PK BH 1997/338
PK BH 1997/338
1997.07.01.
A volt házastársak közös tulajdonának meg szüntetése során a házasságkötés után létrejött megállapodás figyelembevétele és a használati díj iránti igény elbírálása [Csjt. 27. § (3) bek., 31/B. § (4)–(5) bek.; Ptk. 4. § (4) bek., 148. § (2) bek., 582. § (3) bek.; PK 76. sz. V. p.].
A peres felek 1976-ban kötöttek házasságot, amelyből 1979-ben Gergely nevű gyermekük született. Közös lakásuk a b.-i házas ingatlan volt, ahonnan a felperes a gyermekkel 1987. december 6-án elköltözött, és ezzel a felek életközössége végleg megszűnt.
1985. május 8-án a felek közjegyzői okiratba foglalt közös nyilatkozatot tettek, amelyben az alperes előadta, hogy az ingatlant, mint üres házhelyet még a házasságkötés előtt szerezte, ezért a telek a különvagyona. A felek kijelentették, hogy az ingatlanra a házasságkötés után, 1976-ban házat építettek, amely a házassági vagyonközösséghez tartozik. A szerződés 4. pontja értelmében "a felépítmény és a telek egységes ingatlan-nyilvántartási rendezése céljából az alperes a telek 1/2 részét ajándékba adja a felperesnek, míg a felépítmény a Csjt. 27. §-a szerint 1/2 részben a felperes tulajdonát képezi". A megállapodáshoz a jelzálogjog jogosultjai hozzájárultak, és annak alapján a felperes tulajdonjoga az ingatlan I/2 illetőségére bejegyzésre került.
A felperes a keresetében, az alperes az ellenkérelmében a házasság felbontását kérte. A felek egyetértettek abban, hogy a gyermek a felperes gondozásában marad, és úgy nyilatkoztak, hogy a házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságokat peren kívül megosztották, kérték azonban az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését. Ez utóbbival kapcsolatban mindkét fél igényt tartott a másik fél tulajdoni hányadának magához váltására és a kizárólagos lakáshasználatra. A felperes az elköltözésétől kezdődően többlethasználati díj iránti igényt is érvényesített az alperessel szemben, míg az alperes a telek 1/2. illetősége tekintetében az ajándékot visszakövetelte, és arra hivatkozott, hogy - a házasságkötés előtt elvégzett munkákra figyelemmel - a felépítmény 2/3-a a különvagyona.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a házasságot felbontotta, a gyermeket a felperesnél helyezte el, az ingatlan kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, és a közös tulajdont megszüntette: kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 349 727 forint megváltási árat, ezzel egyidejűleg köteles az alperes az ingatlanból - elhelyezési igény nélkül - kiköltözni. Megkeresni rendelte a földhivatalt a felperes tulajdonjogának bejegyzése végett. Az ítélet indokolása szerint a házasság megromlása kizárólag az alperes durva, erőszakos magatartására vezethető vissza, amely miatt a felperes kényszerült a lakásból elköltözni. Ennek következtében az alperes az 1/2 telektulajdoni illetőséget, mint ajándékot a Ptk. "5. §-a" értelmében nem követelheti vissza, míg a felépítmény tekintetében a közjegyzői okiratban az alperes maga nyilatkozott úgy, hogy azt közösen létesítették a felperessel, amit a bizonyítás anyaga - amely szerint már a házasságkötés előtt mindkét fél rokonai részt vettek az építkezésben - is alátámasztott. Ezért az ingatlan - az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel egyezően - a felek egyenlő arányú közös tulajdona. E hányadokat figyelembe véve kerülhet sor a közös tulajdon megszüntetésére, amelynek során a családvédelmi érdeket, az igazolt teljesítőképességet értékelés körébe vonva a felperes jogosult az alperes illetőségének magához váltására, akit - az alperes korábbi magatartására tekintettel - a lakás kizárólagos használata is megillet. A megváltási ár kiszámítása az ingatlanszakértő által megállapított beköltözhető forgalmi értékén, a terhek, az alperes által fizetendő használati díj és az ingók megosztásának eredményeként jelentkező értékkülönbözet elszámolásán alapul. Az ítélet ellen a tulajdoni hányadok mértéke, a közös tulajdon megszüntetésének módja, a lakáshasználat, valamint a házasság megromlásához vezető okok megállapítása tekintetében az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, a felperest terhelő marasztalási összeget 420 000 forintra felemelte, az elsőfokú ítéletet a megváltási ár kifizetésének és az ingatlan elhagyásának teljesítési határideje vonatkozásában kiegészítette, az alperest 1987. december 6-tól az ítélethozatalig összesen 121 575 forint használati díj megfizetésére kötelezte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság a házasság megromlásának okai és a lakáshasználat tekintetében. A fellebbezési eljárásban lefolytatott bizonyítás sem igazolta az alperesnek azt az állítását, hogy a házasságkötés előtt az akkor még különvagyonát képező telken a felépítmény létesítése során lényegesen nagyobb különvagyoni hozzájárulása volt, mint amennyit abban az időben a felperes és hozzátartozói nyújtottak. A telekkel kapcsolatban az ajándék visszakövetelése iránti igény elutasítását pedig az alperes a fellebbezésében már nem sérelmezte. A közös tulajdon megszüntetése tekintetében is helyes az elsőfokú döntés, mert a lakáshasználat a felperest illeti meg, aki a teljesítőképességét megfelelően igazolta. Az elszámolásnál azonban az alperes javára a kifizetett OTP-tartozáson és a részére járó ingó értékkülönbözeten felül figyelembe kell venni a gázbekötésre fordított összeget is, ellenben a felperes javára kell elszámolni az időközben esedékessé vált használati díjat. Ennek eredményeként a felperes 413 128 forinttal tartozik az alperesnek, amelyet a másodfokú bíróság "méltányosságból" 420 000 forintra kerekített.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte, hogy Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet változtassa meg, és az alperest jogosítsa fel a lakás kizárólagos használatára, mert a felperes a visszatérés szándéka nélkül költözött el a lakásból, és házasságon kívüli kapcsolatot létesített, amely a házasság megromlásának is elsődleges oka volt. Kérte annak megállapítását, hogy az ingatlanból a felperesre eső összeg - felépítmény létesítéséhez való hozzájárulása alapján - 194 240 forint, amely a részére megállapított 121 575 forinttal együtt 315 815 forint, és ennek fejében az alperes jogosult a felperes tulajdoni illetőségének magához váltására.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg, hogy mely jogszabály megsértése miatt kéri a jogerős ítélet felülvizsgálatát, csupán korábbi - a perben előadott - jogi álláspontját ismételte meg. A sérelmezett rendelkezések tekintetében azonban a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A bíróság a házasság megromlásának oka és a lakáshasználat tárgyában hozott rendelkezés tekintetében a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelve a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének sérelme nélkül állapította meg a tényállást. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy az alperes a személyes meghallgatása során maga nyilatkozott úgy, hogy ő idézte elő a házasság megromlását, és nem tudja bizonyítani, hogy a felperes még az együttélésük alatt létesített volna élettársi kapcsolatot (3. sorsz. tárgy. jkv. 3. old.). A bizonyítás eredményének mérlegelése alapján helyesen jutott a bíróság arra a következtetésre is, hogy a felperes a gyermekkel az alperes magatartása miatt kényszerült elhagyni a közös ingatlant, és az alperes korábbi magatartására tekintettel a lakáshasználat megosztására nincs mód. Ezért a Csjt. 31/B. §-ának (4) és (5) bekezdése alapján a jogszabálynak megfelelően kötelezte az alperest a házas ingatlan elhagyására.
Nem sért jogszabályt a jogerős ítélet a tulajdoni hányadok megállapítása és a közös tulajdon megszüntetésének módja tekintetében sem. Több évvel az építkezés befejezése után, az 1985. május 8-i közjegyzői okiratban a felek egybehangzó akaratnyilatkozattal maguk rendelkeztek akként, hogy az addig az alperes kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott ingatlan - részben az alperes részéről történő ajándékozásra, részben a közös építkezésre tekintettel - egyenlő arányú közös tulajdonuk. Ez a szerződés a feleket köti, és attól egyoldalúan az alperes sem térhet el. A szerződésben foglaltakra tekintettel nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy a házasságkötés előtt vagy után melyik fél mennyivel járult hozzá az építkezéshez. A lényeg ugyanis az, hogy a felek a vagyoni viszonyaikat a házasság alatt, a Csjt. 27. §-ának (3) bekezdésében meghatározott formában maguk rendezték, és az alperes a szerződést (annak hangoztatásán kívül, hogy annak tartalma "természetesen" nem volt helytálló) nem támadta meg, nem is hivatkozott továbbá olyan, a törvényben meghatározott megtámadási okra, amely a szerződés érvénytelenségét vonhatná maga után. Arra pedig az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a telekilletőség, mint ajándék visszakövetelésének a feltételei nem állnak fenn, mert a házasság megromlását az alperes magatartása okozta, és saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat [Ptk. 582. § (3) bek., 4. § (4) bek., PK 76. sz. V. pont]. Mindezekre tekintettel helyesen járt el a bíróság, amikor a közös tulajdon megszüntetésénél az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdoni hányadokat vette alapul. Nem sértett jogszabályt a bíróság, amikor a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdése alapján az ingatlan alperesi illetőségét a lakáshasználatra feljogosított felperes tulajdonába adta, aki a fellebbezési eljárás során a teljesítőképességét is megfelelően igazolta (Pf. 3. sorsz. jkv. 2-3. old.). A felperes lakáshasználati joga és a megfelelő ellenérték kifizetésére vonatkozó teljesítőképessége kizárta annak lehetőségét, hogy a bíróság a közös tulajdon megszüntetésének az alperes által kért módját alkalmazza.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 20 150/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás