GK BH 1997/38
GK BH 1997/38
1997.01.01.
A meghiúsulási kötbér megfizetése iránti kereset részbeni elutasítása a szolgáltatás oszthatónak minősítése és a részleges érvénytelenség szabályainak lehetetlen feltétel folytán való alkalmazása, továbbá kötbérkövetelés egy részének elévülése miatt [Ptk. 228. § (3) bek. 239. §, 317. § (1) bek., 324. § (1) bek., 325. § (1) bek.].
A felperes keresetében 4 750 000 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy az alperes a vele kötött szerződés ellenére a vállalt forintfedezet-biztosítási kötelezettségének nem tett eleget, ezáltal a szerződéstől elállt. Erre tekintettel a szerződése értelmében meghiúsulásikötbér-igénye keletkezett.
Az alperes ellenkérelmében jogalap hiányára hivatkozva a kereset elutasítását kérte, a felperessel kötött szerződés semmisségét állította. Hivatkozása szerint az 1990. május 2-án kötött szerződés alapján az 1990. május hónapban leszállítandó 500 m3 fenyőrönk forintellenértékét már 1990. április 10-ig kellett volna átutalnia. Utóbbi kikötésből - álláspontja szerint - megállapítható, hogy a szerződés megkötése pillanatában teljesíthetetlen volt, lehetetlen szolgáltatásra irányult, ezért az a Ptk. 227. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. A kötbéralap összegszerűségét nem vitatta. Előadta hogy a felperes megrendelésére bútordeszkát, valamint parkettalécet gyártott, azt azonban a felperes nem vette át, a hátralékos ellenértéket nem egyenlítette ki, ezáltal kára keletkezett. Először beszámítási kifogással élt 1 205 000 Ft erejéig, majd későbbi pontosítással - az 1992. március 12-i előkészítő iratában foglaltak szerint 2 817 155 Ft-ra - beszámítási kifogásként érvényesítette kárigényét. Az elsőfokú bírósághoz 1992. augusztus 26-án benyújtott viszontkeresetében 1 205 000 Ft-os kártérítési igényt érvényesített a felperessel szemben.
A felperes az alperes beszámítási kifogását alaptalannak találta, ezért annak elutasítását kérte, míg a viszontkeresetben foglaltakra - a rendelkezésre álló iratok szerint - nem nyilatkozott.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után hozott ítéletével 3 918 060 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kötelezte az alperest. Az alperes javára egyidejűleg 831 940 Ft beszámítási kifogásnak helyt adott. A bíróság a fentieket meghaladó keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a peres felek között 4000 m2 fenyőrönkre kötött szállítási szerződés az alperesnek felróható okból meghiúsult, mivel az alperes vállalása ellenére az áru forintellenértékét banki úton előre nem tudta biztosítani. Az ítélkezése alapjául elfogadott szakvéleményből kiindulva az alperes által legyártott áruk szerződés szerinti értékével szemben a tényleges értéket 1 362 200 Ft-ban találta megállapíthatónak. A szerződött, de le nem gyártott árunál, 8%-os haszonkulccsal, az elmaradt hasznot 241 680 Ft-ban, míg a tárolási költségeket 60 000 Ft-ban állapította meg. A bizonyítás anyagából arra a következtetésre jutott, hogy a vállalkozási szerződés meghiúsulása tekintetében a felek 50-50%-ban marasztalhatók. A szerződés meghiúsulásánál az alperes által kifizetendő kötbér mértékét 4 750 000 Ft-ban állapította meg, amelyből levonta az alperes részéről megalapozottnak talált 1 663 880 Ft beszámítási kifogás 50%-át. A kárviselési kötelezettséget a Ptk. 344. §-ának (2) bekezdése alapján találta megállapíthatónak.
Az elsőfokú bíróság az alperesnek a kötbérfizetési kötelezettségével kapcsolatos elévülési kifogására, illetőleg a kötbér mérséklésre irányuló kérelmére indokolásában nem tért ki, a viszontkereset elutasítását érdemben nem indokolta.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, annak megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása, valamint a felperes viszontkeresete szerinti marasztalása érdekében. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, és a bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Hivatkozott az elsőfokú eljárásban előterjesztett elévülési kifogására, megismételte védekezése lényegét, viszontkeresete vonatkozásában pedig utalt a korábban előadottakra.
A fellebbezési tárgyaláson az alperes elévülési kifogását a teljes szállítandó mennyiségre, mint oszthatatlan szolgáltatásra fenntartotta. A kötbérmérséklés iránti kérelmét visszavonta. Állítása szerint a kötbérigény "első ízben" 1990. május 10-én megnyílt, az ezt követő 6 hónap elteltével pedig az egész szerződésre elévült.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a részéről a vállalkozási szerződés alapján az alperesnek teljesített 500 000 Ft-os előleget az elsőfokú bíróság elmulasztotta "figyelembe venni". A szállítási szerződés ütemezésére tekintettel a szolgáltatás osztható lenne, így csak a szerződésbeli május-június havi részletekre tudta "elfogadni" a kötbérigénye elévülését. Közölte, hogy a keresetlevélhez csatolt kötbérigény bejelentésén kívül más időpontban kötbérigényt nem érvényesített az alperessel szemben.
A fellebbezés a kérelem és ellenkérelem korlátai között részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú Bíróság által megállapított tényállást a Pp. 249. §-ának (2) bekezdésében biztosított jogkörében az alábbiak szerint egészíti ki.
A peres felek 1990. május 2-án megkötött szállítási szerződése osztható szolgáltatás teljesítésére irányult. A szerződés 7. pontjának 1990. májusi ütemezésre vonatkozó fizetési feltétele lehetetlen, míg az 1990. júniusi júliusi szállításra vonatkozó kötbérigény 1990. május 10-én, illetőleg 1990. június 10-én megnyílt. Az ezt követő hat hónapon belül e részekre vonatkozó kötbérigényét a felperes nem érvényesítette. Az 1990. májusi ütemezésre vonatkozó kötbérigény a szerződés részleges érvénytelensége miatt alaptalan, míg az 1990. júniusi júliusi kötbérigény 1990. november 10-én, illetőleg december 10-én elévült.
A felperessel szemben - az alperes saját előadása szerint is - a Magyar Közlöny 1991. február 20-i számában közzétettek alapján a Fővárosi Bíróság előtt felszámolási eljárás folyik, az jelenleg sem fejeződött be.
A Ptk. 228. §-ának (3) bekezdése értelmében az érthetetlen, ellentmondó, jogellenes vagy lehetetlen feltétel semmis, az ilyen feltétellel kötött szerződésre a részleges érvénytelenség szabályait (Ptk. 239. §) kell alkalmazni. A tényállásból megállapíthatóan az alperesnek, a felperessel 1990. május 2-án megkötött szállítási szerződés szerint a májusban szállítandó 500 m3 farönk ellenértékének előlegezését a 10. pont értelmében a felperes számlájára már 1990. április 10-ig át kellett volna utalnia. E szerződésbeli kikötés nyilvánvalóan lehetetlen. Ebben a vonatkozásban tehát a felperes alaptalanul kívánta érvényesíteni kötbérigényét, mert érvénytelen (részben érvénytelen) szerződéshez nem fűződnek szerződésszegésből eredő igények. Az alperes szintén alaptalanul hivatkozott arra, hogy e részleges érvénytelenség folytán az egész szerződésre a semmisség következményeit kell alkalmazni. Osztható szolgáltatás esetén a Ptk. 317. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződésszegés következményei is csak erre a részre következnek be. A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el az alperes védekezésének azon állítását, hogy oszthatatlan szolgáltatásról lenne szó, mivel a perbeli termék (4000 m3 farönk) szállítása egyértelműen osztható szolgáltatásnak minősül.
A szállítási szerződés szerint az 1990. júniusi szállítás ellenértékét az alperesnek legkésőbb 1990. május 10-ig, a júliusit pedig 1990. június 10-ig kellett volna a felperes számlájára átutalnia. Ez nem történt meg, így a részigényekre a felperes kötbérigénye külön-külön megnyílt.
A Ptk.-nak a jelen ügyben még alkalmazandó 324. §-ának (1) bekezdése értelmében a hat hónapos kötbér-érvényesítési határidő megkezdődött, és az eltelt anélkül, hogy a felperes a meghiúsulásikötbér-igényét érvényesítette volna. A felperes a kötbérigényét első és egyben utolsó alkalommal az 1990. december 10-i keltezésű levelében érvényesítette, amelyet az alperes meg nem cáfolt előadása szerint 1990. december 13-án kapott kézhez, tehát a június júliusi tervezett szállításhoz képest hat hónapon túl.
A leírtakból következik, hogy az alperes semmisségi, illetőleg elévülési kifogása az 1990. május-június-július hónapok után számítandó részkötbérekre alaposnak bizonyult. Ennélfogva az 1500 m2 fenyőrönk ellenértékét képező 17 812 500 Ft 10%-át kitevő 1 781 250 Ft tekintetében a felperes kötbérigénye - részleges érvénytelenség, illetőleg elévülés folytán - a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése szerint bírói úton nem érvényesíthető. A kifejtettek miatt a 3 918 060 Ft-os marasztalási összeg csökkentendő 1 781 250 Ft-tal. Ennélfogva ezen összeg erejéig az alperes fellebbezése alaposnak bizonyult, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, a részben alaptalan keresetet elutasította.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy az alperesi beszámítási kifogás 1991. szeptember 10-i és a viszontkereset 1992. augusztus 26-i előterjesztésekor a felperes már felszámolási eljárás alatt állt. A felperes felszámolására alkalmazandó, ma már nem hatályos 1986. évi 11. törvényerejű rendelet 17. §-ának (2) és (4) bekezdése értelmében ezen alperesi igények elbírálására csak a felszámolási eljárás keretében kerülhet sor. Az igények érdemi elbírálásával az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontját. A Legfelsőbb Bíróság ezen lényeges eljárási szabálysértés miatt a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése megfelelő alkalmazásával a viszontkeresetre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte, és ebben a részében a pert megszüntette. A fellebbezéssel nem támadott beszámítási kifogást a másodfokú bíróság nem érintette. A Pp. 129. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával az el nem bírált alperesi igényeket a felszámolást végző Fővárosi Bírósághoz áttette.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes fellebbezésének hiányában, a fellebbezés Pp. 253. §-ának (3) bekezdésében írt korlátaira tekintettel a felperes javára nem vehette figyelembe az elsőfokú bíróság által meg nem ítélt 500 000 Ft előleget. (Legf. Bír. Gf. IV. 32.140/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás