GK BH 1997/357
GK BH 1997/357
1997.07.01.
A pertárgy értékének megállapítása, ha a felperes az ingatlan egy részére vonatkozó elővásárlási jogára hivatkozással kéri az alperesek között létrejött adásvételi szerződés vele szemben való hatálytalanságának megállapítását [Pp. 24. § (1) bek., 26. §].
A magyar állam tulajdonában és a K. K. Vállalat kezelésében, Budapesten az Ó u. 3. szám alatt levő szolgáltató házban 144 m2 alapterületű ingatlanrész a felperes bérleményét képezi. Az I. r. alperes Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. az 1992. évi LIV. törvény alapján a K. K. Vállalattól a kezelői jogot elvonta, és a teljes ingatlant pályázati eljárás eredményeként adásvételi szerződés útján értékesítette a II. r. alperes részére.
A felperes keresetében az alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte annak alapján, hogy nem élhetett a 32/1969. (IX. 3.) Korm. rendelet szerint a bérlőt megillető elővásárlási jogával. Keresetében a pertárgy értékét nem jelölte meg. Az elsőfokú eljárásban tartott tárgyaláson keresetét azzal egészítette ki, hogy a hivatkozott kormányrendelet alapján "az elővásárlási jogára vonatkozó nyilatkozatot megteszi".
Az alperesek a kereset elutasítását indítványozták annak alapján, hogy a perben szereplő ingatlan nem esik a felperes által hivatkozott jogszabály hatálya alá, továbbá az 1992. évi LIV. törvény rendelkezésének megfelelő értékesítés során a bérlőt az elővásárlási jog nem illeti meg.
Az elsőfokú bíróság az alperesek jogi álláspontját elfogadva a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az alpereseknek fizessen meg külön-külön 3 000 000-3 000 000 forint jogi képviseleti díjnak megfelelő perköltséget. Az elsőfokú bíróság ez utóbbi rendelkezését arra alapította, hogy ítélete indokolásában a pertárgy értékét a Pp. 24. §-ának (1) bekezdése és 26. §-a alapján a felperes által megtámadott adásvételi szerződésben foglalt vételár alapján állapította meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság a perbeli ingatlannak a felperest megillető része tekintetében állapítsa meg az adásvételi szerződés érvénytelenségét, illetve a felperessel szembeni hatálytalanságát. A felperes fellebbezésében a pertárgy értékét 3 420 000 forintban jelölte meg. Ennek megfelelően kérte az elsőfokú ítéletben megállapított jogi képviseleti díjak mérséklését is. A másodfokú eljárásban - az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontjával szemben - már nem vitatta a versenytárgyalás szabályosságát.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében annak helyes jogi indokai alapján helybenhagyta, a perköltségre vonatkozó rendelkezéseit pedig megváltoztatta. Az I. r. és a II. r. alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 100 000-100 000 forintra, a felperes által a magyar államnak fizetendő, le nem rótt elsőfokú eljárási illeték összegét 273 720 forintra szállította le. Kötelezte a felperest, hogy az I. r. és a II. r. alpereseknek fizessen meg 15 napon belül 50 000-50 000 forint másodfokú perköltséget. A másodfokú ítélet indokolásában kifejtett álláspont szerint az elsőfokú bíróság tévedett a pertárgy értékének megállapítása során. A másodfokú bíróság megítélése szerint a pertárgy értékének a perbeli adásvételi szerződés vételárának a felperes által használt ingatlanrészre eső hányada tekintendő, tehát a pertárgy értéke 5 701 000 forint. Ennek felelt meg az elsőfokú perköltség leszállítására vonatkozó másodfokú döntés.
A jogerős ítélettel szemben a II. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a perköltségre vonatkozó részét változtassa meg oly módon, hogy a II. r. alperest megillető elsőfokú perköltség összegét 1 000 000 forintra emelje fel. A II. r. alperes a jogerős ítélet jogszabálysértését a pertárgy értékének téves megállapításában jelölte meg. Előadta, hogy a felperes kereseti kérelmében a perbeli ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, tehát az egész szerződést támadta. A felperes kereseti kérelmét úgy értelmezte, hogy a felperes nem az ingatlan egy részére, hanem a perbeli ingatlan egészére kívánta az elővásárlási jogát gyakorolni. Ennek megfelelően a pertárgy értéke helyesen az adásvételi szerződés szerinti vételár, azaz 100 millió forint, amint azt az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. Indokai szerint a felperesnek csak a perbeli ingatlan egy részére vonatkozóan állt fenn a bérleti jogviszonya, ezért a pertárgy értékének megállapítása során csak ez az ingatlanrész lehetett az irányadó. Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, de hozzájárult - a felperessel és a II. r. alperessel egyezően - a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívül történő elbírálásához.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. §-ának (1) és 275. §-ának (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálhatja felül a jogerős ítéletet abból a szempontból, hogy az tartalmaz-e jogszabálysértést. A II. r. alperes által hivatkozott okból a jogerős ítélet jogszabálysértése nem állapítható meg. A felperes keresetének helyes értelmezése szerint a felperes az alperesek által kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását azon az alapon kérte, hogy a szerződés folytán a felperes a jogszabályban biztosított elővásárlási jogával nem élhetett. Mivel a felperes által hivatkozott 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet az elővásárlási jogot a bennlakó bérlő számára bérleménye tekintetében annak mértékéig biztosítja, értelemszerű, hogy a felperes keresetében csak ebben a keretben állította az alperesek adásvételi szerződésének érvénytelenségét.
Egyébként - a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében írottakkal ellentétben - a felperes kereseti nyilatkozataiból olyan következtetés nem volt levonható, hogy a felperes elővásárlási jogát az egész ingatlanra érvényesíteni kívánta volna. Az elsőfokú bíróság a felperest kereseti kérelmének pontosítására, illetve a pertárgy értékének megjelölésére (Pp. 26. §) nem hívta fel. A pertárgy értékének helyes megállapítása azonban lehetővé vált, amikor a felperes az első tárgyaláson keresetét oly módon pontosította, hogy megtette az elővásárlási jogára vonatkozó nyilatkozatát. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elővásárlási jog megsértésével megkötött szerződés semmissége helyett annak az elővásárlásra jogosulttal szembeni hatálytalansága megállapításának lehet helye. A felperes lényegében ennek megfelelően pontosította fellebbezésében a kereseti kérelmét, amikor a szerződés részbeni hatálytalanságának a megállapítását kérte. A másodfokú eljárásban vált nyilvánvalóvá a kereset pontosításnak megfelelően, hogy a felperes keresete a bérleményét képező ingatlanrész tekintetében az elővásárlási jog gyakorlására irányul.
A Pp. 24. §-ának (1) bekezdése szerint a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó. Nem tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a kereseti kérelem tartalmának tisztázása után, annak megfelelően az ingatlanrész értéke alapján állapította meg a pertárgy értékét. Ily módon pótolta az elsőfokú bíróság mulasztását is, amely hiánypótlás keretében nem hívta fel a felperest a pertárgy értékének a megjelölésére. A Pp. 26. §-a szerint a bíróság ennek megjelölésére ugyanis csak azt követően jogosult, ha a felperes által megjelölt pertárgyérték a köztudomással, a bíróság hivatalos tudomásával ellenkezik, vagy egyébként valószínűtlen, illetve ha azt az alperes vitássá teszi. A jogszabálynak megfelelően járt el tehát a másodfokú bíróság, amikor a pontos kereseti kérelem előterjesztése és a pertárgy értékének a felperes által történt megjelölése után maga állapította meg a keresettel érvényesített jog értékének megfelelő pertárgyértéket.
A másodfokú bíróság a megállapított perértéknek megfelelően a jogszabályok helyes alkalmazásával rendelkezett az elsőfokú perköltségről, így a II. r. alperes részére megállapított jogi képviseleti díj leszállításáról is. A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A II. r. alperes pervesztessége folytán a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárás költségeinek megfizetésére. Ez a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet alapján - a perérték és a kifejtett tevékenység figyelembevételével - a felperes és az I. r. alperes részére megállapított jogi képviseleti díjnak felel meg. A II. r. alperes pervesztessége folytán saját felülvizsgálati perköltségét maga köteles viselni. (Legf. Bír. Gfv. IV. 31 107/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás