PK BH 1997/330
PK BH 1997/330
1997.07.01.
A biztosítót az új érték térítésére vonatkozó szerződéses kötelezettsége a gépjármű tényleges gyártási idejének figyelembevétele alapján terheli [Ptk. 200. § (1) bek., 210. § (3) bek.].
A perbeli Chrisler Le Baron típusú személygépkocsit a felperes 1992. március 16. napján vásárolta a T. Gépjármű-kereskedelmi Korlátolt Felelősségű társaságtól 1 350 000 Ft vételáron. Az adásvételi szerződésben, valamint a forgalmi engedélyben annak gyártási éveként 1990. esztendőt tüntették fel. Ezt követően 1992. március 31-én a felperes extra casco biztosítási szerződést kötött az alperessel, amelyben az új érték részelemet is ügyleti feltétellé tették. A felperes járművével 1992. április 25-én balesetet szenvedett, amelynek következtében az totálkárossá vált. Az alperes 1992. július 2. napján büntetőeljárást kezdeményezett a felperes ellen, mert a biztosított gépkocsi forgalmi engedélybe bejegyzett adatait aggályosnak találta. Ennek során a járművet is lefoglalták. Végül a városi ügyészség a nyomozást bizonyítékok hiányában megszüntette. Az alperes a jelen peres eljárás során megfizetett a felperesnek 905 088 Ft kártérítést.
A felperes módosított keresetében a gépkocsinak a káridőpontban fennállott újkori értéke, valamint a tárolás miatt értékcsökkent maradványérték és már kifizetett kártérítés különbözetének megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben.
Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 388 812 Ft tőkét, valamint ez után 1993. szeptember 3-tól a kifizetésig járó évi 20%-os kamatot. Marasztalta őt továbbá 905 088 Ft után 1993. szeptember 3-tól 1993. szeptember 28. napjáig évi 20% kamatban is. Jogi álláspontja szerint az alperes sikerrel bizonyította, hogy a káresemény időpontjában az újérték-biztosításnak a szerződésben előírt feltételei nem álltak fenn, ezért az akkori, tényleges, használt forgalmi érték alapulvételével marasztalta az alperest. A maradványértéknek a büntetőeljárás során bekövetkezett csökkenését nem találta az alperesre átháríthatónak.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta, és az alperes marasztalásának összegét 1 989 804 Ft-ra felemelte. Úgy foglalt állást, hogy az alperes a biztosítási szerződés megkötése során megszegte a törvényben előírt együttműködési kötelezettségét, és nem tárta fel a jármű tényleges életkorát. Jogi álláspontja szerint e mulasztásra előnyök szerzése érdekében nem hivatkozhat, ezért a 3 200 000 Ft új érték alapulvételével köteles helytállni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Támadta a másodfokú bíróságnak az újérték-biztosítással kapcsolatos jogi okfejtését.
A felperes érdemi felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése folytán a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az megalapozott.
Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést az újérték-biztosítás szerződésben foglalt feltételének figyelmen kívül hagyásában jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A peres felek között 1992. március 31. napján casco biztosítási szerződés jött létre. Ennek megkötése során - élve a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdésében biztosított jogukkal - ügyleti feltétellé emelték az alperes általános szerződési feltételeit is. Ennek IV. fejezete 17. §-ának a) pontja pedig kimondja, hogy új értéken csak a jármű új állapotban történt forgalomba helyezésétől számított két éven belül bekövetkezett káresemények alapján térít a biztosító. A biztosítási szerződés megkötése idején mindkét peres fél tévedésben volt a jármű gyártási évét illetően. Ezt alapvetően a felperesnek kellett volna ismernie és közölnie az alperessel. Az eladóval kötött adásvételi szerződés, valamint a forgalmi engedély adatai alapján azonban tévesen úgy tudta, hogy annak gyártási éve 1990. esztendő volt, és az alperest is így tájékoztatta. Ennek az okiratokkal alátámasztott ténynek az elfogadásával azonban az alperes nem járt el felróható módon, mert az akkor fennállott körülmények ettől eltérő következtetés levonásához számára nem szolgáltattak kellő alapot. Ez pedig azzal a jogkövetkezménnyel járt, hogy a biztosítási szerződést a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján bármelyikük megtámadhatta volna. Mivel azonban erre egyik részről sem került sor, a jogügylet mindkettőjükre az abban foglalt feltételek mellett irányadó. Ezek között vonatkozik rájuk az is, hogy az alperes a fentiek szerint a kárnak új értéken való megtérítését az új állapotban történt forgalomba helyezéstől számított kevesebb, mint két esztendő elteltéhez, mint feltételhez kötötte. A perben lefolytatott szakértői bizonyítással pedig sikerrel igazolta, hogy ez a káresemény időpontjában már nem állott fenn. Ez pedig azzal a következménnyel járt, hogy ezen ügyleti feltételre a felperes már jogot nem alapíthatott, és csupán a használt gépkocsi káresemény idején fennállott forgalmi értéke, valamint a maradványérték különbözetének megfizetését igényelhette sikerrel.
Jogszabályt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor a közös tévedésért kizárólag az alperest tette felelőssé és a per eldöntésére irányadó, szerződésben foglalt teljesítési feltételt figyelmen kívül hagyta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 22.731/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás