 700 m2-es telekméret.
Az indítványozó szerint az Ör. 1. 5. §-a – azzal, hogy ,,6 m-es hátsó kert betartásával” lehetővé teszi a Maros u. 18. sz. alatti telek megosztását – sérti az OTÉK 34. § (4) bekezdését is.
Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az Ör. 1. 5. §-a ütközik az Étv.1. 23. § (2) bekezdésével, mivel olyan kérdésben – telekalakítás engedélyezéséről – ,,döntött normatív jogszabállyal, amely nem tartozik a hatáskörébe”.
II.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az Ör. rendelkezései alkotmányellenessége vizsgálatára irányuló indítványban említett Ét.-t az Ét. 1. 60. § (1) bekezdés a) pontja, a Thtvr.-t a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény 40. § (2) bekezdése, az OÉSZ-t az OTÉK 110. § (4) bekezdése, a BVSZ-t pedig a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzatról szóló 97/1998. (X. 15.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: BVKSZ) 67. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezte. Mivel az Ör. alkotmányossága megítélésénél a viszonyítási alapot jelentő, hatályon kívül helyezett rendelkezések helyett az Országgyűlés új tartalommal törvényi szabályozásokat, a Fővárosi Közgyűlés pedig szintén új tartalmú rendeletet alkotott, ezért az Ör. támadott szabályozása alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgytalanná vált. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatának megfelelően – ezt az eljárást megszüntette.
III.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy ,,a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot”.
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése a helyi közszolgáltatások körében a települési önkormányzat feladataként említi a településrendezést.
Az Ét. 1. 7. § (1) bekezdése szerint ,,a településrendezés célja a települések területfelhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése és védelme, továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése”. A 7. § (3) bekezdés c) pontjának megfelelően a településrendezés eszköze a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv, amelyet a településszerkezeti terv alapján a települési önkormányzat képviselő-testülete dolgoztat ki és rendelettel állapít meg”.
Az Ét. 1. 13. § (1) bekezdése a helyi építési szabályzatra vonatkozó alapvető jelentőségű előírást tartalmaz: ,,Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania”.
A 13. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelően a helyi építési szabályzatnak rendelkeznie kell a beépítésre szánt területek, illetőleg az azokon belüli egyes területrészek (építési övezetek) behatárolásáról, azok felhasználásának, beépítésének feltételeiről és szabályairól.
Az Ét. 14. § (2) bekezdése a fővárosra vonatkozó sajátos rendelkezések körében azt írja elő, hogy ,,a Fővárosi Önkormányzat a főváros területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek, valamint a környezeti elemek védelmével kapcsolatos általános követelményeket fővárosi építési keretszabályzatban állapítja meg”.
E § (3) bekezdése alapján ,,a fővárosi kerületi önkormányzatnak – a fővárosi építési keretszabályzat keretein belül – a kerület egészére vonatkozóan építési szabályzatot kell megállapítania”.
Az Ét. 9. § (2) bekezdése – a településrendezés általános rendezési szabályai körében – előírja a következőket.
,,A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek kidolgozása során:
a) az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseleti szervek véleménynyilvánítási lehetőségét biztosítani kell, ennek érdekében a helyben szokásos módon az érintettek tudomására kell hozni kidolgozásuk elhatározását, amelynek keretében
aa) meg kell határozni a rendezés alá vont területet,
ab) ki kell nyilvánítani általános célját és várható hatását, hogy az érintettek azzal kapcsolatban javaslatokat és észrevételeket tehessenek;
b) az államigazgatási szerveket, valamint az érintett települési önkormányzati szerveket az előkészítésbe be kell vonni úgy, hogy azok a megkeresés kézhezvételétől számított 15 napon belül írásos állásfoglalásukban ismertessék a település fejlődése és építési rendje szempontjából jelentős terveiket és intézkedéseiket, valamint ezek várható időbeli lefolyását, továbbá a hatáskörükbe tartozó kérdésekben a jogszabályon alapuló követelményeket;
c) az érintett terület lakosságának életkörülményeiben bekövetkező hátrányos következmények elhárítása vagy csökkentése érdekében figyelemmel kell lenni az érintettek értékrendjére, szociális helyzetére, ezek várható változására, továbbá vizsgálni kell a lakosság életkörülményeit és igényeit”.
Az Ét. 19. § (1) bekezdése kinyilvánítja, hogy ,,beépítésre szánt területen épület csak építési telken helyezhető el”. A 23. § (2) bekezdésének megfelelően ,,telekalakítás csak jogerős telekalakítási engedély alapján végezhető”.
Az OTÉK-nak az indítványban hivatkozott 3. sz. melléklete a településrendezési tervek és a helyi építési szabályzat véleményezési eljárásában érdekelt államigazgatási szerveket nevezi meg. Az OTÉK 34. § – az indítványban foglaltaktól eltérően – nem tartalmaz (4) bekezdést. Az indítvány szövegéből kitűnik, hogy előterjesztője a 35. § (4) bekezdésére kívánt hivatkozni, ugyanis e rendelkezés utal a hátsó kert legkisebb mélységére, a következők szerint: ,,A hátsó kert legkisebb mélységét a helyi építési szabályzat, szabályozási terv állapítja meg, ennek hiányában az nem lehet kisebb
– sem 6,0 m-nél,
– sem az építmény hátsó kertre néző tényleges építménymagasságának mértékénél”.
2. Az Ét. 1. előbbiekben idézett szabályozásának megfelelően alkotta meg Budapest Főváros Közgyűlése a BVKSZ-t, amelynek 1. § (2) bekezdése felhatalmazást ad a kerületi önkormányzatoknak arra, hogy saját rendeletükben megalkossák a Kerületi Városrendezési és Építési Szabályzatot, illetőleg a Kerületi Szabályozási Terveket, amelynek rendelkezései nem lehetnek ellentétesek a BVKSZ, valamint a Fővárosi Közgyűlés által rendeletben elfogadott Fővárosi Szabályozási Keretterv meghatározásaival és előírásaival. Az Ét. 1. 61. § (1) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezésnek megfelelően ,,ahol jogszabály
a) általános rendezési tervet említ, azon településszerkezeti tervet,
b) alaptervet, részletes rendezési tervet említ,
azon helyi építési szabályzatot és szabályozási tervet kell érteni”.
Az Ör. 1. – preambulumának megfelelően – az Ét. 1. 7. § (3) bekezdésének c) pontjában, 14. §-ának (3) bekezdésében és 14. §-a (4) bekezdésének c) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Budapest XII. kerület Maros u.–Csaba u.–Városmajor u.–Magyar Jakobinusok tere által határolt terület részletes rendezési tervének jóváhagyásáról szóló Ör. módosítására irányul.
Az Ör. 1. 1. §-ának támadott előírása a következőket tartalmazza: ,,Az Ör. 1. számú mellékletének a Budapest XII. kerület Maros u. 18. szám alatti, 6956 helyrajzi számú telekre vonatkozó része helyébe e rendelet melléklete lép”.
Az Ör. 1. számú melléklete és az Ör. 1. melléklete a szabályozási terv részét képező műszaki tervet tartalmaz.
Az Ör. 1. 3. §-a így rendelkezik: ,,Az Ör. 2. számú melléklete 9. pontjának második gondolatjeles szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép: (A tervezett épületek max. homlokzatmagasságai:) ,,– Maros u. 18. H = 18,00 m, de nem lehet nagyobb a Maros u. 20. sz. homlokzatmagasságánál”.
Az Ör.-nek az idézett módosítással érintett szabályozása a következőket tartalmazta:
,,Maros u. 18. H=18,00m”.
Az Ör. 1. 4. §-a megállapítja: ,,Az Ör. 10. pontja harmadik gondolatjeles szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép: (Mélygarázs építendő az alábbi telkeken belül:) ,,– Maros u. 18. sz. telken a rendeltetés alapján számított gépkocsik részére, ami – hidrogeológiai vizsgálat eredményétől függően – több szintben is elhelyezhető”.
Az Ör. 2. sz. melléklet 10. pontjának az Ör. 1. 4. §-ával módosított, eredeti szövege szerint ,,mélygarázs építendő ... Maros u. 12. – Városmajor u. 13. sz. telkeken 62 gk. részére”.
Az Ör. 1. kifogásolt 5. §-a előírja: ,,Az Ör. a következő új címmel és 11. ponttal egészül ki: ,,Telekrendezés
11.
A Maros u. 18. (Városmajor u. 21.) sz. telek két részre osztható, 6 m-es hátsó kert betartásával”.
IV.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt nem megalapozott.
1. Az indítványozó hivatkozása szerint az Ör. 1. megalkotására az Ét. 1. idézett 9. §-ában szabályozott véleményezési eljárás lefolytatása nélkül került sor. Az Alkotmánybíróság elvi jelentőségű döntésében, a 30/1999. (X. 13.) AB határozatban rámutatott a következőkre: ,,az önkormányzati működés jogszerűségének vizsgálata az Ötv. 98. §-a szerint nem az Alkotmánybíróság, hanem a közigazgatási hivatalok feladata. ... az önkormányzati rendeletalkotás szabályainak betartásával kapcsolatos indítványozási jog a közigazgatási hivatal vezetőjének – az Ötv.-ben biztosított tájékozódási, intézkedési lehetőségeit is figyelembe véve – kizárólag az Ötv. 99. § (2) bekezdés a) pontján alapul”. (ABH 1999. 411., 414–415.)
A Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala vezetőjének az Alkotmánybírósághoz benyújtott 02–5326/5/1999. sz. iratából kitűnik, hogy a hivatalvezető nem kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál az Ör. 1. törvényellenessége vizsgálatára irányuló eljárást.
A vázoltak alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 1. vonatkozásában a rendeletalkotási eljárás törvényellenességének megállapítására irányuló kérelmet – az indítványozási jog hiánya miatt – visszautasította.
2. Az indítványozó az Ör. 1. előírását a telekalakításra vonatkozó rendelkezések tartalma miatt is támadta.
2.1. Az Ör. 1. számú mellékletében és az Ör. 1. mellékletében foglalt műszaki tervek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 6956. hrsz. Maros u. 18. sz. alatti telek átmenő jellegű, a Városmajor u. felől a 21. számú. Mivel az Ör. 1. támadott 5. §-a lehetővé teszi az átmenő telek megosztását, így a megosztás eredményeként a Maros u. felől kialakuló telek természetbeni megjelölésének a Maros u. 18. sz. elnevezés felel meg.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ingatlan megosztását követő új megjelölésnek nincs alkotmányos összefüggése.
2.2. Az Alkotmánybíróság a Budapest XII. kerület 6956. hrsz. ingatlan tulajdoni lapjának adatai szerint azt is megállapította, hogy az ingatlan területe 1.615 m2. Az Ét. 1. 14. § idézett (2) bekezdése szerint a BVKSZ tartalmaz előírásokat a főváros területének beépítésével kapcsolatos általános követelményekről. A BVKSZ-nek a nagyvárosias, jellemzően zártsorú beépítésű lakóterületre vonatkozó 27. §-ához kapcsolódó 1. sz. táblázat az említett építési övezet képzésénél az építési telkek esetében a legkisebb és legnagyobb területről nem rendelkezik.
Mindezekre tekintettel a 6956. hrsz. terület megosztásának nincs a területmérték alapján meghatározott jogszabályi akadálya.
2.3. Az indítványozó az Ör. 1.-nek a tervezett épületek maximális homlokzatmagasságát meghatározó előírását is támadta. Az OTÉK a beépítésre szánt területek építési használatának felső határa című, 25. §-a szerint nagyvárosias lakóterületen az építési szabályzatban, szabályozási tervben az építési telekre meghatározandó megengedett legkisebb épületmagasság 12,5 m.
Az OTÉK ebben az esetben a legnagyobb épületmagasságot nem határozza meg. Az Ör. 1. idézett 3. §-a szerint a Maros u. 18. sz. alatti épület maximális homlokzatmagassága 18 m.
E szabályozás második fordulata utal arra is, hogy az említett ingatlanon tervezett épület maximális homlokzatmagassága nem lehet nagyobb a Maros u. 20. sz. alatti épület homlokzatmagasságánál.
Az Alkotmánybíróság az Ör. 1. és az OTÉK bemutatott rendelkezései összevetésével úgy ítélte meg, hogy az Ör. 1. 3. §-a nem ellentétes az OTÉK-nak a megengedett legkisebb, illetve legnagyobb építménymagasságot megállapító rendelkezésével.
2.4. Az Ör. 1. 4. §-a a mélygarázs építéséről rendelkezik. A BVKSZ 27. § (4) bekezdésének első mondata arra utal, hogy ,,új épület elhelyezése esetén a parkolást telken belül:
a) elsősorban a terepszint alatt és/vagy
b) a földszinti, illetve első emeleti szinti teremgarázsban kell megoldani”.
Az Ör. 1. vizsgált rendelkezése megfelel ennek a követelménynek. A mélygarázs megépítésére (így a befogadható gépjárművek és a kialakítandó szintek számára) vonatkozó engedélyezési, így a szakmai (műszaki, környezetvédelmi, biztonsági és az Ör. 1. 4. §-a szerint hidrogeológiai) előírások megfelelőségének vizsgálata építésügyi hatósági eljárás keretében történik és nem képezheti alkotmányossági normakontroll tárgyát.
2.5. Az Ör. 1.-nek az Ör. 2. sz. melléklete 11. pontját megállapító 5. § első fordulata szerint a Maros u. 18. sz. telek két részre osztható.
Az Ét. 1. 2. § 24. pontjának megfelelően a telekfelosztás a telek új telkekre történő osztása. Az Ét. 1. 23. § (1) bekezdése a következőket írja elő: ,,Telket csak úgy szabad alakítani, hogy az a terület rendeltetésének megfelelő használatra alkalmas legyen, továbbá annak alakja, terjedelme, beépítettsége és megközelíthetősége a jogszabályoknak és a szabályozási tervnek megfeleljen”.
Az Ét. 1. 52. § (2) bekezdése alapján a telekalakítás (így az Ét. 24. § (1) bekezdés b) pontjára tekintettel a telekfelosztás) építésügyi hatósági ügynek minősül. A 23. § (2) bekezdés azt is előírja, hogy ,,telekalakítás csak jogerős telekalakítási engedély alapján végezhető”.
Az Ör. 1. 5. § vizsgált szabályozása nem telekalakításról (telekfelosztásról) rendelkezik, hanem az Ör. 1. és az Ör. további előírásainak megfelelően megteremti a telekfelosztás jogszabályi lehetőségét.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 1. 5. § első fordulata alkotmányellenességét nem állapította meg.
2.6. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a telekfelosztás – az Ör. 1. 5. § második fordulata szerint – 6 m-es hátsó kert betartásával lehetséges. A hátsó kert legkisebb mértékét az OTÉK már idézett 35. § (4) bekezdése állapítja meg. Az említett rendelkezés szerint a hátsó kert legkisebb mértékét a helyi építési szabályzatnak, illetve szabályozási tervnek kell meghatároznia, s az OTÉK előírása csak ezek hiányában alkalmazandó.
Tekintettel arra, hogy az Ör. 1. előírta a hátsó kert legkisebb mértékét, ezért a szabályozás nem ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 1. támadott rendelkezési alkotmányellenességét nem állapította meg, s az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2001. február 12.
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kukorelli István s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás