MK BH 1997/371
MK BH 1997/371
1997.07.01.
A munkáltató önkéntesen határozhat meg ösztönző-bért a munkavállalójának. Annak visszavonása azonban nem tartozik a korlátozástól mentes mérlegelési jogkörébe. A visszavonás feltételeinek olyanoknak kell lenniük, amelyek okszerűen összefüggnek a munkavállaló munkaviszonyából származó kötelezettségeivel és kellően konkrétak (Mt. 109. §).
A felperes az alperesnél tmk-csoportvezetőként dolgozott. Az alperes igazgatója 1994. január 24. napján értesítette a felperest, hogy 1994. január 1. napjával a személyi alapbérét 34 500 Ft-ban állapította meg, de az alapbéréhez további 4800 Ft havi ösztönző-bér járul. Az ösztönző-bér folyósításából kizárja magát, ha fegyelmi vétséget követ el, igazolatlanul hiányzik. Az ösztönző-bér csökkenthető, vagy megvonható, ha felróható módon az egyesülés érdekeit sérti, vagy jelentős kárt okoz. Az ösztönző-bér további folyósításából kizárja magát akkor is, ha a felügyelete alá tartozó dolgozótól az igazgató vonta meg az ösztönző-bért, kivéve, ha szabadságon volt. A megvonás tartalma azonos az érintett dolgozóéval. Ösztönző-bér - az éves rendes szabadságtól eltekintve - a munkából kiesett időre nem jár. Az ösztönző-bér központilag teljes mértékben bármikor megvonható.
Az alperes igazgatója a felperes 1994. II. negyedévre esedékes ösztönző-bérét a folyósítására vonatkozó rendelkezésre hivatkozással megvonta. Intézkedéséhez csatolta a felperes egyik beosztottjára vonatkozó intézkedését. Eszerint a beosztott dolgozó 1994. április, május és június havi mozgó-bérét az igazgató megvonta, és a jutalomból kizárta, mert 1994. április 19-én alkohol hatása alatt volt.
A sikertelen egyeztetést követően a felperes keresetet indított a megvont ösztönző-bérének kifizetése iránt.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, és az alperest 14 400 Ft, valamint kamatai megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság szerint az alperes a felperes kötelezettségszegése miatt vonta meg a felperes ösztönző-bérét, intézkedése emiatt hátrányos jogkövetkezménynek minősül. Az Mt. 109. §-a szerint a kollektív szerződésben hátrányos jogkövetkezmény alkalmazását elő lehet írni, azt azonban a megfelelő eljárást követően, indokolt határozattal lehet kiszabni. Az alperes eljárása ezeknek a rendelkezéseknek nem felelt meg.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, mert a munkaszerződés és munkaszerződés-módosítás nem lehet ellentétben az Mt. kógens rendelkezéseivel.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az 1994. január 24-ei értesítést a felperes aláírta, ezáltal módosult a munkaszerződése. Az ösztönző-bérben való megállapodás a munkaszerződés olyan része, amelynél a feltételeket szabadon lehetett megállapítani, ehhez képest azokat a körülményeket is, amelyek bekövetkezése az ösztönző-bér folyósítását kizárja. Az ösztönző-bér a módosítás szerint bármikor megvonható volt, tehát a munkáltató által meghatározott esetekben is. Az ösztönző-bért a munkáltató egyoldalúan, a saját hatáskörében állapíthatja és állapította meg, ezért azt - ugyancsak egyoldalúan - meg is vonhatja. Mindezek miatt nem lehet az Mt. 109. §-ában foglaltakat alkalmazni.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következőkre tekintettel nem alapos.
A perben azt kellett eldönteni, hogy az alperes az általa meghatározott ösztönző-bért kizárólag az Mt. 109. §-ában megjelölt eljárásban, hátrányos jogkövetkezményként vonhatta-e meg, vagy jogosult volt-e egyéb módon kizárási feltételeket is meghatározni. Az utóbbi esetben pedig valamely kizárási feltétel bekövetkezésére tekintettel jogszerűen vonta-e meg a felperes 1994. II. negyedévi ösztönző-bérét.
Az alperes jogszabály vagy kollektív szerződés kötelező rendelkezése nélkül, egyoldalúan állapította meg a felperes és - a periratokból megállapíthatóan - más munkavállalói számára az alapbért meghaladó díjazást. Ez a díjazás nem prémium, mert a munkavállaló nem valamilyen előre megállapított feladat teljesítése esetén válik arra jogosulttá, hanem a munkaviszony fennállása és a munkavégzési kötelezettség teljesítése folytán. Az alperes a megállapítás önkéntességére tekintettel határozhatott meg olyan feltételeket, amelyek bekövetkezése esetén ezt a díjazást nem folyósítja. Ha a jogszerű feltételek bekövetkeztek, a bért az Mt. 109. §-ában foglaltakra tekintet nélkül csökkenthette, vagy megvonhatta.
Tekintettel azonban arra, hogy az ösztönző-bér meghatározásával az alperes alanyi jogot biztosított annak követelésére, annak visszavonása nem tartozik a korlátozástól mentes mérlegelési jogkörébe. A visszavonás feltételeinek olyanoknak kell lenniük, amelyek okszerűen összefüggnek a munkavállaló - az adott esetben a felperes - munkaviszonyából származó kötelezettségeivel, valamint kellően konkrétak. Ha a feltételek nem kellően konkrétak, a munkavállaló elesik annak a lehetőségétől, hogy a megvonás jogszerűségéről meggyőződhessék, ami sérti a jogbiztonságot.
Az alperes által meghatározott megvonási feltételek, bár összefüggnek a felperes munkaviszonyával összefüggő kötelezettségeivel, nem kellően konkrétak. Nem lehet ugyanis megállapítani, hogy az ösztönző-bér milyen mértékben, illetőleg milyen időszakra vonható meg. Az a kitétel ugyanis, hogy a beosztott munkavállaló ösztönző-bérének megvonásakor a felperes ösztönző-bérét ugyanannyi időszakra kell megvonni, nem a felperes kötelezettségeinek megszegését értékeli, hanem a beosztottjáét, ezért ha az jogorvoslattal nem él, netán az sikertelen, az alanyi jog korlátozása miatt a felperes eredménnyel fel sem léphet. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az érdemi döntését illetően nem jogszabálysértő megyei bírósági ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és az alperest kötelezte a felülvizsgálati eljárás illetékének megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 236/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás