KK BH 1997/366
KK BH 1997/366
1997.07.01.
A társadalmi szervezet (párt) alapszabályába foglalt rendelkezés megsértése törvénysértésnek minősül [1989. évi II. tv. 6. § (1) bek., 10 § (1) és (3) bek.].
Az alperes párt országos elnöksége 1996. november 30-án ülést tartott, és határozatával elfogadta azt a javaslatot, hogy az országos választmány tisztújító ülését 1996. december 14-15. napjára hívják össze. Az országos elnökség úgy döntött, hogy - amennyiben L. J. a számára biztosított gondolkodási idő lejárta után - nem fogadja el az elnökség által javasolt időpontot, úgy az országos elnökség nevében össze fogják hívni az országos választmány tisztújító ülését.
Az alperes elnöke által aláírt, 1996. december 3. napján kelt meghívó az érintetteket az országos elnökség nevében meghívta az országos választmány 1996. december 14-15. napjára kitűzött ülésére. Az alperes országos választmánya 1996. december 14-15. napján ülésezett, a napirendi pontoknak megfelelő határozatokat hozott, és sor került a párt tisztségviselőinek megválasztására.
A felperesek keresetükben az országos elnökség 1996. november 30-i ülésén hozott, az összehívással kapcsolatos, valamint az országos választmány 1996. december 14-15. napján tartott ülésén hozott valamennyi határozat megsemmisítését kérték. Felhívták a figyelmet arra, hogy az országos elnökség az alapszabály értelmében csupán a napirendre és nem az időpontra tehet javaslatot, és nincs joga a választmányi ülést összehívni.
Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte, mert álláspontja szerint az országos választmány összehívása jogszerű és az alapszabálynak megfelelő volt. Az alperes utalt arra, hogy mivel száz fő 1996. december 2-án és 3-án kérte az összehívást 1996. december 14-15-re, a törvény értelmében a választmány összehívása kötelező volt, és a jogszabály a szerven belüli egyszemélyes felelőst sem jelöli meg.
Az elsőfokú bíróság megsemmisítette az alperes országos elnökségének 1996. november 30-i ülésén az országos választmány összehívásával kapcsolatos határozatait és az alperes országos választmányának 1996. december 14. és 15. napján hozott határozatait. Az ítélet indokolása szerint az alapszabály az országos választmány elnökének hatáskörébe utalja a választmány összehívását, és ez a párttisztség-viselő jogosult összehívni a legfelsőbb szervet az alapszabály rendelkezései értelmében, ha a tagság megfelelő százaléka ezt kéri. Az alapszabály-ellenes módon összehívott szerv határozatai az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem törvényesek.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, a fellebbezést két ízben kiegészítette. Az alperes kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet változtassa meg, és a felperesek keresetét utasítsa el. Álláspontja szerint a határozatok nem törvénysértőek, és az alapszabály tételes rendelkezéseit sem sértik. Az alperes újjáválasztott országos választmányának alakuló ülését a korábbi országos választmány elnöke nem hívhatja össze, mivel tisztsége az országos választmány újjáválasztásával megszűnt. Az újjáválasztott országos választmány alakuló ülését az országos elnökség és a párt elnöke jogosult volt összehívni, mivel ez a jogosultságuk az alapszabályban meghatározott jogkörükből következik. Az alperes szerint az újjáválasztott országos választmány alakuló ülésének összehívása szabályszerűnek minősül, mivel az országos választmány tagjainak 38%-a így kívánta, és mert az országos választmány tagjainak 65%-a szabályszerűnek minősítette. A fellebbezés utalt arra is, hogy az alperesi határozatok megsemmisítése törvénysértő, hiszen - azon túlmenően, hogy a határozatok nem sértik sem a törvényt, sem az alapszabályt - a demokratizmus súlyos sérelmét jelenti, figyelmen kívül hagyja az alperes tagsága túlnyomó többségének akaratát, hosszabb időn keresztül lehetetlenné teszi az alperes legfelsőbb szervének működését, és súlyos bonyodalmakat idéz elő az alperes egészének működésében.
A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben azt kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A felperesek szerint a Fővárosi Bíróság ítélete mind tényállási, mind pedig jogi szempontból egyaránt megalapozott. Az alperes fellebbezése minden vonatkozásban téves és megalapozatlan. Az alperes - a felperesek szerint - igyekszik a jogvitát a perre nem tartozó politikai tartalommal megtölteni, és a per elbírálása szempontjából közömbös kérdések irányába terelni.
A fellebbezés nem alapos.
Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) 1. §-a értelmében az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre, vagy azok tevékenységében részt vegyen.
Az Etv. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a társadalmi szervezet olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét.
Az Etv. 6. §-ának (1) bekezdése alapján a társadalmi szervezet alapszabálya az abban meghatározott célkitűzéseknek megfelelően biztosítja a szervezet demokratikus, önkormányzati elven alapuló működését, elősegíti a tagok jogainak és kötelességeinek érvényesülését.
Az Etv. 10. §-ának (1) bekezdése értelmében a társadalmi szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát bármely tag - a tudomására jutástól számított 30 napon belül - a bíróság előtt megtámadhatja. A (3) bekezdés szerint a párt vonatkozásában a párt tagját az (1) bekezdésben említett jogosultság csak e törvény, valamint a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény megsértése esetén illeti meg.
Az alperes alapszabálya 33. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy amennyiben az alapszabály vagy más szabályzat másként nem rendelkezik, a választmányi ülés összehívására a testület elnöke jogosult. Az alapszabály 58. §-ának (4) bekezdése értelmében az országos választmány legalább hathavonta ülésezik, az országos választmány elnöke jogosult szükség szerint az országos választmány ülését összehívni. Az ülés összehívására köteles, ha az országos választmány tagjainak egyötöde az országos elnökség vagy a párt elnöke írásban ezt kéri.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helyes az abból levont jogi következtetés is. A fellebbezésre és annak kiegészítéseire figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet indokolásában foglaltakat az alábbiakkal egészíti ki.
A törvény garantálja a társadalmi szervezetek, így a pártok demokratikus, önkormányzati elven alapuló működését, ezért a bíróságnak tiszteletben kell tartania a társadalmi szervezet autonómiáját, önkormányzó jellegét és azt, hogy a tagok maguk határozzák meg a működés rendjét és a szabályok érvényesítésének biztosítékait. A társadalmi szervezetek, így a pártok belső vitáiba tehát a bíróság kizárólag abban az esetben avatkozhat be, ha erre a törvény felhatalmazást ad. Az Etv. 10. §-ának (1) bekezdése a társadalmi szervezet tagja számára biztosítja azt a jogot, hogy a társadalmi szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát bíróság előtt megtámadja. Amennyiben tehát a társadalmi szervezet valamely szerve a törvény rendelkezését megsérti, a tag kérelme alapján a bíróság jogosult a határozat megsemmisítésére. A törvény idézett rendelkezéseiből az is következik, hogy az alapszabályban foglalt rendelkezések megsértése egyúttal törvénysértésnek minősül, és ennek a konkrét ügyben azért van jelentősége, mert az Etv. 10. §-ának (3) bekezdése a párt tagját csak abban az esetben jogosítja fel a határozat megtámadására, ha a döntés az Etv.-t, valamint a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény valamely rendelkezését sérti. Az alperes álláspontjával szemben tehát a bíróság jogosult bármely tag keresete alapján vizsgálni a párt szerve által hozott határozat törvényességét.
A felperesek által kezdeményezett jogvita annak eldöntésére irányult, hogy az országos elnökség határozatai az országos választmány összehívásáról és megtartásáról, valamint az országos választmány december 14-15-i ülésén hozott határozatok törvénysértőek-e vagy sem. A jogvita eldöntése szempontjából tehát nincs jelentősége annak, hogy a vitatott határozatok miként érintik a párt belső működését, illetve társadalmi megítélését, hiszen a bíróság feladata az Etv. 10. §-a alapján a határozatok törvényességének a vizsgálata.
A törvény felhatalmazása alapján a társadalmi szervezetek, így a pártok tagjai maguk határozzák meg működésük rendjét, és dönthetnek egyebek mellett arról is, hogy az egyes szervek üléseit ki jogosult összehívni. A párt tagsága tehát a törvényi rendelkezések tiszteletben tartása mellett az alapszabályban autonóm módon jogosult a működés rendjét meghatározni, a párt tagjai és szervei azonban a későbbiekben a hatályos alapszabályi rendelkezésekhez kötve vannak. Az ítélkezési gyakorlat értelmében a társadalmi szervezet szervei is kötelesek tiszteletben tartani az alapszabály rendelkezéseit, hiszen ezek figyelmen kívül hagyása egyben az Etv. megsértését is jelenti. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az alperes országos elnöksége döntéseivel megsértette az alapszabály több előírását, és így törvénysértő módon került sor az országos választmány összehívására. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a párton belül a mandátumok kérdése is vitatott, és ezzel kapcsolatban több peres eljárás indult.
Az alapszabály az országos választmány elnökének hatáskörébe utalja a választmány összehívását, így a tagság kérelme esetén is az országos választmány elnöke köteles összehívni a legfelsőbb szerv ülését. Az alapszabály által erre feljogosított tisztségviselő természetesen nem zárkózhat el a feltételek fennállása esetén az országos választmány összehívásától, hiszen egy ilyen mulasztás ugyancsak az Etv. megsértését jelentené. Végső soron a törvény rendelkezései szerint az ügyész jogosult pert indítani, ha pl. nem kerül sor a legfelsőbb szerv ülésének összehívására.
A konkrét esetben vita alakult ki az országos elnökség és az országos választmány elnöke között az ülés időpontja tekintetében, és ezt a vitát jogszabálysértő módon döntötte el az országos elnökség idevágó határozata. A párt elnöke tehát hatáskörébe nem tartozó jogot gyakorolt, és az alapszabály által kijelölt tisztségviselő jogkörét lényegében elvonta.
A peradatok tehát azt igazolják, hogy az országos választmány ülésének összehívására jogsértő módon került sor, és a mandátummal kapcsolatos vitára is figyelemmel megállapítható, hogy a törvénysértő módon összehívott országos választmányi ülésen született döntések is jogsértőek.
Helyesen utal a felperesi fellebbezési ellenkérelem arra, hogy egy jogszerűtlenül összehívott, vitatott mandátumú tagokból álló testület nem állapíthatja meg saját jogszerűségét, tehát a szavazati aránynak nincs meghatározó jelentősége.
Alaptalanul hivatkozik az alperes arra is, hogy az Etv. nem jelöli meg a legfelsőbb szerv ülésének összehívására jogosult személyt, hiszen az alapszabály ebben egyértelmű rendelkezést tartalmaz. A jogvita eldöntése szempontjából annak sincs jelentősége, hogy a párton belül a vezetők között személyi ellentétek alakultak ki, és azt sem értékelhette a Legfelsőbb Bíróság, hogy az országos választmány december 14-15-i ülése teljesen rendben zajlott le. A bírói gyakorlat szerint a kisebb jelentőségű eljárási szabálysértések valóban figyelmen kívül hagyhatók, ha azok az érdemi döntésre nem voltak befolyással. A konkrét esetben azonban jelentős szabályszegésekről van szó, amelyek döntő módon befolyásolták az országos választmány által meghozott határozatokat. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint minden ügyben konkrétan kell vizsgálni, hogy az összehívással kapcsolatos hiányosságok milyen jellegűek és jelentőségűek.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 23. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 27 221/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás