BK BH 1997/377
BK BH 1997/377
1997.08.01.
I. A büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettének és folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének minősül a cselekmény, ha az elfogott tolvaj ismételten más személy adatait mondja jegyzőkönyvbe [Btk. 12. § (1)–(2) bek., 233. § (1) bek. a) pont, (2) bek., 274. § (1) bek. c) pont].
II. A halmazati büntetés alsó határának az alakulása, ha csak az egyik bűncselekmény tekintetében áll fenn a korlátlan enyhítés lehetősége [Btk. 85. §, 87. § (2) és (4) bek.].
A városi bíróság az I. r. vádlottat büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntette, folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntette és bűnsegédként elkövetett lopás vétségének kísérletében mondta ki bűnösnek, ezért őt, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 1 év 10 hónapi börtönbüntetésre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A III. r. vádlottat társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének a kísérletében találta bűnösnek, ezért őt 6 hónapi börtönbüntetésre és 50 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
A városi bíróság ítélete a II. r. vádlott tekintetében első fokon jogerőre emelkedett.
A megállapított tényállás szerint az I. r. vádlott nőtlen, egy kiskorú gyermeke intézetben nevelkedik. Nyolc általános iskolát végzett. Letartóztatása előtt alkalmi munkás volt. Többszörös visszaeső, emellett a vagyon elleni bűncselekmény vonatkozásában különös visszaeső is. Összesen nyolc ízben volt eddig büntetve, legutóbbi büntetéséből - feltételes szabadságra bocsátva - 1993. június 15-én szabadult. A feltételes szabadság sikeresen telt el.
A III. r. vádlott nős, kiskorú gyermeke nincs. Az általános iskola nyolc osztályát végezte. Havi 23 000 forint nyugdíjat kap. Ezen túlmenően, mint csatornatisztító egyéni vállalkozónak havonta átlagosan 150 000 forint további jövedelme van. Büntetlen előéletű.
1995. november 16-án a délutáni órákban a III. r. vádlott és a felesége - a II. r. vádlott - a kocsma előtt találkoztak a sértettel. Beszélgetés közben a sértettet a II. r. vádlott átölelte. Egy idő múlva a sértett bement az italboltba, és amikor fizetni akart, észlelte, hogy a nadrágzsebében levő 1360 forintja eltűnt. Feltételezte, hogy pénzét a II. r. vádlott lopta el. Kiszaladt a kocsma elé, és mindkét vádlottat felelősségre vonta. Szóváltásba keveredtek, ennek során a III. r. vádlott a kezében tartott sörösüveggel fejbe vágta a sértettet, a II. r. vádlott pedig megfogta őt. Az ütés következtében a földre került sértettet a II. r. vádlott sörösüveggel tovább ütlegelte. A kiabálásra többen a helyszínre mentek, mire a vádlottak a helyszínről elmenekültek.
A bántalmazás következtében a sértett a hajas fejbőrön a homlok bal oldalán és a fejbőrön három darab vonalas, bőrfolytonosság-megszakítást szenvedett el, melyek nyolc napon belül gyógyultak, de súlyosabb sérüléssel, így koponyacsonttöréssel vagy koponyaűri vérzés bekövetkezésével is számolni kellett.
1996. január 26-án a délutáni órákban az I. r. vádlott és a II. r. vádlott az italboltban szeszes italt fogyasztott. Pénzük fogytával hazafelé indultak. Útjuk során elhaladtak N. I. háza előtt. Elhatározták, hogy oda bemennek, és 5000 forintot meg nem haladó összegű készpénzt tulajdonítanak el. Elhatározásuknak, illetve lopási szándékuknak megfelelően a nyitott kertkapun keresztül bementek a bekerített udvarra. Az I. r. vádlott itt maradva figyelt, hogy nem jön-e valaki, a II. r. vádlott pedig befeszítette a ház ajtaját, és bement a lakásba. N. I. egy férfi társaságában épp ekkor érkezett haza. Ezt észlelve az I. r. vádlott cigány nyelven figyelmeztette a társát. A II. r. vádlott erre anélkül jött ki a házból, hogy onnan bármit is eltulajdoníthatott volna, az I. r. vádlott a helyszínről nyomban elmenekült. A II. r. vádlott szóváltásba keveredett a sértettel, majd annak felszólítására elhagyta az udvart.
A lopási kísérlet elkövetése után az I. r. vádlott a III. r. vádlott lakásának a padlásán elrejtőzött. Másnap - 1996. január 27-én - a rendőrőrs tagjai őt megtalálták, és előállították. Az I. r. vádlottnál nem volt személyi igazolvány, így a nyomozó hatóság az általa elmondottakat nem tudta nyomban ellenőrizni. A vádlott a helyzetet kihasználva, kihallgatása során magát Kovács Tibornak mondotta, és az ilyen nevű testvérének a személyi adatait diktálta be a felvett jegyzőkönyvbe. Mindezek eredményeként a büntetőeljárás a testvére ellen indult. Az I. r. vádlott ennek tudatában cselekedett a továbbiakban is. 1996. január 29-én, amikor előzetes letartóztatásának tárgyában bírósági meghallgatáson vett részt, újból a testvére nevét mondta be, és ismét annak a személyi adatai kerültek jegyzőkönyvbe foglalásra. A vádlott testvére egyébként minderről akkor még nem szerzett tudomást.
Az I. r. vádlott 1996. február 12-én feltárta, hogy a személyi adataira vonatkozó állítása nem felelt meg a valóságnak. Elmondotta, hogy fivérének az adatait mondta be mindkét alkalommal a jegyzőkönyvbe, és fivérének az aláírását hamisította oda.
Az I. r. és a III. r. vádlott és a védőik felmentésért és enyhítésért fellebbeztek. A megyei bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból okszerűen vont következtetést mindkét fellebbezéssel érintett vádlott bűnösségére.
A III. r. vádlott cselekményének a jogi minősítése [Btk. 170. § (1), (2) bek., Btk. 16. §] törvényes, a vele szemben kiszabott büntetés méltányos. Így vonatkozásában enyhítés nem jöhetett szóba.
A megyei bíróság a büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettének [Btk. 233. § (1) bek. a) pont, (2) bek.] megállapítását törvényesnek találta. A hamis vád nem alakszerűséghez kötött (BH 388/1983.), és nem célzatos bűncselekmény. Az elkövető tudatának azt kell átfognia, hogy más, éspedig meghatározott személy ellen büntetőeljárás indulhat. Ha ebbe belenyugodva cselekszik, a törvényi tényállás megvalósul (BH 316/1978., 38/1982., 181/1981.).
Nem tévedett a városi bíróság akkor sem, amikor bűnhalmazatban a folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettét [Btk. 274. § (1) bek. c) pont, 12. § (2) bek.] is megállapította az I. r. vádlott terhére. A bűnhalmazat megállapítása megfelel a jogszabályt értelmező ítélkezési gyakorlatnak (BH 214/1989.). Kiemelte a megyei bíróság: annak, hogy Kovács Tibor az ellene indított eljárásról akkor nem szerzett tudomást, e körben nincs jelentősége.
A teljesség kedvéért említi meg a másodfokú bíróság, hogy ugyanazon személy ellen, ugyanazon cselekmény (vagy cselekmények) miatt, ugyanazon eljárásban többször előadott hamis vád törvényi egység.
A közokirat-hamisítás tekintetében viszont a megyei bíróság a folytatólagosság megállapítását nem látta mellőzendőnek. Utal arra, hogy rendőrségi, majd bírósági szakban felvett közokirat vonatkozásában valósultak meg a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írtak. Igaz ugyan, hogy a közokirat-hamisítás általában annyi rendbeli, ahány közokirat vonatkozásában történik az elkövetés, itt azonban az akaratelhatározás egységes volt, az összefüggés és a rövid időközökben történt elkövetés is egyértelműen megállapítható.
Az I. r. vádlott vonatkozásában a halmazati büntetés (Btk. 85. §) kiszabása során a megyei bíróság mellőzte annak enyhítőkénti figyelembevételét, hogy a lopási cselekményt bűnsegédként valósította meg, ugyanakkor a városi bíróság helyesen értékelte a javára a vagyon elleni cselekmény kísérleti szakban maradását. További enyhítőként jön figyelembe, hogy a hamis vád tárgya enyhébb fenyegetettségű, kisebb tárgyi súlyú bűncselekmény volt. A hamis váddal kapcsolatos jogi értékelésnél a törvény maga annak tulajdonít (minősítő) jelentőséget, hogy a hamis vád nyomán indult-e büntetőeljárás, és az milyen szakig jutott. Ebből következik, hogy a hamis vád tárgyául szolgáló bűncselekmény tárgyi súlyának, fenyegetettségének a büntetés kiszabásánál kell jelentőséget tulajdonítani.
A megyei bíróság ezen túlmenően jelentős nyomatékot tulajdonított annak, hogy az I. r. vádlott az eljárás kezdeti szakában már feltárta: a lopási cselekménynek nem Kovács Tibor, hanem ő volt az elkövetője.
A Btk. 235. §-ának (2) bekezdése szerint korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető is a hamis vád elkövetőjének a büntetése, ha a vád hamisságát az alapügy befejezése előtt az eljáró hatóságnak feltárja. A korlátlan enyhítés természetesen nem kötelező, ez csupán lehetőséget nyújt a bíróság számára. Ehhez kapcsolódva a megyei bíróság szükségesnek tartja kiemelni, hogy a bűnhalmazat olyan eseteiben, amikor csak az egyik bűncselekmény vonatkozásában engedi meg a törvény a korlátlan enyhítést, a további bűncselekmény (bűncselekmények) büntetési tételének az alsó határa csak akkor törhető át, ha azon cselekmény tekintetében (más) enyhítő rendelkezés alkalmazhatónak mutatkozik. Ilyenkor a kiszabható halmazati büntetés alsó határa ehhez a másik cselekményhez kapcsolódóan a Btk. 87. §-ának (2) bekezdése, illetőleg a (3) bekezdése szerint alakul.
A megyei bíróság mindezek elvi rögzítése után az I. r. vádlott büntetett előéletére figyelemmel, az újabb enyhítő körülmények ellenére a Btk. 87. §-ának (2) bekezdését sem látta alkalmazandónak. A szabadságvesztést azonban 1 év 6 hó börtönbüntetésre enyhítette, nem tévesztve azonban szem elől a vonatkozó 7 év 6 hó felső határt.
Az elsőfokú bíróság e vádlottal szemben a közügyektől eltiltást indokoltan, megfelelő tartamban alkalmazta, ezért a megyei bíróság ezt a rendelkezést nem érintette. A megyei bíróság az I. r. vádlott főbüntetését a fentieknek megfelelően változtatta meg, egyéb vonatkozásokban helybenhagyta az ítéletet. (Fejér Megyei bíróság Bf. 740/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás