BK BH 1997/381
BK BH 1997/381
1997.08.01.
A több ember halálát eredményező közúti baleset gondatlan okozásának a vétségét valósítja meg az a tehergépkocsi-vezető, aki a meghibásodott pótkocsit éjjel, kivilágítatlanul úgy hagyja az úttesten, hogy az a forgalmi sáv nagy részét elfoglalva, abból csupán 80 cm marad szabadon, és az éjszaka "vakon" vezetett mikrobusz ennek nekiütközve két személy életét veszti [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont; KRESZ 56. § (5) bek.].
A városi bíróság az I. r. vádlottat a több ember halálát eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette; a II. r. vádlottat pedig több ember halálát eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 3 évi fogházbüntetésre és 3 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A bíróság által megállapított tényállás a következő.
Az I. r. vádlott 1994. augusztus 15-én hajnali 3 órakor a főúton T. külterületén T. felől M. irányába haladt az általa vezetett pótkocsis járműszerelvénnyel. A lakott területen kívül a pótkocsi jobb hátsó kereke defektet kapott, és a gumi leeresztett. A vádlott nem tudott kereket cserélni, mivel haladása során korábban már két kerékcseréje volt, és így nem állt rendelkezésére több pótkerék. Ezért a szerelvényt szétakasztotta, a pótkocsit az úttest menetiránya szerinti jobb oldalán hagyta úgy, hogy a jobb hátsó kerék az úttest szélétől mintegy 0,5 méterre állt, a jobb oldali úttestrészből pedig mintegy 0,8-0,85 méter maradt szabadon. A pótkocsit fényforrás hiányában nem tudta kivilágítani, de elakadásjelző háromszöget tett ki a gépkocsi mögé mintegy 10-15 méterre. Ezt követően a vonókocsival eltávozott, majd 6 órától szolgálatba állt munkahelyén. Munkája során 8 óra körüli időpontban telefonon értesítette a pótkocsi tulajdonosát - egy gmk-t - arról, hogy mi történt a pótkocsival, és kérte, hogy menjenek a járműért. Az üzenetet az intézkedésre jogosult műszaki vezető átvette. Az I. r. vádlott 18 óráig volt szolgálatban az Országos Mentőszolgálatnál, majd ezt követően elment a gmk telephelyére, ahol azt tapasztalta, hogy a pótkocsi ugyanott van, ahol ő hagyta, senki nem ment el a pótkocsiért, mivel a gmk-nak nem volt megfelelő kategóriájú járművezetői engedéllyel rendelkező alkalmazottja. Ekkor a vádlott elvitte a kereket megjavítani, mivel látta, hogy a fentiek miatt neki kell visszamennie a pótkocsiért. A vádlott egyedül indult el, útközben azonban a fáradtságtól több alkalommal behaladt az útpadkára az általa vezetett járművel, ezért úgy döntött, hogy hazamegy, kipiheni magát, és másnap megy el a pótkocsiért.
Még aznap délután a közúti igazgatóság észlelte az úttesten álló pótkocsit, és a pótkocsitól mintegy 150-200 méterre, mindkét irányban kihelyezett egy "egyéb veszélyt" jelző táblát, mely 90 cm magas volt.
A következő napon, augusztus 16-án hajnali 3 óra 30 perckor érkezett T. felől a fent említett helyen álló pótkocsi közelébe a II. r. vádlott, az általa vezetett mikrobusszal, melyben hat személyt szállított. Egy szembejövő jármű miatt a II. r. vádlott tompított világítással, mintegy 88-95 km/h sebességgel közlekedett, a féktávolságát nem látta be, csak mintegy 37-39 méterről vette észre az úttest jobb oldalának nagyobb részét elfoglaló, kivilágítatlan pótkocsit. Ekkor fékezett, balra húzta a kormányt, megállni azonban nem tudott, és a gépkocsi jobb elejével a pótkocsi bal hátsó részének ütközött.
A baleset során a mikrobusz két utasa meghalt, további négy utas és a vádlott 8 napon túl gyógyuló súlyos testi sérüléseket szenvedett.
A városi bíróság megítélése szerint az I. r. vádlott mindent megtett annak érdekében, ami emberileg tőle elvárható volt, hogy a pótkocsit minél hamarabb elvigye, illetve elvitesse az úttestről A bíróság álláspontja szerint amikor a vádlott értesítette a gmk-t arról, hogy mi történt vele, a gmk-nak kötelessége lett volna a pótkocsit elvontatni az úttestről, mivel tudták, hogy a vádlott dolgozik, nem tud a pótkocsiért elmenni, és tudták azt is, hogy milyen veszélyt jelent az, ha a pótkocsi éjszaka, korlátozott látási viszonyok között az úttesten marad. Az I. r. vádlottnak az adott körülmények között nem kellett arra számítania, hogy egy másik jármű a KRESZ szabályait durván megszegve, beleszalad az álló pótkocsiba. A gmk-nak minden lehetősége meg volt arra, hogy segítséget nyújtson a vádlottnak, akár azzal, hogy jelzik a rendőrségnek vagy a közúti igazgatóságnak az úttesten álló pótkocsit, akár azzal, hogy elvontatják a pótkocsit vagy világítással megjelölik azt.
A bíróság álláspontja szerint a fent kifejtetteknek megfelelően az I. r. vádlott terhére KRESZ-szabályszegés nem róható fel, ezért őt a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának II. fordulata alapján a több ember halálát eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette, mivel az I. r. vádlott bűncselekményt nem követett el.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére a felmentés miatt, a bűnösség megállapítása, fő- és mellékbüntetés kiszabása végett; a II. r. vádlott és védője megalapozatlanság miatt, felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.
Az elsőfokú bíróság a tényállást nagyrészt helyesen állapította meg, azt azonban a megyei bíróság - a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint - az iratok tartalma alapján - a következőkkel helyesbítette és egészítette ki:
- a pótkocsi jobb első kereke lett defektes;
- a pótkocsi hátsó sárvédő gumijain háromszög alakú, vörös színű fényvisszaverő prizmák voltak elhelyezve;
- az "egyéb veszélyt" jelző, fényvisszaverő borítással ellátott táblát a terelőoszlop egyikén 90 cm magasságban helyezték el, a II. r. vádlott menetirányát tekintve az ütközés helyétől visszafelé 110 m távolságra. Ezt a táblát a II. r. vádlott figyelmetlensége miatt nem észlelte. Ezen helyesbítésekkel és kiegészítésekkel a tényállás megalapozottá vált, és irányadó volt a másodfokú eljárásban is.
A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság tévesen vont következtetést arra, hogy az I. r. vádlott nem szegte meg a KRESZ 56. §-ának (5) bekezdésében írtakat, és a magatartása nincs a bekövetkezett balesettel okozati kapcsolatban. Az irányadó tényállás szerint az I. r. vádlott a meghibásodott járműszerelvényt még az éjszakai sötétség ideje alatt szétkapcsolta, noha tudta, hogy a pótkocsi helyzetjelző világítása így nem működik. A vádlott tudatában volt, hogy ezáltal reális balesetveszélyt teremtett, amit nem csökkentett, illetve szüntetett meg a szabálytalanul - a pótkocsitól mindössze 10-15 méterre - elhelyezett elakadást jelző háromszög kitételével sem. A KRESZ 56. §-ának (5) bekezdése kimondja, hogy: "mindent el kell követnie a közlekedés biztonságának megóvása érdekében". A megyei bíróság álláspontja szerint a vádlott e vonatkozásban a tőle telhető és elvárható kötelezettségeket nem teljesítette. Nem próbálkozott meg a hibás kerék kijavításával, holott a helyismerettel rendelkező vádlottnak lehetősége lett volna T.-n ezt elvégeztetnie, más járművek vezetőjétől a pótkocsi úttestről történő bevontatásához segítséget nem kért; eltávozott a helyszínről, hogy a főfoglalkozású munkahelyén pontosan megjelenhessék.
A vádlott csak 18 órakor szerzett tudomást arról, hogy a pótkocsi még mindig a helyszínen van. Ezután a helyszínre akart menni, mert mint vallotta: "tisztában voltam azzal, hogy minél hamarabb a pótkocsiért kell menni", de ebben fáradtsága akadályozta, ezt követően sem tett azonban intézkedést, noha módjában állt volna a rendőrséget értesíteni a balesetveszélyről, vagy néhány órai alvás után ténylegesen a helyszínre menni. A vádlott a pótkocsit több mint 24 órán keresztül az úttesten sorsára hagyta, és a közlekedés biztonságának a megóvása érdekében nem teljesítette a tőle elvárható magatartást, így megszegte a KRESZ 56. §-ának (5) bekezdésében írt rendelkezést.
Miután ez a szabályszegés okozati összefüggésben van a bekövetkezett balesettel, a megyei bíróság a vádlott bűnösségét a Btk. 187. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő több ember halálát eredményező közúti baleset gondatlan okozásának a vétségében megállapította.
A büntetés kiszabása körében súlyosító körülményként értékelte az I. r. vádlottal szemben, hogy a két sértett halálát eredményező balesetkor további négy személy 8 napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenvedett. Ugyanakkor enyhítőként vette figyelembe büntetlen előéletét, egy kiskorú gyermek eltartásáról való gondoskodását és azt, hogy a baleset bekövetkezésében a II. r. vádlott szabályszegése is közrejátszott.
Mindezekre tekintett a másodfokú bíróság az I. r. vádlottat főbüntetésként 2 évi fogházbüntetésre, mellékbüntetésként pedig - a tudatos gondatlansága és a bekövetkezett eredményre figyelemmel - 3 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a II. r. vádlott bűnösségére. A bizonyítékokat értékelő tevékenysége során meggyőző indokát adta annak, hogy a vádlott védekezését miért nem fogadta el. A vádlott bűnösségére vont következtetése helytálló, annak indokaival a megyei bíróság egyetértett.
Tévedett viszont az elsőfokú bíróság, amikor az "egyéb veszély"-t jelző tábla észlelésének elmulasztását nem rótta terhére, többek közt azzal az indokolással, hogy a tábla mérete nem felelt meg az előírásnak. Ez utóbbi megállapítást - mint iratellenest - a megyei bíróság mellőzte, ugyanis a tábla mérete megfelelő volt, csak az elhelyezése nem felelt meg a szokásosnak. A megyei bíróság megítélése szerint éppen ez a körülmény volt az, amely a szokásosnál fokozottabb figyelemfelhívással járhatott kellően figyelmes vezetés mellett, ezért az eljárt szakértők véleményét és a felülvélemény azon megállapítását, hogy a tábla nem nyújtott kellő információt, a megyei bíróság megalapozatlannak ítélte. Éjszakai sötétségben való közlekedés esetén ugyanis a terelőoszlopok mintegy kerítés képzetét keltik a vezetőben, mely a sebesség függvényében ritkábbnak vagy sűrűbbnek tűnik, s ami hosszabb távon vezetve monoton képpé válik. E kép egyhangúságát kifejezetten alkalmas megszakítani egy teljesen eltérő formájú tárgy, mint az adott esetben az említett tábla. A megyei bíróság álláspontja szerint tehát a II. r. vádlott azért nem észlelte a táblát, mert nem a szükséges figyelemmel közlekedett, így a KRESZ 3. §-ának c) pontjában írt szabályt is megszegte, amelyből a további - az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított - szabályszegés is következett.
Ezért a felmentésre irányuló fellebbezés nem alapos, ugyanakkor cselekményének jogi minősítése törvényes.
A II. r. vádlottal szemben a büntetés kiszabásánál a bűnösségi körülmények feltárására hiánytalanul került sor. További enyhítő az I. r. vádlott közreható magatartása, így a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát a másodfokú bíróság 2 évre enyhítette, ezt találta cselekményével arányban állónak.
Kétségtelen azonban, hogy a II. r. vádlott gondatlanságának a foka jelentős, és igen súlyos a bekövetkezett eredmény is, így az elsőfokú bíróság által meghatározott tartamú, közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés a közúti közlekedés biztonságnak fokozottabb védelme érdekében szükséges, ezért annak enyhítésére nem kerülhetett sor. (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 1. Bf. 653/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás