PK BH 1997/340
PK BH 1997/340
1997.07.01.
A bizonyítékok mérlegelésének felülvizsgálata csak akkor foghat helyt, ha a jogerős ítélet eleget tesz az indokolási kötelezettségnek [Pp. 206. § (1) bek., 221. § (1) bek., 270. § (1) bek.].
A jogerős ítélet elutasította a felperes keresetét, amelyben 2 429 431 forint vállalkozói díj megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A felperest 1 751 474 forint és ennek 1992. június 1. napjától kezdődően a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó viszonkeresetet elutasította. A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy a felperes az alperes jogelődjével 1989. június 16-án vállalkozási szerződést kötött, amelyben a S.-en lévő általános iskola épületbővítési munkáinak elvégzését vállalta. A vállalkozási díj 10 900 000 forint volt, a teljesítési határidő pedig 1990. augusztus 1. napja. Az alperes 1990. április 23-án a szerződéstől elállt, a felperes ekkor a munkavégzést beszüntette. A jogerős ítélet indokolása szerint olyan mértékű késedelembe esett a felperes a kivitelezéssel, amiből az alperes joggal következtethetett arra, hogy a szerződést nem vagy csak olyan időpontban tudja teljesíteni, ami már az alperesnek nem áll érdekében. Ezért az alperes jogszerűen állt el a szerződéstől, és a Ptk. 395. §-ának (3) bekezdése alapján kártérítést követelhetett. A vállalkozási szerződésből a felperest megillető díjat az alperes kifizette, további díjigénye nem lehetett. Az alperest megillette a hibás teljesítéssel okozott kár (Ptk. 310. §), valamint az anyagár-emelkedésből és szállítási többletköltségből eredő kára, amelyek a később történt kivitelezésnél merültek fel. A kiegészített szakértői vélemények alapján ezek összegét 1 751 474 forintban határozta meg.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak részben történő megváltoztatásával, a terhére megállapított fizetési kötelezettség 512 813 forintra és kamatára történő leszállítását kérte. A felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a bizonyítékokat helytelenül értékelte, következésképpen a felperes marasztalásának nagyobb része megalapozatlan, az ítélet iratellenes is, és a bizonyítékok értékelésének eredményét az indokolás nem is tartalmazza.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül [Pp. 275. § (2) bek.], ezért a felülvizsgálat nem vonatkozott a felperes keresetét elutasító, az alperest 512 813 forint és kamatainak megfizetésére kötelező, valamint 1 751 474 forintot meghaladóan a viszonkeresetet elutasító jogerős ítéleti rendelkezésekre.
A jogérős ítélet a fentiekben meghatározott, felülvizsgálattal támadott keretek között az alábbiak szerint jogszabálysértő.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásainak és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelése körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a lefolytatott bizonyítás adatainak szembeállítására, újabb összehasonlítására. Vizsgálhatja azonban a Legfelsőbb Bíróság azt, hogy a mérlegelés eredményét meghatározó indokok tarthatók-e, nincs-e bennük nyilvánvalóan helytelen következtetés. Ez a vizsgálat akkor végezhető el, ha a jogerős ítélet indokolása megfelel a Pp. 221. §-a (1) bekezdésének.
A felperes marasztalása a felülvizsgálat keretében azért jogszabálysértő [Pp. 270. § (1) bek.], mert az ítélet az indokolásában nem utal azokra a bizonyítékokra, amelyeken a megállapított tényállás alapul, nem tér ki azokra az okokra, amelyek alapján a felperesnek az alperes viszonkeresetével szemben előterjesztett védekezését elbírálta, következésképpen a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban nem volt abban a helyzetben, hogy állást foglaljon arról: a jogerős ítélet a támadott részében a Pp. 206. §-ának megfelelően értékelte-e a per bizonyítékait.
A másodfokú bíróság szakértői vélemény beszerzésével egészítette ki a bizonyítás anyagát, s az így rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése, az ítélete indokolása alapján csak annyiban követhető, amennyiben a felperes terhére megállapított marasztalás összegét leszállította. A jogerős ítélet egyebekben nem tesz eleget az indokolási kötelezettségének annak ellenére, hogy a felperes a fellebbezésében olyan tényállításokat, előadásokat tett, amelyekre vonatkozó bizonyítékok értékeléséről számot kellett volna adnia; az adott esetben ki kellett volna térnie arra, hogy azokkal szemben mely tényeket miért fogadott el döntése alapjául.
A jogerős ítélet a jelenlegi formájában arra sem tartalmaz indokokat, hogy a viszonkeresetben többféle jogalapon [Ptk. 310. §-a, 295. §-ának (3) bekezdése, túlfizetett vállalkozói díj visszakövetelése] érvényesített követelés milyen bizonyítékok alapján és milyen mértékben illeti meg az alperest. Így például a hibás teljesítéssel okozott kártérítési követelés esetében (padlócsatorna, falazat minőségi hibája) úgy fogadta el a jogerős ítélet az alperes követelését, hogy annak indokait nem fejtette ki, és a követelést a szakértői vélemény sem támasztja alá.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét - a perköltségre és illetékre is kiterjedően - a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. III. 20 016/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás