PK BH 1997/334
PK BH 1997/334
1997.07.01.
Távbeszélődíj kifogásolásával kapcsolatos bizonyítási teher alakulása [1992. évi LXXII. tv. 12. § (5) bek.; 2/1981. (Po. É. 1) VI. 6. ut. – Szab. C. 1.].
Az alperes távközlési üzeme (a továbbiakban: alperes) 1992 novemberében szerelte fel a felperes lakásában a távbeszélő-készüléket. A felperes 10 hónapon keresztül átlagosan havi 800 forint körüli távbeszélődíjat fizetett. 1993. szeptember hónapra 14 769 forint összegű díjat állapított meg az alperes, amelyet - annak mértéke miatt - nem a szokásos módon, hanem külön fizetési felszólítás útján kívánt érvényesíteni. A felperes házastársa kifogásolta az összeget, és a távbeszélő-készülék hibáját jelezte az alperesnek. Az alperes nem végzett vizsgálatot, és nem is tett érdemi intézkedést, ugyanakkor 1993. október hónapra 29 700, november hónapra pedig 19 362 forint összegű távbeszélődíjat állapított meg a felperes terhére. A felperes panaszát 1994. januárjában kezdte kivizsgálni. Ennek eredményeként megállapította, hogy a számla kiállítása helyesen történt, műszaki meghibásodást nem észlelt. 1993 novemberét követően a felperes távbeszélődíja ismét - a korábbi - 800 forint körüli összeget tett ki. Miután a felperes az alperes által a három hónapra felszámított 63 831 forintot nem fizette meg, az alperes kikapcsolta a távbeszélő-készüléket.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy távbeszélő-számlájának havi összege - a vitatott három hónapban is - 830 forint. Az alperest egyúttal a távbeszélőállomás díjtalan visszakapcsolására kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását és viszonkeresetében a felperest a 63 831 forint díjtartozás megfizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperest terhelő távbeszélődíj mértéke a havi 830 forint alapján összesen 2490 forint. Az alperest a távbeszélő-állomás díjtalan visszakapcsolására is kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény (Ttv.) 12. §-ának (5) bekezdése értelmében az alperesnek kellett volna bizonyítania a vitatott számlák alapjául szolgáló beszélgetések megtörténtét. Ennek az alperes nem tett eleget. A posta-vezérigazgató 2/1981. (Po. É. I.) VIG számú, a távbeszélőszámla összege elleni felszólalások intézéséről szóló utasításban (a továbbiakban: C. 2. Szab.) foglaltaknak sem tett eleget.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatását és a felperesnek viszonkeresete szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint kellőképpen bizonyította a vitatott számlák helyességét és ezáltal a felperes díjfizetési kötelezettségét. Utalt arra is, hogy a berendezései az adott időszakban nem voltak alkalmasak a Ttv.-ben előírt, hívószámra lebontott gépi kimutatás elkészítésére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a felperest 2490 forint és ennek kamata megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan az alperes viszonkeresetét elutasította. Döntésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság az alperes viszonkeresetéről érdemben nem rendelkezett, s miután abból a felperes 2490 forintot elismert, ennyiben minősült az alperes fellebbezése alaposnak. Elfogadva az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását, azt azzal egészítette ki, hogy az alperes utólagos vizsgálata és annak eredménye nem bizonyítja, hogy a vitatott időszakban az állomás műszaki állapotában nem volt hiba. Nem fogadta el az alperesnek azt a hivatkozását, amely szerint a gépi számláló és ellenőrző berendezések hiányában nem vizsgálta felül a távbeszélőforgalom alakulását.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet megváltoztatásával a felperesnek a viszonkeresete szerinti marasztalására irányult. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a bizonyítékokat törvénysértő módon értékelték, és ennek eredményeként került sor a viszonkereseti kérelmének az elutasítására.
A felperes a jogerős ítéletnek hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a rendelkezés az anyagi és az eljárásjogi szabályok megsértésére egyaránt irányadó. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát. A Pp. 271. §-a (1) bekezdésének b) pontjából értelemszerűen következik továbbá, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálatának csak az elsőfokú ítéletnek fellebbezéssel érintett része tekintetében van helye. A törvényi rendelkezésekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban kellett állást foglalnia, hogy jogszerű-e a másodfokú bíróságnak az a döntése, amellyel az alperes viszonkeresetét - a 2490 forintot meghaladóan - elutasította.
A Ttv. 12. §-ának (5) bekezdése szerint, ha az előfizető a szolgáltató által követelt díj összegszerűségét vitatja, a szolgáltatónak kell bizonyítania, hogy a díj számlálása, továbbá megállapítása helyes volt. Az alperes bizonyítási kötelezettségének megítélése szempontjából nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor azt rögzítették, hogy az alperes csak több héttel a felperes felszólalását követően kezdte meg annak kivizsgálását. A perbeli ügy körülményei feltétlenül indokolták, hogy az alperes haladéktalanul elrendelje a C. 2. Szab. 6.1. szerinti forgalmi megfigyelést és műszaki vizsgálatot. Tekintettel azonban arra, hogy a vitatott időszakban az alperes sem forgalmi megfigyelést, sem műszaki vizsgálatot nem végzett, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján, jogszabálysértés nélkül bírálta el a másodfokú bíróság az alperes viszonkeresetét.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 20.056/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás